Mit látsz bennem? ( Tomioka x Rui)

a remény hal meg utoljára

Szörnyűen aludtam az este, minden egyes kis zajra felébredtem, mert azt hittem hogy fellkelt Tomioka. Ez a 2nap nélküle, majdnem belebolondulok. A süti azóta is itt van, megvarom míg felkel. Tényleg nem tudom hogy mihez kezdenek nélküle. Ha elveszíteném.... Nem gondolhatok ilyenekre, ennek a gondolatnak a hallatán már kicsordul egy könnyem. Megbeszéltük hogy bemutatom a nagyinak, meg ezen a héten. De így nem fog sikerülni. Küldtem egy levelet a nagyinak, hogy ne aggódjon jól vagyok, csak Tomioka nincs eszméleténél és a többi. Este már annyira beleőrultem ebbe, hogy úgy láttam mintha nyitva lenne a szeme. Mar napok óta itt vagyok vele, és még meg sem mozdult. Már beszélek hozzá, annyit előre haladtam hogy néha kimegyek az udvarra. Ugye Mitsuri már felkelt, de megzúzódott az egyik lába, így Iguro segítségével tud csak járni, teljesen bele van bolondulva. Mint én Tomiokába...
Egyik nap reggel, mikor kinyitottam a szemem, nem hittem annak amit látok. Tomioka szeméből egy könny csordult elő, ez az 5. Nap hogy nem ébredt fel.
-Tomioka!-mondtam a kelleténél hangosabban, amire Shinobu és Tengen is beszaladt. -hé! Tomioka! Hallasz engem? Ébren vagy? Nyugi, itt vagyok!-nem bírtam, elsírtam magam, de most örömömben. Az én hercegem lehetségesen nemsokára felkel.

Tomioka szemszöge...

-Tomioka!hé! Tomioka! Hallasz engem? Ébren vagy? Nyugi, itt vagyok!-hallottam egy hangot, ami a legnagyobb megnyugvást nyújtotta számomra. Rui hangja volt ez. De miért nem tudom kinyitni a szemem? Mármint, olyan minta ébren lennék, de a testem nem bírom megmozdítani. Be kell vallanom. Féltem.  A sötétben, egyedül, és az egyetlen ember akit legjobban szeretek szólongat, de nem tudok választ adni kérdéseire. A konnyeim egyre csak folytak. Nem akartam hogy így lásson. Biztos kétségbe volt esve, vajon mióta vagyok így? Szerintem nem régóta lehetek, 1-2 napja.
-kerlek, Tomioka próbálj meg felkelni!-hallottam a kedvesem  homályos hangját.
Próbálom! Ígérem felkelek
Rui szemszöge..

Tomioka egyre jobban konnyezett.
-kerlek, Tomioka próbálj meg felkelni!-mondtam. Ekkor elkezdett nyöszörögni, mintha próbálna válaszolni.-mit akarsz mondani?
-p-probalokh...-nyöszörögte halkan.
- úristen! Hiszek benned sikerülni fog!
-h-hallasz enghem?
-igen! Próbáld meg kinyitni a szemed!-ekkor elkezdett mozogni a szeme. -ezaz! Így tovább Tomioka! Nagyon szeretlek!
-én téged jobban.-mondta és kinyitotta a szemét
-Tomioka!!-kezdtem el puszilgatni minden részét az arcának. Egyszer csak erőtlenül megcsókolt, de ez a csók sokat jelentett számomra.-úgy féltem, nagyon megijesztettél!!-mondtam neki könnyekkel áztatott arcal, és szemekkel.
-sajnalom kicsim. Nem fordul többé elő.
-kisujj becsszó?
-kisujj becsszó.-kapcsoltuk egymásba kisujjunkat, és letettuk az ígéretet.
-koszonom-mondtam.
-mit?
-azt hogy felkeltél, és nem adtad fel.-puszilt homolkon.
-egyebkent, mióta fekszem itt?
-5napja.
-MI?
-Na, na. Nyugi Tomioka! Nehogy felszakadjon a sebed, nem volt könnyű összevarrni.
-de, de hogy? -mondta kétségbe esve, erre nem tudtam válaszolni, így csak meg ránditottam a vállam.
-mindegy, az a lényeg hogy már jól vagy, pihenjetek, főleg te Rui, mert már 5napja nem alszol rendesen.
-hála az égnek.-dőltem ki olyan álmos voltam.
-koszonok srácok mindent-mondta Tomioka Shinobunak és Tengennek.
-nincs mit, na de most megyünk. -mondta Tengen, és elmentek. Az egész napot ataludtam. Végre csodálatosat tudtam aludni, mert tudtam, hogy az én hercegem felkelt, és a karjai között tudtam elaludni.

Sziasztok! Remélem tetszett! Nem túl izgalmas ,és hosszú rész, de azért remélem tetszett ❤️ majd vmikor folytatom, byee!😊

Ui.: 538 words