Mit látsz bennem? ( Tomioka x Rui)

nyugalom

-jó reggelt álomszuszék! Hasadra süt a nap, szó szerint.-mondta Tomioka amire egyből felkeltem, már annyira hiányzott ez.
-hmm.. jó reggelt.-es felultem. Tomioka most egy másfajta sütit csinált, gondolom Shinobu segítségével.-sérulten sutogetsz?
-erted bármit, észrevettem hogy a multkoribol megmaradt egy db. Nem ízlett? -ekkor szomorúan mosolyogva, és elpirultan lefelé néztem.
-hat, azt tudod arra tartogattam hogyha aznap hazaérsz együtt megettuk volna. Csak... Hát tudod..-mondtam, és legördült egy könnycsepp a szemembol.
-jajj, kicsim. Sajnálom. Csak ne sírj könyörgöm.Még nem romlott meg! Megehetjük most is!-mondta, és megpróbált felviditani. Természetesen sikerült. Neki mindig. Oda hozta a sütit, és odanyujtotta a számhoz hogy harapnak bele egyet. Beleharaptam, és ezután o kovetkezett, és így ment tovább egy pár másodpercig, mert a süti olyan pici volt, hogy percekig nem is lehetett volna enni. Az apró sütit megettuk, meg oleltem őt, mert nagyon szeretem. Arra vágytam hogy ez örökre így legyen. A nap gyorsan eltelt, és csak arra kaptam magam hogy már este van.
-gyere kicsim.-mondta Tomioka, egy könyvel a kezében.
-igen?-ültem mellé az ágyon.
-ez a könyv, ez a régi naplóm. Sokmindent olyan dolog van benne, ami nagyon fontos nekem.
-tenyleg??? A régi naplód? Hány éves voltál amikor ezt írtad?
- 11 évesen kezdtem el, és 13 éves koromig folytattam, egészen Sabito haláláig.-mondta, és én ezután fél karral átöleltem.-mindegy is, gondoltam hogy neked adom... Vagy olvashatunk most is belőle.-mondta.
-legyszi! Csak egy pár mondatot olvasol nekem?-mondtam boci szemekkel.
-oke.. hol kezdjem?
-nem tudom, random választok egy oldalt, és azt olvasd el! -mondtam, ami jó ötletnek bizonyult, mert jókat nevettünk. Tomioka nagyon hiperaktív gyerek volt. Sokminden rosszban benne volt Sabitoval. De sajnos minden jónak veget ér. Szinte az egész naplót elolvastuk, és csak az utolsó 2 oldal maradt, ahol Sabitoek haláláról ír.
-nem kell elolvasnod ha nem akarod-mondtam, mert láttam rajta hogy nem szívesen tenné.
-de, el akarom. És azt akarom hogy te is halld.-mondta komolyabb hangnemmel.
-oké.-mondtam és elkezdte.

Bekövetkezett egy olyan dolog amit sosem akartam hogy megtörténjen. Amire nem is számítottam sosem, hogy megtortenhet. Sabito.. meghalt. Nem tudom elhinni, még mindig reménykedem abban hogy ez csak egy álom, hogy ez egy nagyon rossz és elcseszett vicc. Hogy egy szörnyű rémálom. Csípkedem magam, de még mindig érzem. Nem tudom hogyan tovább. Sabitoekkal akarok lenni! Megöljem magam? Nem bírom. Szorongok, és belül nyom az érzés, hogy soha többé nem hallhatom a hangjukat, hogy soha többé nem tudnak megvigasztalni ha sírok. Hogy nem voltam képes megmenteni őket. Hogy megsérültem, és hogy megmentettek, és már nem tudom neki meghálálni. Hogy senki sem tudja kárpótolni őket. Senki. Nagyon fáj. Olyan érzésem van mintha nem létezne már számomra semmi más érzés a haragon, és a szívettörő fájdalom kívül. Se nővérem, se barátaim. Nekem csak Urokotaki-san maradt. És csakis miatta nem leszek öngyilkos. Legalább egy tanítványa maradjon meg, meg amúgy is. Miatta van szenvedélyem, és ő fektetett belém annyi időt, és bizalmat. Ezért nem lesz egy perc sem elpazarolva mostantól. Szerintem.. ez az utolsó napló bejegyzésem. Ezeket a lapokat még Sabitoval írtam. Most pedig teljesen egyedül vagyok, a sok gondolattal a fejemben, és egy teljesen üres szívvel.

Mikor Tomioka végig olvasta, én már majdnem sírtam. Ekkor ránéztem Tomiokára, akinek végig gördült egy könnycsepp az arcán. Aztán mégegy, és mégegy. Nem bírtam. Elsírtam magam. Átöleltem őt, és kiengedte magából halkan az összes jelenleg felgyülemlett fájdalmat.
-Rui...
-hmm?
-nekem már csak te vagy, meg hát ugye Urokotaki-san, csak vele nem állok olyan közel. Kérlek, ne csinálj semmi butaságot, meggondolatlanságból főleg ne. Túl fontos vagy nekem. Te vagy az egyetlenem. - ez megsiratott,nagyon durván, de melengette a szívemet.
-hé, Rui, nyugalom. Ne sírj. Aludjunk.
-szeretlek.
-én is teged szívem.-megpusziltam,  joejtet kívánunk egymásnak, és ezután elnyomott az álom bennünket.

Sziasztok! Bocsi bocsi bocsi bocsi!! Tudom hogy naggyon reg volt rész, de mostanában sok a tanulni való.:(
Bocsi hogy egy ilyen unalmas résszel jöttem, de azért remélem hogy tetszik :)
Köszönöm a több mint 600 olvasást!!! :D nagyon jól esik! Na de én megyek ;) majd valamikor jön a kövi rész ♥️
.
.
.
Ui.: A másik konyvemhez készül az új resz, ha gondoljátok vessetek rá egy pillantást (Rengoku tanár úr) ;)
Jó éjt ❤️

Uui.: 690words