Draco Malfoy és a szerelem gyötrelmes megpróbáltatásai [Befejezett]

6. fejezet - Nyugalomra találni

Az Imbolc utáni kiruccanásuk után Granger szinte teljesen eltűnt Draco életéből. Hetente egyszer meglátogatta a boszorkány laboratóriumát és az otthonát, hogy újraszabályozza az őrvarázslatokat, de az időbeosztásuk ritkán esett egybe, így a férfi gyakrabban látta a macskáját, mint őt.

Időnként a jegyzetfüzet zümmögött, és értesítette, hogy Granger X nyilvános eseményen vesz részt Y helyen. Hermione Dracóra, mint a kirendelt aurorjának belátására bízta a részvételét, bár világossá tette, hogy a jelenléte a legjobb esetben is felesleges, a legrosszabb esetben pedig zavaró lenne.

Az események többsége biztonságos mágikus helyszíneken zajlott – megbeszélések a Szent Mungóban vagy Huntercombe-ban, a mágikus egyetemeken tartott szimpóziumok –, így Draco ritkán látta szükségét annak, hogy megerőltesse magát és részt vegyen rajtuk. Arra a valószínűtlen esetre, ha egy kutatási fórum kritikus helyzetbe torkollna, arra ott voltak a gyűrűk.

Tonks látva, hogy Draco jelentései meglehetősen rutinszerűvé váltak, és a Granger-feladat csak egy kicsit vesz el az idejéből, vidáman halmozta el további küldetésekkel. A hozzáértésének kegyetlen jutalma a még több munka volt, és Draco elgondolkodott azon, hogy Potter és Weasley és az általános bambulásuk végül is nem a jobb terv-e.

Így aztán Draco Buckleyval egy koszos manchesteri szállodában találta magát, ahol egy sötét műtárgycsempész csoportról gyűjtöttek információkat.

Buckley jó ember volt. Frissen végzett auror, túlbuzgó és bizonyítani akart, ami azt jelentette, hogy Draco fel tudott venni egyfajta – nos, ő inkább vezetői szerepnek nevezné – szerepet, és a megfigyelési műszakok többségét a fiúra bízta. Draco nemes egyszerűséggel elmagyarázta Buckleynak, ezzel teszi lehetővé számára, hogy több gyakorlati tapasztalatot gyűjtsön. Buckley lelkesen rábólintott. Dracót egy kiskutyára emlékeztette.

A hajnali három órai őrséget tehát átruházta lelkes fiatal kollégájára, és lefeküdt aludni.

Draco már épp elaludt volna, amikor a gyűrűje felperzselte: fájdalom és megemelkedett pulzusszám visszhangzott Cambridgeshire-ből.

Fél öt volt. Fél ötkor soha semmi jó nem történhetett. Draco kiugrott az ágyból, és a pizsamájára húzta a köpenyét.

Túl messze volt az ország másik végében ahhoz, hogy közvetlenül Grangerhez hoppanálva jusson el. Tüzet gyújtott a szálloda előcsarnokának poros kandallójába, és elrepült hop-porral egy Cambridge-i kocsmába, onnan pedig Granger gyűrűjéhez hoppanált.

Draco Granger tartalék hálószobájában materializálódott, amit ő rituális szobának nevezett.

Granger rettentő izzadt csomóban görnyedt a padlón. Draco a Homenum Revelio és a Finite Incantatem varázslatokat szórta, kereste a láthatatlan támadót, aki nyilvánvalóan Cruciót varázsolt a boszorkányra.

– Malfoy? – jött Granger fojtott hangja a padlóról.

Draco feltáró varázslatai egyáltalán nem mutattak semmit.

– Mi a fenét művelsz? – kérdezte Draco.

Granger összeesett a borzalmas kuszaságból, és a térdére rogyott.

– Jógázom. Mi a fenét csinálsz?

Draco látta ezt a titokzatos kifejezést Granger órarendjében.

– Ez a jóga? Miféle önkínzó mártírság...

Most, hogy megbizonyosodott róla, nincs közvetlen veszély, Draco szemügyre vehette a jelenetet. Az egyik sarokban gyertyák pislákoltak, és halk zene szólt. Granger azokban a nevetségesen testhezálló mugli ruhákban volt, ezúttal khaki-zöldben. A haja francia copfba fogta olyan vastag volt, mint Draco csuklója.