Mit látsz bennem? ( Tomioka x Rui)

egy nap magányosan

Reggel mikor felkeltem nem volt mellettem Tomioka. ÚRISTEN! HOL VAN TOMIOKA??! Egyből körbe néztem a szobankban, amihez kapcsolódik egy "fürdő szoba" is, gondoltam ott lesz. De nem volt ott. Mikor vissza mentem az
ágyunkhoz akkor vettem észre egy cetlit az éjjeli szekrényen.

Jo reggelt szívem. El kellett mennem vissza a lyukhoz ahol múltkor megöltük azt a nagy ízét. Újra mozgásokat érzékeltek ott, így oda kellett mennem, bocsi hogy nem keltettelek fel, olyan aranyosan szunyókáltál :). Remélhetőleg mára itt leszek, csináltam sütit, ott van a kisasztalon. Shinobu ott maradt figyelni rád. Pihenj!!
Puszi: Tomioka ♥︎♡︎シ︎

Jajj, de drága. De most viszont aggodok. Bár, Tomioka nagyon ügyes, megvédi magát. Ezzel nyugtattam magam. Feloltoztem, megcsináltam a tipikus női rutinjaimat, megettem a fincsi reggelit amit Tomioka csinált, de a sutibol hagytam egy darabot, jó volt múltkor hogy megetetett engem :3 Irány Shinobu. Kint ült a teraszon, és valami könyvet olvasott.
-bú
-AAAA! Úristen Rui! Megijesztettél!-mondta, miközben a kezét a szívére tette.
-bocsi hogy szívrohamot kaptal-mondtam kicsit kárörvendően.
-haha, nem baj. Kérsz reggelit? Bár még nem csináltam semmit. Elég korán van még.-igen, egész korán fel keltem ma, de még fáradt voltam.
-nem kérek semmit köszi, Tomioka csinált nekem sütit, azt ettem.
-úú, végre megtanult egyedül főzni?-nevettunk egy jót.-pedig megneztem volna hogy hogy keveri ki a résztát, múltkor minden olyan lett, még a fal is. Aztán meg ugye ÉN takarithattam utána.-mondta Shinobu megjatszott sértődéssel, és drámaian.
-hat ez a Tomioka...- mondtam , de nem bírtuk tovább , megint elnevettuk magunkat.
-Shinobu, hallod én tökre birlak. Tomioka hogyhogy nem kedvel téged?
-háát, hogy is mondjam... Kicsit túl mentem a határaimon a szívatásával.-mutatta a hüvelyk és mutató ujjával is mellé.
-ja ertem-a mondtatom végébe kicsit belenevettem.
-hmm.. jó reggelt -kelt fel Kanae, Shinobu növére.
-szia! Még nincs reggeli, de megyünk és fözunk. -bementunk a konyhába, és Shinobu elkezdett 2 db. tojást csinalni. Segítettem neki meg ijenek. De ekkor egy erős nyilalas félét éreztem a mellkasonban, tudjátok, amikor hirtelen eszedbe jut hogy pl. A párod vagy valaki harcol addig ameddig te sütkerezel. Elkezdtem megint aggódni, a gyomrom össze szorult, és próbáltam megnyugodni.
-minden oké?-kerdezte Shinobu.
-j-ja igen, csak tudod Tomioka.
-ja, értem a többiek biztos megvédik.-simogatta a vállam.
-koszi Shinobu-mosolyogtam rá.- jövök egy perc.-es gyorsan elmentem a mosdóba megmosni az arcom. Tiszta karikás volt a szemem körül, egy hatalmas gombóc keletkezett a torkomban, aztán pánikrohamom lett.
-------------------------------------------------------------

