Draco Malfoy és a szerelem gyötrelmes megpróbáltatásai [Befejezett]

14. fejezet - Menjetek zárdába!

Visszatérve a szállodába, Granger figyelme Dracóra irányult, amint megpróbálta átformálni az ágyát valami szilárdabbá, mint a jelenlegi. Az átváltoztatás azonban exponenciálisan nehezebbé vált a méretarányok függvényében, és csak annyit sikerült elérnie, hogy a fekhelye gömbölyded és ferde lett.

– Nagyon szép próbálkozás – mondta Granger, és megveregette a férfi fejét. (Aki túlságosan is meglepődött ahhoz, hogy ezen felháborodjon.)

– Várom, hogy megsajnálj – sóhajtotta Draco.

Granger egyfajta eltúlzott jóindulattal bólintott. Tíz percet töltött azzal, hogy az összerogyó vázat kényelmes ággyá bűvölje, közben elmagyarázta, mit csinál, és hogy Draco milyen elveket és törvényeket nem alkalmazott teljesen helyesen egy ekkora átváltoztatásnál.

– Miért nem maradtál átváltoztatástannál? – kérdezte Draco, hogy félbeszakítsa az előadást. – Miért a gyógyítás?

Granger felnézett, miközben a kopott takarót plüsstakaróvá alakította.

– A transzfiguráció gyakorlati alkalmazásai csak mesteri szinten csúcsosodnak ki, a doktori tanulmányok az absztrakcióba és az elméletbe torkollanak. A gyógyítás a mágia olyan ága, amely több lehetőséget kínált arra, hogy a való világban segítsek az embereken. És a gyógyítás persze jobban harmonizált a mugli gyógyászatban folytatott tanulmányaimmal.

Közben a szomorkás, fakuló párnák puffadt fehérekké változtak. Granger gyors pillantást vetett Draco felé.

– A Roxfort elvégzése után folytattad tanulmányaidat?

A kérdést kíváncsisággal tette fel. Draco arra gondolt, hogy talán ez volt az első alkalom, hogy a lány valami személyeset kérdezett tőle.

– Alkimista alapdiplomát és párbajmesteri oklevelet szereztem – válaszolta Draco.

– Ó! Szép. Mindig mondtam Harrynek és Ronnak, hogy valami olyasmit kellene fontolóra venniük, mint a párbajozás. De hát... – Ezen a ponton, Draco cinikusan felhúzott szemöldökével szemben, Granger lemondóan fejezte be: – Soha nem szerették az Akadémiát.

– Annak a két tökfejnek még a RAVASZ-aik sincsenek meg. Egy napot sem éltek volna túl – mondta Draco bosszankodva, mert a lány az ő kaliberének merte tartani a barátait.

– Ők nem tökfejek – ellenkezett Granger ökölbe szorított kézzel.

– A program alapozó évének tematikája teljes egészében a harci mágiák elmélete és filozófiája volt. Mikor olvasott Potter és Weasley utoljára egyáltalán könyvet?

– Ez költői kérdés volt? – kérdezte Granger.

– Nem. Válaszolj!

– A fenébe. – Granger némaságba burkolózott, miközben elgondolkodott, az ujját az ajkára tette. Végül, miután nem jutott eszébe semmi friss emlék, így szólt: – Csak azért, mert nem említették nekem, hogy könyvet olvastak, még nem jelenti azt, hogy nem is olvastak.

Draco gúnyosan legyintett.

– A kviddics újságok számítanak? – kérdezte Granger visszafogott kétségbeeséssel.

– Nem.

– Évek – ismerte el Granger egy akaratlan sóhajjal.

– Jobban csináltad volna, mint az a két tökfilkó – mondta Draco. – Kivéve a gyakorlatokat. Túl sok sikoltozás, elégtelen káromkodás. Maître Toussaint elevenen felfalt volna titeket.