Mit látsz bennem? ( Tomioka x Rui)

utolsó nap 2/2

Elindultunk az utolsó napunkra. Nagyon sokminden történt velem ezen az egy héten, mondhatni megváltozott az egész életem, de jó irányba. Vajon hogy lehet a nagyi? Remélem biztonságban van. Mikor végiggondoltam ezt a hetet, eléggé elbambultam, csak bámultam az utat, és ezt Tomioka szerintem észre vette.
-Mi a baj? Félsz vagy valami?
-ja mi? Nem nem! Nincs semmi baj, csak elbambultam.
-ja jó.- utunk igazából elég csöndesen telt. Nem tudtunk miről beszélni. De Tomioka gondolta hogy megtöri a jeget, és elkezdett erről a hétről beszélni. Örültem hogy találtunk egy beszéd témát, így lelkesen mondtam hogy mennyire örülök neki meg ilyenek. Aztán odaertunk. Arra a rétre ahol sok fiatal turista eltűnt. Már ott volt Tengen a hang pillér, Iguro a kígyó pillér, Rengoku (❤️‍🔥) a tűz pillér, és Mitsuri a szerelem pillér, na meg persze mi, meg néhány hozzám hasonló "kezdő" démon ölő.
-hüha Tomioka, ez a csajod? -kerdezte Tengen nagy pervi mosollyal az arcán.
-kuss.-mondta Tomioka. -egyebkent igen, ő a csajom.-ennek hallatán Tengen meg nagyobb mosolyra húzta a száját, en meg annyira orultem ennek hogy megfogt Tomioka kezét. Visszatérve a feladatunkra, Egy nagy lyuk volt a rét közepén, amit egy ragacsos hártya vett körül, próbáltuk áttörni, de nem sikerült, a többi démonölő, voltak rajtam kívül 5en (akik csak egyszerű démon ölők voltak nem pedig pillérek) hoztak magukkal ásót. Gondoltam hogy valahogy megprobalhatnank áttörni a hartyat, de nem sikerült, még közös erővel sem sikerült, ekkor az az ötletem támadt, hogy le kellene mélyre ásni, és utána nem felülről, Hanem oldalról Törnénk be a fura helyre. Felülről látszólag a hártyán keresztül nem volt oldalt hártya a lyukban, így egyszerűen be tudnánk oda menni. Ezt elmondtam a többieknek, akik helyeselték az ötletemet, Tomioka meg enyhén, de büszkén mosolyogva hallgatta amit mondtam.
-hüha Tomioka, okos csajszit szedtél fel az biztos!-mondta Tengen, ami igazán jól esett, ezért nevettem egy kicsit és hálásan rá mosolyogtam.
-koszi Tengen.
-nincs mit.-mondta egy nagy mosoly közben.
-na de ne húzzuk az időt, kezdjünk neki-mondta Tomioka unottan. És neki kezdtünk. Kiderült hogy van még több ásó az egyik ilyen kis tárolóban, amiket igazából a hártya áttörésére hoztak, de ásáshoz mégiscsak alkalmasabb. Mindannyian ástunk egy mélyebb gödröt, gondoltam kinezek hogy elég mély e a lyuk, így megkértem Tomiokát hogy emeljen fel.
- te lány, olyan könnyű vagy mint a tollpihe.
- köszi.-mondtam nem túl nagy odafigyeléssel, mert nagyon koncentráltam a lyukra, hogy kicsit is bele lássak.
-pont jó mélyen vagyunk! Kezdjetek el oldalra az asast! -mondtam. Amikor Tomioka leemelt, megpuszilta az arcom, amire egyből elvorosodtem. Ezt végignézte Mitsuri, és egyből elpirult, és mosolyogva mondta
- IIII EZ NAGYON CUKI VOLT TOMIOKAAAA! TE TÉNYLEG FÜLIG SZERELMES VAGY!!!!!!!!- mondta nagy ujjongasok közepette.
