Testvérek vagyunk

10. fejezet

Will vagy háromszor futott neki mondanivalójának, mire megszólalt. Nem volt könnyű erről beszélnie. Még Fannynak és Johnnak is csak hónapokkal azután mondta el, hogy hozzájuk került. De ők sem tudták a teljes történetet. Végül nagy levegőt véve megszólalt. Reményei szerint azért valamennyire magabiztos hangon.

- Tudod, az én gyerekkorom közel sem volt olyan jó, mint a tiéd. Ugyan a te édesanyád is elhunyt, de azért mégis volt boldog időszaka a gyerekkorodnak. Voltak gyerekkori barátaid, akik talán még most is azok. Ott van az a kedves hölgy, anyukád barátja. Nekem senkim sem volt, miután anya meghalt - kezdte, és úgy érezte, kezd egyre jobban megkönnyebbülni, és bízni Robinban. Emiatt bátrabban folytatta, de még mindig nem fordult Robin felé. - Persze rögtön árvaházba kerültem. Ekkor voltam 8 éves. Szerintem az apád azt sem tudja, hogy anya meghalt, vagy hogy én megszülettem. Felénk sem nézett, egyszer sem keresett minket. Aztán két évvel később örökbefogadott egy fiatal férfi. Akkor még nem tudtam, de amint megláttam a házát és a környéket, kiderült, hogy eléggé gazdag volt. Nekem az egész hely új volt, egyáltalán nem olyan környezetben éltem. Sőt Nottingham egy szegényebb negyedében éltünk. Először minden rendben ment. Megmutatta a házat és a környéket. Az elején persze feszült és ideges voltam. Szinte semmiben sem működtem együtt. Egyszerűen rosszul éreztem magam ott. Nem éreztem, hogy oda tartoznék. Azt hittem, hamar megunja majd, hogy annyit kell vesződnie velem, és visszaküld az árvaházba, de nem így lett. Meglepően türelmes volt. De még 10 évesen is éreztem valami rosszat körülötte. Akkor persze még nem tudtam, mitől. Ráfogtam arra, hogy biztos neki is szoknia kellett, hogy vigyáznia kell egy gyerekre.

Ekkor egy rövidebb szünetet tartott a történetben, ám Robin türelmesen várt. Egész végig érezte Will feszültségét, és sejtett, hogy ez még csak tovább fog nőni. Végül egy újabb mély levegővétel után folytatta.

- De aztán hamar ráébredtem, milyenek is valójában a gazdagok. És nem csak az a férfi, sok másikat is láttam olyan kegyetlenül viselkedni, mint ő. Innen is ered az ellenszenvem irántuk - tette hozzá, egy pillanatra Robinra kapva tekintetét, - aki eléggé feszülten figyelt minden egyes szavára - majd visszanézett előre. - Majd hamarosan visszakerültem az árvaházba.

Robinnak feltűnt, hogy hirtelen vetett véget a férfivel kapcsolatos történetszálnak, de nem mert - és nem is akart - rákérdezni. Volt egy sejtése, miért küldik vissza a gyerekeket az árvaházba. És nem hitte, hogy azért, mert Will rosszul viselkedett volna. A másik eshetőségbe nem akart belegondolni.

- Hónapokig, sőt évekig senki nem érdeklődött irántam. De nem is volt gond - hangja olyan nemtörődömnek tűnt, ahogy erről beszélt, de Robinnak mégis feltűnt az a fájdalom, amit valójában érzett. - Nem kellett még egy olyan csalódás, mint annál a férfinél. Aztán jött Fanny és John. Eleinte nem bíztam bennük, hiába nem voltak gazdagok. De végül megszerettem őket, és az akkor még 2 éves Wulfot, a fiukat. Így kerültem hozzájuk. Egy szerető családhoz. Persze sosem tudom rávenni magam, hogy apának és anyának hívjam őket, - szerintem nem is várják el - de mégiscsak ők neveltek fel. Látták rajtam már az elején, hogy nehéz lesz velem bánni, de őket nem érdekelte - mondandója végére elmosolyodott. Az a pillanat, mikor egy szerető családra lelt, örökké egy boldog emlék lesz számára.

Robint teljesen sokkolták az elhangzottak. Nem is gondolta, hogy ilyen szörnyű élete volt.

És még csak 18 éves - suhant át rajta a gondolat.

A csalódottság, amit apja iránt érzett, a hallottak után lassan átment mérhetetlen dühbe. Fel nem foghatta, hogy tehetett ilyen kegyetlen dolgot.

- Sajnálom. Nem tudok elégszer bocsánatot kérni az apám miatt.
- Robin, neked nem is kéne... - folytatta volna még, de benne rekedte a szó, mikor meglátta Robin tekintetét. Ami tele volt szomorúsággal és együttérzéssel.

- Tudom, hogy nem én tehetek arról, amit apám tett, de ha már ő nem kér bocsánatot, hadd tegyem meg én. És ne aggódj, ezentúl számíthatsz rám. A bátyád szeretnék lenni. Igazán. Nincs semmiféle hátsó szándékom - nevetett fel halkan és röviden. - Mit szólsz? Elfogadsz a bátyádnak? - kérdezte reménykedve, komoly hangon, mélyen öccse szemébe nézve, nem eresztve tekintetét.

Will gondolkodott egy kicsit, de már rég belátta, hogy Robin jó és tisztességes ember.

- Igen - felelte határotottan, őszintén.

Robin boldogan elmosolyodott, miközben felállt.

- Köszönöm. Kisöcsém - tette hozzá halkan.

Megjegyzésére Will halványan elmosolyodott, miközben felállt a padról.

- Gyere. Johnék már biztos aggódnak - mondta, miközben önkéntelenül, futólag megszorította Will vállát.

Mikor realizálta tettét, gyorsan elkapta kezét. Viszont örömmel vette észre, hogy Will már nem rezzent össze az érintésétől.

Végül együtt, Robin kocsijával, visszamentek az étterembe. Robin időközben felhívta őket, hogy ne aggódjanak, Will vele van, és minden rendben van. Hallani lehetett, mennyire megkönnyebbültek ezt hallva.

Miután pedig John és Fanny jól leszidta Willt tette miatt, mindketten szorosan megölelték őt. Will zavartan ugyan, de visszaölelte őket. Robinnak pedig nem tudtak elégszer köszönetet mondani.

Ezután röviden elmondták, mi történt és mik derültek ki, Johnék teljes döbbenetére. Azt tudták, hogy Will miért lett árva, de azt nem, hogy ki miatt. Robin ekkor tőlük is bocsánatot kért, de ugyanazt a választ kapta tőlük is, mint Willtől.

Még egy kis ideig beszélgettek, de mivel már későre járt, hamar elbúcsúztak egymástól.

Viszont Robin és Will megbeszélték, hogy hamarosan találkoznak még. Mindketten szerettek volna minél több időt egymással tölteni, hogy bepótolják azt a sok kimaradt évet. Illetve remélték, hogy idővel igazi és szoros testvéri kapcsolat lesz közöttük.

Meg is jöttem a következő fejezettel. Remélem tetszett. 😊

Talán ezzel a beszélgetéssel egy kicsit közelebb kerül egymáshoz a két testvér, és meglesz az a szoros testvéri kapcsolat, amire mindketten annyira vágynak. :)

Vajon mi történhetett Willel annál a férfinél? 🤔 Nyugi, semmi brutálisra nem kell gondolni. 😊

Megjegyzés: Remélem nem vittem túlzásba a Will gyerekkorában történteket. :)
( És akkor még mik fognak kiderülni arról a férfiról? Már ha kiderül egyáltalán... ;) )