Mit látsz bennem? ( Tomioka x Rui)

Felébredés

Nagyon fájt a fejem. Beszélgetést hallottam. Egy férfiét meg egy nőjét. Mar amikor kitisztult a hallasom, akkor felismertem a hangot, meg azt is eszrevettem hogy valaki fogja a kezem. A hang az... A ferfi hang az... az a Tomioka-é!!!!!!!!!! Nem volt annyi erőm hogy hirtelen kinyitsam a szemem, mert nagyon erős volt a fény es szépen lassan elkezdtem nyitogatni a szemem.
-Ébren van!!-ez Tanjiro hangja volt, szóval o fogja a kezem. Amikor már a szemem hozzászokott a fényhez és teljesen kinyitottam, láttam hogy tényleg itt all Tomioka, Tanjiro kimerült, aggódó arccal nezett rám, jobban körbe akartam nezni hátha megismerem a helyet ahol vagyok, ezért felultem szépen lassan, Tanjiro segitett, amikor hozzáért a hatamhoz felszisszentem.
-bocsi bocsi bocsi!
-N-nem baj..- körbe néztem, de nem ismertem meg a helyet, a pillangós hölgy odajött hozzám.
-jo reggelt!
-umm.. jo reggelt, aucs..- nagyon fájt a fejem meg a hátam.
-jol van?-kerdezte a pillangós.
-haat, azonkívül hogy szörnyen sajog a fejem, és a hátam, amugy jól.-egy kicsit nevettünk, bar a hatamba nyilalt amikor egy kicsit nevettem, ezért inkább annyiban hagytam.
-a nevem Shinobu. Te pedig Rui, ugye?
- igen, omm, hol vagyok?
-a pillangó birtokon, az "orvosnál"
-ohh értem..- Shinobu mögé nézve észrevettem Tomiokat, és szemkontaktus alakult köztünk, de annyira zavarba jöttem hogy inkább elforditottam a fejem.
- Tanjiro, sikerült?
-igen Rui, és ez nélküled nem sikerült volna..
-nelkulem? Biztos hogy sikerült volna, mint látod eléggé haszontalan voltam.. még megsebezni sem sikerült..
-dehogy voltál haszontalan! Egy csomó emberi életet mentettel meg! Azokat is akiket a lila akác fához vittel, meg akiket elküldtel, és egy pár vágást azert sikerult rajta ejtened.-nagyon hálás voltam Tanjironak ezekért a szavakert, nem érdekel hogy mennyire fájt a hátam, átöleltem, és ő minél óvatosabban visszaolelt. Ránéztem Tomiokara akire rá mosolyogtam, csak hát ő nem nagyon viszonozta a cselekedetemet, csak bólintott egyet.
-nah, én megyek, megyek mesélni Urokodaki-sannak.
-viszlat Tanjiro!-meg integettunk egymásnak és elment.
- en is megyek a többi sérülthöz, te még ne eroltesd meg magad, pihenj! És ha fáj valami szólj!-bolintottam egyet és elment. Mostmár csak én és Tomioka vagyunk egy szobában. Letelepedett a kínos csönd. Én teljesen zavarban voltam.
- nagyon fáj a hátad?-meglepodtem, ő szólt először.
-igen eléggé...
-kersz fájdalom csillapitot?
-igen, megköszönném.- és hozott nekem egy pohár vizet és a fájdalom csillapítot.
-koszonom.-leult a mellettem lévő székre.
-egyebkent meddig aludtam?
-vagy 2napig.-nagyon meglepődtem.
-wow, és te? Hogyhogy itt vagy?
- csak megneztelek, meg ki kell választanod az ercet amiből a kardod lesz és varjat is kell kapnod.
- és mikor kapjak meg a többiek?
-ma
-Mii? Én mehetek?
-felolem, de ki kell kiserjelek, eltört a bordád, és nemsokára kezdődik szóval szerintem induljunk.
-rendben- segített felállni, és mar indultunk is, kicsit hosszú volt az út. De végtére is odaertunk. Mindenki akit megmentettem nagyon hálálkodott.
-hat jo sok mindenkit mentettel meg...
-hat i-igen... De sajnos a kezdés ota meghalt a csapat kb. Háromnegyede...
-igen.. mindig ez van. De megoltetek azt a szemétláda dagadekot..
-vagyis csak Tanjiro...
És ekkor már én kovetkeztem a érc kiválasztásában. Az egyiknel nagyon éreztem hogy azt KELL választanom, így azt választottam. És varjút is kaptam, az egyik kedvenc etelemrol nevetzem el, Rizsgolyó. És pár nap múlva el is készült a kardom. Ilyen kékes-zölddé változott a színe ami elvileg jót jelent. És az első küldetésen Tomioka-val lesz!!!!!! Már nagyon várom, olyan 1 hét múlva lesz, nagyon hosszú utat kellesz olyan 4 napig kellesz sétálni.. de TOMIOKAVAL!!!!!!