Mit látsz bennem? ( Tomioka x Rui)

pihenő nap

Rui szemszöge...

Amikor felkeltem, iszonyatosan fájt a fejem, meg a sebem. És olyan volt... Na ne. Nem csak olyan volt, tényleg ölelt valaki. Az illető a szokásos volt. D-de ez most más féle ölelés, elaludt én meg az ölében vagyok. Amikor raneztem, láttam az arcán hogy szomorú, kisírt szemek, de egyben békés is volt az arc kifejezése.
Úristen, most fogom fel hogy az ölében vagyok és ölel. Nagyon elpirultam, már-már vörös volt az arcom. Nagyon örültem ennek a pillanatnak. De akkor vettem észre, a sebem teljesen felszakadt. Tomioka állította el a vérzést, és kötötte be. Issteenemm, hogy nekem mennyi mindent kell még viszonoznom Tomiokanak.. már kezdem haszontalannak érezni magam. Sose gondolkozom mielőtt cselekszem, mindig vagy az indulat irányít meg a düh, vagy csak túl becsulom magam, az ellenfelem meg le, emiatt szereztem a hasamra a sebet, jajj ne, remélem nem vette észre a harc előtt hogy oda kapok a hasamhoz. Az álmos arcát néztem most, elvesztem benne. Gyönyörű. Oldalra fordultam és átöleltem. Azt már észre sem vettem hogy nehezebb lélegezni, nem tudom hogy Tomioka miatt, vagy a harci sebem miatt. Újra el kezdtem figyelni az arcát, és egyszer csak kinyitotta a szemét.
-Rui?!- hangosan suttogta a nevem ( nem nagyon tudom hogy lehet azt xd))
-Igen, felkeltem. Koszönö...- és ekkor magához rántott és szorosan átölelt.
-azt hittem elveszítelek.-suttogta fülembe.
-sosem fogsz- mondtam neki,és ekkor még szorosabban ölelt, én a mellkasa  köré fontam a karomat, és én is öleltem őt.
-csak annyi hogy köszönöm, tudom hogy teljesen haszontalan vagyok, mindig megsérülök, és neked kell mindig megmenteni. -ekkor nagyon szomorú lettem, leneztem a földre, mert már nem oleltuk egymást, komolyan gondoltam minden szavamat. De Tomioka a mutató ujjával felemelte az államat.
-nem vagy te haszontalan, csak szeleburdi.-bokott a homlokomra, és felállt osszepakolni a kotszereket. Ekkor nevettem egy kicsit.
-hat sajnos tudom, ebből nem lehet kinevelni. - megfordult, és rám mosolygott egy kicsit.
-de amugy akkor hogyan tovább? Elindulsz egyedül én meg később és találkozunk valahol?
-nem, maradunk..
-D-De akkor nem érünk az út végére 7nap alatt.
- küldtem üzenetet a fő hadi szállásra( vagy mit tudom én hova xd), hogy kérünk plusz egy napot.
-ja, értem.. tényleg sajnálom, Nem tudom miért vagyok ilyen...
- Rui, nyugi, megbocsajtok, csak ne átkozd magad. Nincs semmi baj, ez az első kuldtetesed, nekem is tele van mindenem hegekkel, és az első küldetésemen is megsérültem, én pl most beütöttem a hátam.
-tenyleg, az fáj meg?
-egy kicsit.- le gugolt elém-De igerd meg  nekem hogy többé nem cselekszel indulatbol.
-jo, ígérem, csak láttam hogy bántott... É- és nem akartam hogy bantson...- vér vörös arccal a földet néztem, mindig eljár a szám.
- T- te azért lettél mérges a demonra, mert bántott engem?- felnéztem rá és csillogott a szeme, megilletődött. Kuncogtam egy kicsit.
-igen, hajlamos vagyok ilyen tettekre.
-koszonom Rui. Így már mindent értek.-es most lepődtem meg életemben legjobban, Tomioka egy őszinte mosolyt mutatott felém. Teljesen elvorosodtem, és ezt O is észrevette, én is mosolyogtam rá, úgy ahogy még soha. Nagyon szép pillanat volt, de a szemem letért a szájára, egyszer a szemét néztem egyszer a száját. És elkezdett kozeledni felém az arcával, és én is ő felé, amikor már csak egy pár centi választott el minket, teljesen be rezeltem, és inkább csak megpusziltam az arcát. És annyira zavarban voltam hogy betemettem a két tenyerembe az arcom. Amikor ki kukucskaltam belőle Tomioka is vörös arccal nevetett. Ekkor elvettem a két kezemet az arcomtol, és megtettem, megcsókoltam. Nagyon meglepődött, és még én is , most álltam készen rá. A kezemet a nyaka köré fontam, ő meg a derekam köré. Levegő hiány miatt befejeztük, és a homlokunkat egymáshoz döntöttük.
-Tomioka, én- én szeretlek. Olyan régóta ki akartam ezt már mondani.
-Rui, én is szeretlek mindennél jobban.-ezt nem bírtam, elkezdtem sírni az örömtől, ekkor csak oleltuk egymást, egész nap csak beszéltünk, mostmár őszintébben, elmondta hogy mit álmodott akkor, és hogy mit érzett amikor megserultem. Nagyon jó volt. Csak tudtam, hogy ez nem biztos hogy mindig így lesz...

Hát igen, várva várt pillanat :3 majd valamikorfolytii,
666words, ( D:)