Mit látsz bennem? ( Tomioka x Rui)

5.nap

Minden úgy volt reggel ahogy szokott lenni, szerencsére most nem esett semmi kellemetlenség (😅). Felkeltunk ettünk, ittunk meg ilyenek. Csak egy baj volt. Fájt a sebem. Nem akartam elmondani Tomiokanak, ne aggódjon értem.
-indulhatunk?- kérdezte.
-igen!- összepakoltunk, és indultunk is.
-meselsz magadról? Hogy miket szeretsz meg ilyenek, nem sok mindent tudok rólad.-meglepodtem, de örültem is a kérdésnek.
-hat tudod hogy nem ismerem a szüleimet, azt sem tudom hogy élnek-e vagy sem. Erre gondolni nagyon rossz számomra. Hát mit szeretek? Szeretek rajzolni, harcolni, és feltétel nélkül a család tagjaimat.
-ismered bármelyik családtagod?
-hat nem, a lovaim meg bármelyik allatomat családtagomnak tekintem. És Tanjirot is annyira megszerettem, olyan nekem mintha a tesóm lenne, pedig csak nem régóta ismerem. Mindig túl hamar megszeretem az embereket...-most lehet hogy túl szókimondó voltam. Tomioka lehet hogy értette a célzást. És csak ramosolyogtam.
-es te? Rólad végképp nem tudok semmit.
-hat, nem nagyon szeretek semmit. A vizet, azt például szeretem, természetesen. Szeretek pillér lenni, és harcolni is. De amit szabad időmben csinálok, az általában az olvasás.
-jajj de jó! Én is szeretek olvasni. Otthon egy egész könyves polc az enyém, tele van könyvekkel. Amikor a nagyi elmegy a piacra, vagy a boltba akkor mindig hoz nekem egy könyvet.-es ilyenkor kicsit elpirulva, de mosolyogva leneztem a földre, és eszembe jutottak a régi boldog emlékek.
-mi az? Mi mosolyogtatott meg ennyire?
-csak eszembe jutott az, amikor a nagyi először hozott nekem könyvet, egy nap alatt elolvastam, következő nap már 5ot hozott. Azokon hetekig elvoltam, és csak miattam elment könyvekre költeni a pénzét. Nagyon szeretem őt.
-ja, értem. Milyen típusú könyveket olvasol?
-hat.. -elpirulas- általában romantikusokat, de történelmi könyveket is szoktam. Szeretem a görög mitologiákat.
-azokat én is, de a római mitologiákat is szeretem. A kedvencem Neptunus, a vizek Istene.
-húú tényleg. Azok is jók.-vagy 2 órát beszéltünk magunkról, a könyvekről, mindenről. De egyszer szembe jött velünk egy démon. A sebem újra elkezdett fájni, a gyomrom össze szorult az ijedtségtől. Tomioka megtámadta, de ez a démon erős volt, ellökte magától. Megütötte a hátát.
-Tomioka!- és neki támadtam, senki sem banthatja azokat akiket szeretek! Sikerült  megsebesítenem, de engem is ellökött, 4 karja van, a kettő alsó hosszabb, azzal lökött el minket. Mégegyszer megtámadtam, és sikerült most komolyabban megsebesítenem.
Tomioka felállt és ő is megtámadta. A hasamba minden egyes kard suhintásnál bele nyilalt a fájdalom. De nem érdekelt. Az utolsó támadásomnal Tomioka oda kiáltott nekem.
-Rui a sebed! - de nem foglalkoztam vele, megtámadtam a demont és sikerült megolnom. És ekkor leneztem a sebemre, és észrevettem hogy felszakadt. Elkezdtem szédülni. Tomioka oda szaladt hozzám és megtartott, óvatosan leterdeltem a földre. Kigomboltam a ruhamat, és láttam hogy vérzik, elég rendesen. Tomioka hozott új kötszert. De én már olyannyira rosszul voltam hogy rá doltem Tomioka mellkasára, és átöleltem. O rá tette a kezét a hatamra, és csak ennyi maradt meg, ezután vérveszteség miatt elájultam.

Tomioka szemszöge...

-Rui.. így nem tudom bekötni a sebed. Rui!-elajult. Nagyon megijedtem. Maradtam volna így, de most súlyos a helyzet. Felemeltem, és neki döntöttem egy fának. Ott bekotoztem a sebet, sikerült félig meddig elállítani a vérzést, de most amiatt aggodok hogy nem vesztett e túl sok vért. Itt eldöntöttem hogy megállunk itt. Nem folytatjuk mára az utunkat. A varjammal küldtem egy üzenetet hogy plusz egy napot kérünk mert Rui megsérült. Ruit lefektettem és betakartam. Nagyon aggodok érte, mindig ellenoriztem a pulzusát, de egyenletlen volt, és a légzése is ritkult. Ekkor már majdnem kiesett a szívem a helyéről. Nem veszíthetem el őt is. Túlságosan is fontos számomra. Belegondolni hogy...  Ekkor egy óriási nagy gombóc kerekedett a torkomban, és elkezdtem konnyezni. Tegnap még olyan jó volt minden, miért romlott el minden ilyen hirtelenjében? Olyan ostoba lány, miért nem hagyta rám az egészet? Túl vakmerő, és láttam rajta hogy fáj a sebe. Miért nem szólt nekem? És amikor megnéztem a légzését. Szinte teljesen elállt. Nem. Nem nem. Ez nem történhet meg!
- Rui! Rui, nem csinálhatod ezt lélegezz! Nem adhatod fel így! Kérlek legalább te ne! Csak te vagy nekem,kérlek!-Átöleltem mozdulatlan testét. - Rui, túlságosan is szeretlek!- igen. Kimondtam. Meg én sem hiszem el. De elkezdtem sírni. Már tudom mit éreztem. Az elejétől fogva szeretem. Nem ismerek hozzá foghatót. Ő egy földre szállt angyal. Meg mindig fájt a hátam, de nem foglalkoztam vele. Öleltem és sírtam. Így aludtam el. Olyan álmom volt, hogy boldogan élek, él a nővérem, Sabito a legjobb barátom, és Rui boldog. Nagyon boldog voltam az álmomban. De az ürességet a szívemben még akkor Is éreztem. Hiányoznak.

Remélem tetszett! Remélhetőleg holnap folytatas! :) Kicsit szomorkás lett, de hát ¯⁠\⁠_⁠(⁠ツ⁠)⁠_⁠/⁠¯. Good bye!
Ui.:765 words