Naruto: Hisakata

14. - Ismerkedés

Sakura -chan türelmetlenül toporogva álldogált a folyosón. A feszültség csak úgy áramlott spirituszából, mégis keveredett vajmi vággyal. Abszintzöld szemei elszántan ragyogtak az ablakon beszűrődő napfény alatt. Mintha csak az eltökéltség árnyai pihent volna meg bennük, vadul arra várva, hogy mikor törhetnek ki onnan.

-Sakura-chan, kérlek nyugodj meg! -libbentem elé, nyugodt mosollyal ajkam szélén. Kicsit hátrébb tántorodott, de viszonozta mosolyom és egy bólintással jutalmazott. -Látom, hogy fusztráltan álldogálsz ott! -mutattam jobb mutatóujjammal kör-körös mozdulatokat a padló felé intve.

-Én... -kezdett volna magyarázkodásba, ám feltartottam kezemet, ezzel elhallgatva bocsánatért esedezését.

-Ugyan ne aggódj! Nem sokára Tsunade előtt fogok állni és meghallgatom minden óhaját, amit felém szán. -surrantam vissza szobámba, s intettem neki egyet, hogy kövessen. Luna, aki eddig szendergett felemelte fejét és álomittas tekintettel nézett a leányzóra. Nyelvével végig siklott felső és alsó ajkán, hogy leszedje lecsorduló nyálát. Felkacagtam, amikor Sakura-chan szivéhez kapott ijedtében. -Ohhh, való igaz! Luna, ő itt Sakura-chan, Tsunade-sama tanítványa. Sakura-chan, ő itt a hűséges társam és egyben lelkem másik fele Luna! -mutattam be őket egymásnak, majd szekrényemhez léptem, hogy valami alkalmasat húzzak magamra.

-Szia Luna-chan?! -a nevét úgy ejtette ki, mintha egy kérdést tett volna fel. - Ez mostmár megmagyarázza az előtérben lévő kantárat. -felelte Sakura és félénken oda lépett lovamhoz, majd megvakarta fülének tövét. - És, hogy érted azt, hogy lelkednek a másik fele? -kérdezte kíváncsian csilingelő hangon. Somolyogva pillantottam felé, majd vissza ruhatáramhoz, s kivettem öltözetemet.

Az ágyhoz véve azt, így feleltem: -Nem tudom, hogy mennyit is tudsz Holdrejtek történetéről. Az édesanyám és elődeim történetét, akik szívüket és lelküket adták Holdrejtekért és az ott élő összes lófajtáért. -Sakura megrázta fejét, ezzel azt jelezve, hogy fogalma sincsen Holdrejtek valós történelméről. Biccentettem és ruházkodás közben belevágtam szülőhazám történetének egy töredékébe. -Mint az előbb említettem Holdrejtek a táltosai miatt, oly híres. Máraki hallott róla, ámbár sokan nem értenek egyet az ott lévő tanítással, így a Nagyobb Shinobi Nemzetek nem tesznek említést felőle. Amikor sok-sok évvel ezelőtt az első Tsukikage megtalálta az új nemzedék lakhelyét, korántsem számított arra, hogy a mezőket és a folyami vizeket rengeteg ló "védelmezi". -rajzoltam macskakaparást a levegőbe, aztán folytattam galléros felsőm felvételét. Sakura ugyan elpirult és zavartan pillantott mindenfele, csak felém nem, ettől függetlenül itta szavaimat. Szinte megbabonázta őket. Érdekelte, amely nagyot dobbantott szívemen és büszkén húztam ki magam, majd folytattam. -Mint minden vadonélő, csoportban lézengő állatnak, nekik is megvolt a vezetőjük. Ezt a lovaknál ménesnek hívjuk. Sötétebb volt az éjszakánál, szeme ragyogott a Holdtölte alatt, sörénye pártájának vonaláig ért, farka lobogott a szélben akár a zászló, miközben végigvágtatott Holdrejtek udvarában. Port vert magakörül, ahogy megállt az első Tsukikage előtt, aki köpni-nyelni nem tudott a látványtól. Igézve nézte maga a Hold teremtményét. -pillantottam Lunára, aki élesen hegyezve fülét hallgatta történelmét. Imádta. Sokszor kérlelt, hogy meséljem el az emberek és a lovak között kialakult gyönyörű krónikáját. -Az első Tsukikage ugyan félve, de felé nyújtotta karját. Ugyan mai napig nem tudni, hogy a paripa mi okból kifolyólag, de gondolkozás és fikarcnyi félelem nélkül simította a tenyérbe orrtájékát. Ámde, ez a szelíd érintés sorsfordítónak minősült. Ha pontosan kéne megfogalmaznom -kocogtattam meg államat elgondolkozva, csípőre tett kézzel. -akkor olyan érzés jött létre mindkettőjükben, mintha áramcsapás futna végig minden egyes idegükön, tova a vénákba és artériákba, majd egyesülnek a fehér-s vörös vérsejtekkel. Olyan érzés kerítette őket hatalmukba, mintha csak érezték volna, hogy a testük és a lelkük egy. Ami igaz is. -álltam meg olykor, hogy kezeimmel mutogassak magyarázás közepette. Belebújtam ruhámba, mely felsőtestemre simult, szoknyarésze viszont fodros maradt. A mellbimbó résztől felfele fekete színbe tündökölt, onnan lefele, viszont mályvalilába festődött.