Testvérek vagyunk

15. fejezet

Robin, szokás szerint, először érkezett meg cége épületébe. Csak az a néhány takarító volt bent, akiknek ilyenkor van a munkaideje, illetve a portás. Robin kedvesen odaköszönt mindenkinek, - ők pedig kedvesen viszonozták azt - majd belépve a liftbe felment irodája emeletére.

Viszont csak akkor látta meg, mennyi munka is szakadt a nyakába, mikor belépett irodája ajtaján. Ugyanis íróasztalán több, kisebb-nagyobb papír kupac is tornyosult.

Hihetetlen, hogy mennyi munka halmozódik fel csak azért, mert kihagyok egy-két napot. De szerencsére már hozzászoktam - gondolta magában.

Ránézve a falon lévő órára megállapította, hogy bő egy órája van még mire munkatársai is megérkeznek, így nyugodtan állt neki bepótolni a lemaradást. Cégvezetőként természetes, hogy több munkája van, mint a kollégáinak, de mindig igyekezett úgy beosztani őket, illetve az idejét, hogy legyen egy megfelelő rendszer bennük. Így nem terheli le magát túlságosan. Ez majdnem mindig sikerült neki, ám ha kihagy néhány napot a munkából, - mint most is - akkor van, hogy ez a rendszer egy kicsit felborul.

Mikor újból ránézett az órára, már csak öt perc volt vissza, mire a kollégáinak meg kell érkeznie. Szerencsére gyorsan haladt a papírokkal, így már csak egy nagyobbacska kupac volt az asztalon. Úgy tervezte, hogy összehívja a beszerzési osztály néhány tagját, hogy beszámoljanak a begyűjtött információkról. Ugyan ezt megkapta papíron, mindent szépen részletesen és érthetően, - ahogy mindig is szokott lenni, bármelyik munkatársáról legyen is szó - ám szóban is szeretett volna egy tájékoztatást.

Miután "hivatalosan" is megkezdődött a munkaidő, úgy döntött, vár még néhány percet. Végül negyed órával később hívatta alkalmazottait az egyik tárgyalóterembe.

- Jó reggelt, Mister Locksley - köszöntek egyszerre.
- Jó reggelt önöknek is. Azért hívattam önöket, hogy szóban is beszámoljanak az elmúlt napok alatt szerzett információkról. Ne aggódjanak, minden a legnagyobb rendben volt. De szeretném szóban is hallani - mosolygott rájuk.
- Rendben, akkor majd én beszámolok róla - szólalt meg az osztályvezető.

Miközben magyarázott, a helyettese megmutatta Robinnak az adatokat. Minden szépen le volt vezetve. Külön mutatva a három étterem adatait.

- Köszönöm a tájékoztatást. Alapos munkát végeztek, mint mindig - mosolygott rájuk.
- Köszönjük, uram - mosolyodtak el boldogan, majd miután elköszöntek egymástól, a két alkalmazott visszaindult a saját részlegükre. Robin pedig az irodájába sétált vissza, hogy befejezze a maradék papírmunkát. Ám ez a terve azonnal megbukott, mikor alig két perc után titkára szólt neki, hogy fontos e-mailjei jöttek. Amiket már át is küldött.

Titkárnője felelt - többek között - az e-mailjei átnézéséért. Persze szigorúan csak a munkával kapcsolatosakért. Ez ügyben az volt a feladata, hogy a fontos, halaszthatatlan üzeneteket azonnal továbbítsa a főnökének. Míg a fontosabbakat későbbre halassza. Már szinte a cég indulása óta ő töltötte be ezt a pozíciót, és eddig remekül végezte munkáját. Hamar megtanulta kezelni ezt, így azonnal felismerte, mely üzenetek melyik kategóriába tartoztak.

Robin rögtön bekapcsolta laptopját, majd az e-mailjei között meg is látta azokat, amikről a fiatal nő beszélt. Mindet alaposan átolvasta, és mind egy-egy étteremvezetőtől származott. Egy találkozót szerettek volna kérni, hogy esetleg őket is bevenné a cégébe. Mindezek előtt telefonon részletesebb tájékoztatást is tartanának Robinnak, hogy pontosabban is megismerje szándékukat.

Robin úgy érezte, ez egy remek lehetőség számára és cégének is, hogy tovább "terjeszkedhessenek". Nagyon megörült a fejleményeket olvasva. Hiába tudta, hogy ezzel együtt nagyobb lenne a munkateher. De úgy érezte, még kettő étterem nem fog túl sok terhet rájuk rakni. Természetesen mielőtt magához venné őket, szerette volna tájékoztatni munkatársait erről. Mindig is így csinálta a dolgokat. Mindig mindenben előre tájékoztatta őket a fontosabb fejleményekkel kapcsolatban.