-m-mi történt?-kérdeztem erőtlenül, mert elég ködös volt még minden.
-jajj, felkeltél? Pánik rohamod volt, és elájultál. De már minden rendben. Nincs hányingered?
-ö.. csak egy kicsit.
-oke, majd szólj ha rosszul vagy.
-ki talált meg?-kérdeztem.
-hat, Kanae ment megnézni téged, mert már nagyon aggódott. -ekkor vettem észre hogy Kanae ott áll Shinobu mögött.
- jól vagy Rui?-kerdezte azzal a kis szelíd hangjával.
-igen, sajnálom hogy te találtál rám.-mondtam neki, mert az én hibám hogy már megint mindent túl gondoltam, és emiatt pánikrohamom lett.
-jajj Rui!-mondta és szaladt oda hozzám megölelni.-orulok hogy én találtam rad, olyan érzés mintha megmentettelek volna vagy valami ilyesmi-mondta nevetve a végén.
-hat, oké hősöm, valamikor valahogy majd viszonzon e nemes tettedet-mondtam neki viccelődve. Nevettünk egy kicsit.
- na, visszatérve a valóságba, amint energikusabbnak érzed magad, gyere ki hozzám a teraszra, ott megtalasz. Vagy ha úgy érzed most is jöhetsz.
-hat, meg egy kicsit pihenek. De vagy 5 perc, és megyek is ki. -mondtam, meg mindig aggódtam Tomioka miatt.
-oké.-mondta Shinobu, és kimentek. Oldalra fordultam és szégyelltem magam. Nem hiszem el hogy mindenkinek csak pup vagyok a hátán. Mondtam magamban, utálom hogy ilyen vagyok. Vagy 5 perc múlva már meguntam hogy csak fekszem, kimentem shinobuhoz. Már elmúlt dél, A konyhában főtt a leves, Shinobu meg kint olvasott, Kanae és Kanao beszéltek az egyik barackfa alatt.
-olyan aranyosak-mondtam.
-ja igen, imádják egymást. -Mondta Shinobu. Hosszas ideig beszéltünk. És eljött a naplemente, egyre jobban kezdtem ideges lenni. Ekkor hallottam meg Tengenék hangját.
-gyertek gyorsan! Ne mozgassatok nagyon, ne nyíljon jobban szét a sebe!- kiabálta Iguro. Mikor beléptek a kapun, hiányos volt a csapat, 3 ember hiányzott. Rajtuk kívül mindenki tele volt sebekkel. Most elment a küldetésre Gyomei is, meg sosem láttam nála magasabb embert. Na de Ott volt ugye Gyomei, Tomioka, Rengoku, Mitsuri, Tengen,  és Iguro. Akiket nem láttam az Tengen, Tomioka és Mitsuri. Egyből oda szaladtam a többiekhez. Iguro odament Shinobuhoz és a fülébe sugott valamit, erre Shinobu elfeheredett, és egyből rám nézett.
-HOL VANNAK? -Nem válaszoltak
-MI TÖRTÉNT?-kérdteztem már sírva.
-Gyomei, kerlek, könyörgöm mondd el hol vannak! Kérlek, valaki ! Rengoku? Kérlek!
-sajnalom Rui-mondta Gyomei sírva.
Rengoku csak szomorúan nézett rám. Shinobu és Iguro gyorsan kiszaladtak a kapun. Ekkor utánuk szaladtam, és amit kint láttam, meg fagyott a vér az ereimben.

