Mit látsz bennem? ( Tomioka x Rui)

utolsó nap 1/2

Igen, eljött ez a nap is.. az utolsó nap, ezalatt a hét nap alatt nagyon sokminden történt velem, visszagondolva hogy eleinte csak egy álom volt hogy Tomioka párja legyek, most meg, megvalósult. Nagyon fura belegondolni.. boldog is vagyok, meg nem is. Meg mindig félek, ma is felkeltem fél 5kor. Tomioka arca az enyém felé néz. Olyan aranyosan alszik :3!! Letevedt a szemem a szájára. Olyan puha, gondoltam megérintem, csak egy ujjal. Hideg, és nagyon puha, meg kicsit száraz. Gondolat menetemből az rangatott ki hogy nyitogatta ki a szemét. Egyből becsuktam a szememet, és úgy tettem mintha aludnek.
-Ruii, már megint felkeltél?
-es téged megint nem lehet átverni?-nevettem egy kicsit,
-aludj, túl álmos vagyok most ahhoz hogy nevessek. Gyere.- oda rántott magához és átölelt. Nagyon álmos volt, és szinte egyből elaludt. Olyan ari ahogy szuszog. A mellkasán volt a fejem, hallgattam a szíve dobogasat, nagyon megnyugtató volt. És végül én is elaludtam. Reggel kicsit fáradtan, de jól keltem. Egymást oleltuk, megpróbáltam úgy kibújni hogy ne keljen fel, de nem sikerült.
-mar megint felkeltél?
-igen, de már te is kelhetnél. És már megint jó rég furodtunk, szóval el kéne megint menni a patakhoz.
-chh, tőlem. De tudod a sebed, fel ne ázzon..
-tenyleg... Nem baj, nem fog!
-rendben.-odament és megpuszilta a homlokom. Meg mindig elpirulok tőle.
-k-ki menjen először?- kérdeztem.
-menjunk együtt!-fordult meg, és egy nagyon aranyosat mosolygott rám.
-m-mi??-naggyon elpirultam.
-nyugi csak szivatlak. Ha nem akarod nem kell-puszilt bele a hajamba.-szolj ha meggondoltad magad-kacsintott egyet.
Én meg csak álltam, és vér vörös fejjel néztem Tomiokat. O meg csak nevetett egyet a reakciomon. Meg akartam szólalni de nem ment, ahogy elképzeltem, hogy együtt fürdünk.... Várjunk mi?! Meg túl korai.. bár.. nem! Akkor is túl korai.
-majd a küldetés után..- ekkor meglepődött, ő is, meg én is. -D-De csak h-ha szeretnéd...-forditottam le a fejem. Ő elem sétált, és fel fordította a fejem a kezével, és megcsókolt. Meglepett, de jól is esett ez a csók. Lágy, és érzelmekkel teli volt. - persze hogy szeretném.-mondta mikor össze erintettuk a homlokunk, és egymás szemébe néztünk.-most miért vagy megint ennyire vörös? -nevetett kicsit.
-h-hat.. még f-fel kell keszulnom rá.
-jolvanna... Na, de most együnk és pakoljunk össze, utána meg mehetsz fürdeni.
-o-oké- és ezután megcsináltuk teendőinket.
-na én megyek furdeni.- indultam volna, de a patak olyan messze van,vissza néztem Tomiokara.
-oke, ne kiserjelek el?
-hat, jobb lenne-elindultunk a patak felé, Tomioka egyik kezét a vállamra rakta, és úgy mentünk el a patakig.
-na akkor én megyek.
-v-várj...
-igen? -fordult meg, egy olyan "tudtam hogy azt akarod hogy maradjak mosollyal.
-n-nem maradnal itt? Egyedül nem találnék vissza, meg, félnék is...
-hmm.. oké, maradok.-es továbbra is az a mosoly ült az arcán.
Egy nagy szikla mögé bújva akartam átöltözni, és fürdeni.
-naa mit takargatod magad?
-na de Tomiokaaa!!-ennyit tudtam mondani zavaromban.
-jolvanna, bár szerintem tök felesleges, úgy is foglak így látni.-erre én lefagytam, és természetesen paprika vörös lettem.
