,,Holdban rejtett múltam világítja meg sebzett arcod, hol az emlékem rólad újra felvetülni látszik."
A múltban rejtett érzelmek olykor a jelenre, sőt a jövőre is erős hatást gyakorolnak. Fujutsu Hisakata, Holdrejtek ritkasága kinek szemei igazi kinc...
Azt mondják az erő a gyűlölet egy fojtogató érzése, melyet már-már az utálat fokoz oly fájdalmasra. Hisakata gyötrelme, chakrájának kapacitása a számára ismeretlen, agyban mélyen elbújt emlékekből fakadt. A vesztesnek érzett kálvária, a magány halovány pislákolása. Mind ott volt összeszorult öklében, sínylődő lilás-rózsaszínbe burkolt szemeiben. A test, melyben Hisakata lelke pihent, vergődött a levegő hiányában. A körülötte lévő 7-es csapat tagjai aggodalmasan lestek felé, folyamatosan a holdrejteki közelébe rohanva, hogy megmentsék a kaszás markából, ám a nem kívánatos személyek feltartották őket. A nő ki torkát ragatta, szinte eresre gúvadt szemgolyóval tartotta szorosan, mosolya ellenszenvel volt felfestve. ,,-Hisakata! " -kiáltozták barátai, társai, habár mind tompán, értetlenül kúszott füleibe. Csak fizimiskájuk riadalmas ráncai árulták el őket. Namikaze Minato továbbra is megbújva várakozott az égtisztítók takarásában, hiába tudta volna elintézni pár perc töredéke alatt az ellenlábasokat. Hagyni akarta, hogy Hisakata ereje feltörjön. Feltörjön annak a chakrának ereje, melynek a fele megegyezik az édesanyja okozta halál kritériumának.
-Hisakata! -szólította elméjében a nevenincs újra. - Ideje, hogy visszatérj oda, ahol szükségük van rád!
Hisakata gondolataiban megforgatta a szablyát, az idegenre nézett, majd bólintott egyet. Lehunyta szemeit, mély lélegzetet vett, hogy az oxigén beténferegjen tüdejébe, s visszatért oda ahova tartozott. A ködös, már elhalványult tekintete, kitisztult, újra visszaverődött a Nap fénye rajta. A létezés újra értelmet nyert, újra erőt adott csöppnyi testének. Szeme oldalra siklott, így rálesve az őt fojtogató hárpiára. Nevetett. Határozottan kacagásra kényszerítette az ő halálhoz közeli állapota. A hangok még mindig sípszóként érte füleit, nem igazán tudta eldönteni, hogy vajon visszatért-e oda, ahova készült. Az adrenalin, mely kezdte ébreszgetni, egyre jobban szökött vénáiba, egyre hevesebben dobogtatta szívét. Az elfehéredett fizimiskája újra élénk színbe váltott. A chakra végigáramlott teste minden egyes pontján, minden egyes tájékát felpezsdítve. Hiába erőtlenségének, lassú, szakadozott mozdulattal emelte mellkasa felé kezeit. Kutya-vaddisznó, kutya-vaddisznó, kutya-vaddisznó, kutya-vaddisznó, s a legvégén a ló szimbólum.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
-Hiruza! -szólította egyből társát riadalmasan, ki gyors pillantást vetett rá, majd vissza Hisakatára.
Érzékelve a szó súlyát rögvest, gondolkozás nélkül menekült a felé suhanó, maga után lila csíkot húzott szablyától. Ám lassúságának kárára, az éles kard széle, mely képes lenne akár egy vastag törzsű égtisztítót is kivágni, megsebezte műszőrös gúnyájának hasi részét. A fehér anyag vörösbe úszott, a zöld avar, vörös, bár annál nyirkosabb talajjá alakult. Hisakata bődületes mozdulattal szúrta a föld mélységébe pallosát, megtámaszkodott bal térdén és fejét felemelve olyan homályos tekintet nézett vissza, hogy az ember lába akaratlanul beleremegett.