Tomioka és Mitsuri tele volt sebekkel, Tengen vitte őket a két vállán. Mikor letette észrevette hogy ott vagyok.
-n-nem, NEM! TOMIOKA!- kiabáltam, mikor megláttam a nagy vágást a mellkasatol a hasáig. Tengen gyorsan odaszaladt hozzám.
-shh, shh nincs semmi baj, meggyógyulnak.- ölelt át.
-de- de az a seb...
-shh.. nyugi, lélegzik. Nehéz lesz begyógyítani a sebét, de te is tudod hogy Shinobu megoldja. Ne sírj, nyugodj meg.-térdelt le elém, mert én olyan picurka vagyok hozzá képest, hogy leterdelve is magasabb nálam. Ekkor megint átöleltem, és a vallan sírtam, ami Tomioka vérétöl lett áztatva.
-én úgy félek.-mondtam suttogva, mert a gombóc a torkomban nem engedte hogy hangosabban beszéljek.
-elhiszem, én is. De csak kérlek, légy nyugodt.
-oke megpróbálom.-mondtam szipogva. Ekkor elszakadtunk egymástól, és rálátást kaptam Tomiokara és Mitsurira. Tomioka sebe nagyon durva. Shinobu foglalkozott Toniokaval, Mitsurival meg Iguro, aki majdnem elsírta magát, de sikerült majdnem teljesen elrejtenie, tudom hogy azt érzi amit én, akit szeret, azt látja vérben úszva haldokolni. Nagyon fáj.
-nem.. miért? -mondtam, és estem térdre Tomioka mellett. Elkezdtem puszilgatni az arcát.-hé! Tomioka, hallasz? Kelj fel, kérlek, ha most elmész, és itt hagysz egyedül, én megölöm magam, jó? Azt te sem akarod. Kérlek Tomioka! Könyörgöm, küzdj.-mondtam sírva. A fiúk, és Shinobu is sajnalva néztek engem, Shinobu elkezdett könnyezni, és átölelt.
-minden rendben lesz, jó? Ígérem meggyógyitom.
-koszonom Shinobu.
-Tengen, kérlek be tudod vinni őket óvatosan a kór terembe?
-igen.-bevitte őket a terembe, természetesen követtem őket.
- Rui, kérlek ne gyere be meg, összevarrom a sebet, azt meg nem akarom hogy lásd. Kérlek, pihenj meg kint.
- R-rendben.-mentem ki szomorúan.
-sajnalom Rui.-mondta Rengoku es Gyomei. Ekkor megöleltek engem.
-ti legalább jól vagytok?-kérdeztem.
-hat, nekem eltört a karom, de amúgy jól.-mondta Rengoku (❤️‍🔥).
-nekem csak egy kis horzsolás történt,Semmi komoly, sajnálom hogy nem tudtam megvédeni Tomioka sant! Imádkozom majd érte-mondta Gyomei sírva. Beszélgettünk Rengokuval, és Gyomeiel. Elmesélték hogy mi történt. Van egy újabb kukac démon vagy mi, de most a teste végén volt egy lándzsa szerű valami. És azzal okozta Tomioka sebet, amikor a sebet okozta neki, akkor neki lökte még a "barlang'' falának, és amiatt ájult el. Mitsurival is ez törtent, annyi kivétellel hogy őt nem vágta meg a szörny, csak eszméletét vesztette. O gyorsan reagált, és a kardjaval kivedette a támadást.
-Rui!-kiabalt nekem Shinobu, és mutatta hogy menjek oda. Úgy szaladtam ahogy még életemben soha.- szerencsére pont időben sikerült begyógyítani a sebét, nem fertőződött el. De van ez a krém, amint felkelt mindennap kellesz rá kenni belőle. Oké? Nagyon csunya heg marad majd, de begyógyul. A kenőcs nagyon fogja csipni, na de menj oda hozzá.
-koszonom Shinobu. Tartozom neked eggyel!-mondtam és siettem oda Tomiokahoz. Aludt. Az arca sápadt volt, és a szemei karikasok. Istenem, szegény drágám. Egész este mellette voltam. Nem lett volna szívem cserben hagyni. A többiek is meglátogatták, Gyomeiel imadkoztunk érte, és Mitsuriert. Mitsuri azt este folyamán már mozgolodott, amikor már almosodtam olyan 4. Óra körül, a földön térdelve, es az ágyra rakott fejjel aludtam el, Tomioka kezét fogva.

Sziasztok! Remélem tetszett! :D holnap remélhetőleg folytatom, bár nem ígérek semmit. Jó éjt ❤️

Ui.:1306 words