- igen, pont belőled nem néztem ki, hogy ennyire megváltoztat valaki, de ennek csak örülünk, végre vannak érzéseid.-erre nevettek egy jót a fiúk, én meg éppen hogy vissza tudtam tartani, nem azon nevettem amit mondtak, hanem a Tomioka reakcióján, megforgatta a szemét, ezt még sosem láttam tőle. Na de, megint visszatérve. Sikerült átásni a lyuk "falát". Én és Tomioka leptunk be elsőnek, a talaj alattunk nagyon ragacsos volt, olyan mint a fa gyanta amikor még friss, de kicsit nyalkasabb, mint a csiga.
-fúj, basszus, mibe léptem bele?-kerdezte Tengen.
-ahj Tengen, a föld alapból ilyen.-mondta Iguro. Ezen nagyon nagyot nevettem.
- na, induljunk beljebb. -mondta Iguro, egy alagút volt előttünk, és azon elindultunk, természetesen mindenki fel volt készülve a váratlan támadásokra. És egyszer csak a falbol kilőtt egy fura folyós dolog, ami majdnem eltalálta Tengent.
-basszus!-mondta Tengen ilyedtében.
-hat ez majdnem eltalált.-mondtam. leterdeltem megnézni a folyós, víz szerű valamit.
-ez savas.-mondtam meglepődve, amikor elkezdte a földet maga alatt "kilyukasztani" és szépen méllyülni kezdett. -mindenki legyen nagyon óvatos!-mondtam. Már kezdtem kicsit felni, így enyhén remegett a kard a kezeimben.
-félsz?-kerdezte szűkszavúan Tomioka.
-e-egy kicsit.-mondtam.
-megvedelek, ne félj.-mondta, és a fejemet magához ölelte.
-koszonom Tomioka.-mondtam neki félve, de hálásan. És ahogy egyre kozeledtunk az alagút végéhez egyre több kis kék világító valami jelent meg a falon, megnéztük, és itt már volt egy olyan nyálkás hártya, és amögött világítottak ezek a dolgok, valami különös kristalynak tűntek nekem, de ez most nem lényeges. És ekkor beertunk egy nagy terem féle helyre. Ahol megtobb világító kristály volt.
-beszarás-mondta Tengen, a "terem" tényleg gyönyörű volt. A sok kis kristály szinte befedte a falakat, és itt már nem nyálkás volt a fal, hanem inkább ilyen üveges, vagy szintén átlátszó kristályos. Kíváncsiságból megnéztem hogy át tudnánk e törni, de nem lehet. És ekkor elkezdődött egy földrengés szeruseg, és előjött a földből egy nagy kernyó szerű valami, csak kb. 1000szer nagyobb.
Ekkor mindenki elő rántotta a kardjat, és megpróbáltuk legalább megsebesiteni, de nem sikerült. Egy fura páncél szerű valami volt rajta, így teljes egészében nem is tudott tekeregni. Próbáltuk támadni, de az egyik ujjoncnak el is tört a kardja. Így elkezdtem gondolkodni, és észrevettem, hogy nem minden részen van a hernyó szerusegen páncél, azok a részek amik hajlanak ( nem nagyon tudom elmagyarázni xd) nincsenek befedve pancellal, így azok sebezhetőek. Gondoltam megtamadom az egyik olyan részét. És sikerült megsebesítenem.
-ezaz! Vagjatok a hajlatokat! -mondtam.
-ez hogy nem jutott eddig eszünkbe?-kerdezte Rengoku. És addig sikerült támadni, hogy a testének a végét sikerült levágni, de ekkor bedühödött, és elkezdett támadni, lőni kezde a savas valamit.
-vigyazat! Támad! -mondtam.
-na végre izgalmasabb lett a harc!-mondta Tengen. És sikerült elég súlyosan megsebesiteni. De ekkor elkezdett durvulni, eddig nem sikerült senkit sem komolyabban megsebesítenie, de most kozent akart lőni, egyenesen Mitsurira. Sikerült felugrania, és elkerülnie a savat, de elkezdett mindenfele frocskolni, így mindannyiunkat megsebesítette. Nekem természetesen a hasamat is eltalálta, ahol még egy sebem gyógyult. Megint elkezdett lüktetni, de nem súlyosan. Így volt erőm harcolni. Sikerült végül legyőzni, ezt a szörnyet, közös erővel, aminek mar nagyon örültünk.
