Tiltott Szerelem (Befejezett)

29#

Elég hamar hazaértünk , amint beléptem az ajtón mindenki virágokkal , lufival, színes süteményekkel és csokrokkal várt.
Az örömtől elsírtam magamat.
Mindenki oda rohant és átölelt, de vigyáztak a babára.
Cam szülei is rohantak oda és üdvözölték minket.
Próbáltam elrejteni a hasamat de nem ment. Akkora lett hogy Mr.Hilton ránézett majd így szólt.

-Nem szeretnék semmiféle konfliktust de tudjuk mik történtek, a fiam egy év múlva 18 éves lesz, nem tilhatjuk meg ezt neki, de ígérjük támogatni fogunk mindenben kettőtöket. -Mosolygott.
Kicsit megrémültem de bólogatottam.

-Akkor kezdjünk kicsit bulizni srácok! Kiáltott Oli.
Mindenki ott volt , az egész osztály, mostmár lehetőségem támadt rá hogy mindenkit megismerjek közelebbről.

Mindenki leült a megterített asztalhoz a konyhába majd mondtunk egy hálát.
Apa felállt és mondott egy köszöntőt.

-Szeretnék mondani pár szót erre az eseményre és szeretnék kedves feleségem nevében is beszélni. Nem is tudom hol kezdjem - köhintett -Először is nem gondoltam volna hogy Bella ilyen kitartó lesz, hogy ennyi mindenen végig megy úgy hogy egy kis ideig nem tudtunk róla. Cam-et pedig alábecsültem hiszen elég kitartó gyerek, ha bármi segítség kellene , esetleg bármi tanács, mi mindig tárt károkat várunk benneteket.
*Cam közben az asztal alatt simogatta a combom*
A végén a sírástól elcsuklott hanggal fejezte be apu.
Mindenki tapsolt.
Eszembe jutott Oli és Cam között a kapcsolta ezért félre hívtam Olivat .
Fel mentünk az emeletre és ott jól át tudtuk beszélni a dolgokat.

-Oli Oli...Tudod vannak igazságtalan dolgok az életbe, de te már borotva élén táncolsz!!
-Miről beszélsz Bella?
-Amikor a kórházban küzdöttem azért hogy jobban legyek, de te és Cam kavartatok a hátam mögött. Ott voltam mikor Cam veled beszélt. Tudod bíztam benned.

Oli nem ellenkezett hanem bevallotta.

-Egy seggfej vagyok igen , de azon a telefon beszélgetésünkön kívül nem történt semmi . Befejeztük. És alig 1-2 napig tartott a kapcsolat . Meg tudsz bocsátani?
-Gondolkodom még, de ezt nem lehet elfelejteni ... Sajnálom , eddig barátként tekintettem rád, de mostmár egy senkire .
Majd hátat fordítottam és le mentem a lépcsőröl , le a konyhába.
Leültem majd Oli követett és ő is leült.
Belekóstoltam a sültcsirkébe és isteni volt.

-Ki csinálta ezt a csirkét ?? Ez isteni lett.
-Én voltam, ezekszerint ízlik ! -Nevetett Lilly.
-Nem is tudtam hogy tudsz sütni.
-Akkor mostmár tudod. -Kuncogott

Aztán miközben kortyolgattam . Eszembe jutott hogy mekkora ajándék a család , az hogy itt ülhetek egy asztalnál velük , az hogy láthatom őket és hallhatom a hangjukat.

Nem mondom azt hogy nem félek az anyaságtól , mert igen is rettegek. De a családom és az osztályom mindennapi emlékeztetői arról hogy nem szabad feladni, egyre jobban bátorítanak engem.

Lehet hogy Cam annak idehén seggfej volt velem Oli-val, de megbocsájtottam neki , mert láttam a szemében hogy tényleg sajnálja. És remélem több ilyen nem fordul elő.
Vissza térve pedig Oli-ra, meg fogok neki bocsátani hiszen tudta mikor kell bevallani az őszintét , innen is tudom hogy sajnálja.
Azonban a gondolkodásomat az szakította meg hogy apa bekapcsolt egy "classic musical" számot ami keringőre alkalmas.
Cam felkért egy táncra .
Természetesen igent mondtam.
Cam megfogta a derekamat és mélyen a szemebe nézetr majd igy szólt.

-Lennél ma az én hercegnőm.?
-Eddig is az voltam. -Nevettem.
A hangja romatikus és mély volt.
Olyan erzés fogott el mintha minden le lassult volna körülöttem , a zene igazán halk volt, és csak mi ketten lettünk volna ott.
Mindeki táncolt mi denkivel.

Annyira élveztem a táncot és azt hogy velük lehetek hogy nem lehet szavakkal kifejezni.

A napok ugyanúgy teltek mint a többi , iskola, szórakozás, csalát stb.
De mostmár ezer fokkal tanulságosabban.
Biztonságban érzem magamat velük.

Biztonságban érzem magam velük, és ez a lényeg...