Mit látsz bennem? ( Tomioka x Rui)

6.nap

Kb. Egész este nem aludtam, Tomiokat néztem, még nem láttam ilyen boldognak, és ezt mind miattam? Mármint amiatt hogy kimodtuk egymásnak az érzéseinket? Nagyon boldog voltam, de mindig elvonta a figyelmemet hogy mi lesz akkor ha vége lesz ennek a küldetésnek?, akkor már nem lehetünk így együtt, nem lesznek gyakran közös küldetéseink, lehet hogy akkor már együtt sem lehetünk, ekkor mindig elkapott a síró görcs. Nagyon szeretem őt. Jelenleg olyan 5 óra lehet. És egymást ölelve alszunk, vagyis csak Tomioka. Én néha bekonnyezek, mikor arra gondolok, lehet hogy  mindennek vége lesz nemsoká. Így maradtam volna, de inkább kibujtam az öléből, és leültem, gondolkoztam. Elképzeltem hogy milyen lett volna ha egy szerető családba születek, és nagyi, a vérszerinti rokonom lenne. Minden jobb lett volna. Így is jók a dolgok, de akkor nem aggodnek annyit. Oly sokáig gondolkodtam ezen, hogy ülve elaludtam. És álmodtam, csodálatos álmom volt. Van egy egészséges, és boldog családom, és egy szerető, hűséges férjem akit Tomioka Giyuu-nak hívnak. Álmodtam a karacsonyokrol, a husvetokrol, és minden boldog pillanatról. Mint például, amikor megszületik a közös gyermekünk.. mikor ezekre gondolok, érzek egy ürességet a szívemben, minden gyereknek járt az atyai szeretet, csak nekem nem. Sose bánt velem jól egy ember sem, mindig is szeretet hiányos voltam. Mindig csak az utolsó voltam mindenben. Amikor lett végre 2 barátnőm, akiket nagyon szerettem, ők voltak a legjobb barátnők, én meg a harmadik.. esélytelen voltam, így megszöktem, az arvahazbol, ahol évekig éltem. És így találkoztam a nagyival. És ekkor felkeltem. Sírtam álmomban. Csak homályosan láttam a sok könnytől, és mikor letöröltem a könnyeket, azt vettem észre, hogy Tomioka ott van mellettem és nézett engem.
-mi a baj Rui? Rosszat álmodtál?
- s-sajnalom..
-Rui, te most komolyan azért kérsz bocsánatot mert sírtál?
-sajna.. mármint igen, es igen, csak rosszat álmodtam, nincs semmi baj.
-gyere ide- és atoleltuk egymást.- nagyon szeretlek, kérlek mond el mit álmodtál.
-n-nem emlékszek már..
-Rui, te nem tudsz hazudni nekem, mond el, mi a baj?
- csak, csak az életemet újra gondoltam, hogy mennyivel jobb lett volna ha nem hagynak el a szüleim..
-de akkor nem ismernéd most a nagyidat, és ezáltal nem menthettelek volna meg két évvel ezelőtt. Akkor most nem lennél itt, velem. - igaza volt, ezekre tényleg nem gondoltam.
-igazad van... Csak, mégis.. jó lett volna.
- tudom... De gyere együnk. -vette ki a taskambol a rízs golyót, és adott nekem belőle.
-bocsi, most nem kívánom..
- Hát jó... Csak amugy is túl vékony vagy.
Össze szedelőcködtünk, és indultunk. Csak egyszer találkoztunk demonokkal, de Tomioka nem hagyta hogy harcoljak. Ma kicsit hidegebb volt velem mint tegnap, éreztem a szeretetet, de nem teljesen, mindig elbambultam, egyfolytában csak az járt az eszemben hogy mi lesz ha...  Vagy hogy S mint lett volna ha. Ezt Tomioka észrevette, és megfogta a kezem. Ekkor egybol ránéztem össze kulcsolt kezeinkre, elmosolyodtam, rá néztem, és ő is mosolygott, de természetesen nem teljesen, csak egy picit. Boldog voltam meg nem is, holnap már oda érünk, és lehet hogy durva harcot kellesz nyomnunk. Félek. Este egymást ölelve aludtunk el. Annyit tudok mondani hogy feltétel nélkül, és visszavonhatatlanul beleszerettem...

Bocsánat hogy ilyen unalmas rész lett, ki tudja hogy az aláhúzott mondatot miből idéztem? 😁 Holnap suli, ezért nem biztos hogy tudok írni, de igyekszem! Remélem tetszett, jó éjt ❤️