-megserultel? -kerdezte Tomioka, és amikor ránéztem, nagyon megijedtem, az arcára ment a savbol, így szinte tele volt sebekkel.
-jujj Tomioka! Nagyon fáj? Még mid sérult meg? Lekezelem mindjárt! Csak gyere!-mondtam nagyon aggodoan.
-nyugi! Nyugi, minden rendben, de most az a fő hogy te megsérültél e.
-hat, csak a hasamra froccsent a sav, de nem vészes.
-na mutasd-mutattam meg neki, durvabbnak tűnt, mint éreztem.
-jajj, ne, tiszta piros, lehet begyulladt, el kell vinni lekezelni.-csak víz volt nálunk, így azzal próbáltuk kitisztítani a sebeket.
-te jó ég! Mi történt ennek a lánynak a hasával?
-harci seb -mosolyogtam rá, és kacsintottam egyet.
-hat, meg kell hagyni elég durva. -mondta Iguro san.
-URISTEN! Biztos jól vagy ? Nem fáj? Tudok segíteni valamit?-kerdezte Mitsuri aggodoan.
-jajj de aranyos vagy Mitsuri Chan! Nem kell semmi köszönöm, már kezd beforrni, de még egy kicsit fáj.-mutattam neki a hüvelyk és a mutató ujjammal is.
-oke, de szólj ha kérsz egy dangot vagy valamit, oké?
-majd ha hazaértünk kérek egyet!-mondtam, és ekkor Mitsuri felállt a terdelesebol, és Tomiokara kezdtem figyelni, milyen óvatos, de azok a sebek idegesítenek az arcán. Lehet maradandó, bár nem úgy tűnik mintha mélyebb bőr rétegekbe is lejutott volna...
-mi az? Mit nézel?- ezek szerint észrevette hogy nézem.
-semmit.-mosolyogtam és amikor nézett volna vissza le a sebemre, mégiscsak felemeltem a fejét.
-akkor mégis van valami.-mondta huncut mosollyal az arcán. Elkezdtem puszikkal hinteni a sebeit, minél lágyabban próbáltam, nehogy fájjon neki. Elpirult közben, és ezt nagyon aranyosnak gondoltam. Elnevettuk magunkat, "lekezelte" a sebet, aztán meg végre engedte hogy én is az övét, és indultunk vissza. Mindenki tele a sav által szerzett sebekkel, de odaertunk. Egy másik úton mentünk így nem tudtam megmutatni nekik a fát, amibe a T+R volt belevesve, azt a helyet a szívemben őrzöm. Egész hamar odaertunk a "főhadi szállásra" és attól nem messze van a pillangó birtok, így először oda mentünk, lekezeltek a sebeket, és elmentünk Kagaya Ubuyashiki elé, megadtuk neki a tiszteletet, és mindenki elkezdte dicsérni a démon ölő képességeimet. Ez igazán jól esett, de nem gondoltam úgy, hogy ezt az egészet megérdemlem. Elbeszelgettunk, Kagaya san tett fel pár kérdést, igazán kedves ember, tényleg tiszteletre méltó. És adtak nekem egy kicsi ennivalót, aztán egy szobát ahol aludhatok, mert elég messze lakom. Tomioka velem aludt aznap este, nagyon jó volt újra ágyban aludni. És a hetunkrol álmodtam, ez volt életem legcsodálatosabb hete.

Sziasztok! Már vagy 1 hete ezt a részt írom 🥲 nem volt időm a suli miatt. Remélem tetszett, biztos hogy van benne valami hiba ,nincs kedvem most elolvasni az egészet előről, így nyugodtan írjátok meg ha talaltatok valamit! 😊
Na de már álmi vagyok. Jó éjt ♥️

Ui.: 1400words