Szeretlek ff Azahriah❣️

5 rèsz

Hanna szemszögéből

A nap további része kellemesen telt el. Atival végig rohogtuk a mateket és a magyart is, csak a törit nem, mert különben írhattunk volna esszét arról az idióta Adolf-ról aki kiirtott többezer zsidót, asszem.
- Jó napja volt az én kis álomszuszékomnak?
- Tökéletes. - válaszoltam.
-Nem jössz át hozzám?-kèrdezte Ati
-Ma nem tudok, Laràhoz megyek, bocsi.-mondtam
-Semmi baj, majd akkor máskor-mondta Ati.
   Suli végén a kapunál egy búcsúcsókkal elköszöntünk Atival, és mentem Larával.
-azt hiszem van mit mesélned.-mondta Lara felpörögve.
-igen, hát együtt vagyunk.-mondtam boldogan.
-uuuuu, lehetek koszorúslány?Ja ezt nem kellet volna megkérdezném mivel ez egyértelmű hogy én leszek-mondta Lara.
-hàt megbeszéltük-nevettem.
-de amúgy az egész suli rólatok beszél. Hogy milyen jó srác Ati, és eléggé sok liba (tipik pláza cica) szokott mèregetni titeket.-mondta Lara.
-hàt hagyjad, nem kell foglalkozni velük. Szerencsére Ati nem ilyen, hogy ezek a liabak után fusson. Vagyis remélem.-mondtam halkan az utolsó mondatot.
     Larával egy park mellet sétáltunk és egy padon megàllt a szemem. A padon pont a suliból egy ribanc, és Ati ült, és csókolóztak. Nem hittem a szememnek. Ott àlltam és néztem ahogy a "pasim" egy ribancal faljak egymást. Lara eszrevette, hogy megàlltam és néztem egy pontot, és ő is oda nézett. Gyorsan odafutott hozzám, és elhúzott onnan.
-mond, hogy az nem Ati volt-kezdtek folyni a könnyeim.
-sajnàlom Hanna, ő volt, de gyere menjünk innen.-mondta Lara.
-vàrj, egy pillanat és jövök.
Oda mentem a padhoz, és felpofoztam Atit.
-vège!-csak ennyit tudtam kimondani.
-ez nem aminek látszik, Hanna kèrlek.-mondta Ati, de le se szartam.
-persze, aha nem annak látszik hogy smarolsz egy ribancal, à dehogy-mondtam sírva ès elfutottam.
     ~Ati szemszöge~
    Hanna ma nem tudott hozzám jönni, ezért szokàs szerint kimentem a közeli parkba, kisszelőztetni a buksim. Amikor odaértem leültem egy padra és gondolkodtam... Azon hogy, mennyire szeretem Hannàt. A gondolatmenetemet az osztály ribije, Kata zavarta meg.
-Hali, szépfiu-mondta az a picsa.
-Szia, ahogy jöttél ugy mehetsz is.-mondtam mosolyogva.
-Naaa tudom hogy örülsz nekem.-majd az ölembe ült.
-Nana alja le mert barátnőm van te kur...-nem tudtam befejezni mert megcsókolt. Próbáltam ellökni de nem engedte. Egy idő után azt vettem észre hogy valaki sír mellettem. Olyan erősen ellőktem magamtól Katàt, hogy pont fel tudtam állni.
-vège!-mondta Hanna.
-ez nem aminek látszik, Hanna kèrlek.-mondtam a konnyeimmel küszködve.
-persze, aha nem annak látszik hogy smarolsz egy ribancal, à dehogy-mondta és elfutott.

-Most örülsz??-kiabaltam rá Katàra.
-Az igazság az, hogy igen mert végre az enyém lehetsz.-mondta vigyorogva.
-Ezt te sem gondoltad komolyan.-mondtam és elmentem.
   Mikor haza értem, köszöntem anyának és felmentem a szobámba és...sírtam. Tudom, tudom "fiúk nem sirhatnak" hát nem tud nagyon most érdekelni. Pont csillapodott a sirasom, amikor csengettek. Csak azt hallottam hogy a lépcső reccsen és egyre közeleg a hang...Kopogtak.
-Gyere.-mondtam lehangoltan.
-Szia Ati.-mondta Hanna.
-Nezd nem vagyok olyan állapotban hogy beszélgessünk.
-Mi?
-Nem tudok most a szemedbe nézni. Nagyon nagy bűntudatom van amiatt amit ma történt. És esküszöm probaltam ellökni de nem engedte.-màr szinte sírtam, mikor megölt és belepuszilt a nyakamba.
Annyira szeretem ezt a lányt...csak most nagyon elbasztam...