Nem bírtam megszólalni. És egyszer csak Tomioka elkezd közeledni a sziklahoz ami elvalaszt minket, és közelebb, és közelebb, és egyszer csak arra eszmélek fel hogy ott állt a szikla másik oldalán, és én meg csak nézek ki a fejemből, aztán meg valahogy mellém termett. Erre én sikoltok egyet és átszaladok a szikla másik oldalára, és úgy mentünk körbe körbe, mint a kisgyerekek. És egyszer nem figyeltem, mellém ugrott, és megfogta a karom, amivel autómatikusan takarni akartam magam.
-ne takard magad, gyönyörű vagy.-és átölelt. Ez fura érzés volt, én meztelen vagyok, Tomioka meg ruhában.
Ez nem fair. kibújtam az ölelése alól, és a patakba ülve a két térdemet a mellkasonhoz emelve öleltem magamhoz  a kettőt, és úgy próbáltam takarni magam.
-gonosz vagy- mondtam bevágva a kamu durcit.
-te vagy a gonosz, most elrontottad a kedvem. Pedig én élveztem.- vágta be o is a kamu durcit, de ezen kellett egyet mosolyognom. -jolvanna, bocsánat. De mondom, megőritessz.-erre mosolyogtam egyet, és megadtam magam.
-ahh..  mindegy. Mert "úgyis látni fogsz majd így."-és felálltam. Természetesen még takartam magam de már nem annyira. Tomioka odajött hozzám, és megpuszilt. De még mindig nem fair hogy ő ruhában van, én meg nem. Gondoltam bosszút állok, és le pocsoltam a hideg vízzel.
-hé!!! Na ezt most vissza Kapod!! -es egyenesen az arcomba pocsolta a vizet. Jó sokáig elszórakoztunk, de már kezdtünk fázni, így kiszaltunk. Tomioka nekem adta a kimonóját, és azzal eltakartam a meztelen mindenemet.
-nagyon fázol? -kérdeztem Tomiokatol,
-igen eléggé.
-akkor miért nem veszed le a pólód?-mosolyogtam rá kicsit pervin, és arra gondoltam hogy "most vissza Kapod azt amit tettél velem, hogy folyamatosan zavarba hozol''
-hat, oké- elfelejtettem, hogy egyberuha a demonolo egyenruha, és lekapta az egészet. Ott ált előttem egy szál alsó gatyában. Nekem tátva maradt a szám mármint nem (annyira)) a látvány miatt hanem mert ő ilyen egyszerűen megcsinalta.
-de kivancsi vagy, ennyire tetszik?
-termeszetesen.-mondtam ki, kinek ne tetszene ez a kocka has? Meg úgy minden. Mármint... Mi van velem?-bocsanat..
-haha, ne kérj ezért bocsánatot, ez nekem dicséret.- megpuszilta a homlokomat, és atkarolta a vállam, -a sebed nem fáj?
-nem..
-oke.. csak meg ne fázz nekem.-mosolyogtam neki egyet, Mert aranyos ahogy törődik velem, és átöleltem. Hosszú percekig csak oleltuk egymást, de egyszer csak Tomioka megszólal
-van egy ötletem! Gyere.-es magával húzott egy közeli fáig. A földről felvett egy darab követ ami elég hegyes volt. Én már megilyedtem hogy vér testverséget vagy mit akar kötni (nem tudom mi a neve xd). De nem, a faba véste hogy T+R egy szivecskében. Amikor ezt megláttam, megolvadt a szívem.
- na? Hogy tetszik?
-Istenem Tomiokaaa! Ez nagyon aranyooss!!- öleltem magamhoz, és megcsokoltuk egymást. És amikor befejeztük Tomioka megszólal.
-na gyere, öltözzünk fel és induljunk.
-oke. -mikor már kész voltunk, indultunk is, az utolsó napunkra...

Na haliii. Nos, ezzel a résszel már vagy két napja dolgozok, ma meg csak kitörölte a felét, azt írta hogy valami baj volt a mentéssel, és azzal csesződött el 2 órám hogy újra írjam a felét amit kitörölt. Köszi wattpad 🐱🔪🥲 de hát, kb sikerült :). Majd valamikor folytatás! Byee ❤️
Ui.: 1018 words