Draco Malfoy és a szerelem gyötrelmes megpróbáltatásai [Befejezett]

4. fejezet - Imbolc

Az alatt a néhány év alatt, mióta Potterrel és Weasleyvel dolgozott, Draco kialakított velük egy hűvös, szakmai jellegű kapcsolatot, amit Weasley másnap reggel azzal demonstrált, hogy:

– Hé! Faszfej! – kiáltott, és úgy lógott Draco fülkéjének falán, mint egy szétesett vörösbőrű muppet.

– Mit akarsz, Weasley patkány?

– Hallottuk, hogy Hermionénak aurori védelmet kértek, és hogy a fickó egy szemétláda – mondta Weasley.

– Ez az ő leírása volt, vagy a tiéd?

Potter, akinek katasztrofális haja és élénkzöld szemei felbukkantak a fülke falánál, azt mondta:

– A miénk. Azt mondja, hogy te elég profi voltál. De mi tudjuk az igazságot.

– Szerencsés fickó – morogta Weasley. – Hogy lehet, hogy Tonks nekünk adta a vámpírokat, te meg a Hermione-ügyet kaptad? Még csak nem is kedveled őt.

– Úgy tudom, ez kompetencia kérdése volt – közölte Draco. – Tonks azt mondta, hogy a legjobb aurort kell mellé rendelnie, hogy megvédje a Legnagyobb Elmét az Egyesült Királyságban...

Weasley gúnyosan nézett, Potter felnevetett.

– Az idegesítő auroroknak pedig a kellemetlen vámpírokkal kell foglalkozniuk – fejezte be Draco.

– Én nem mondtam ilyesmit – szólalt meg Tonks, miközben egy alacsony, túlsúlyos férfi alakjában odabattyogott. – Nem kéne a dolgotokra menni, ti ostoba fecsegők? Szerintem mind kellemetlen aurorok vagytok.

Potter és Weasley kuncogott. Draco megsértődött.

– Amúgy min dolgozik Hermione, ami ennyire felbosszantotta az öreg Shacket? – kérdezte Weasley. – Nem árulja el nekünk.

– Ezt az információt csak a legközelebbiek tudhatják – válaszolt Draco az orrát kocogtatva.

Neki sem volt fogalma erről, de a kellemetlenkedő duót felhúzni mindig jó móka volt. A másik kettő bosszúsan nézett, mivel úgy tűnt, Draco tud valamit, amit ők nem.

– Munkára! – kiabált Tonks az irodájából.

– Igen, főnök – felelte Weasley.

– Egy szó, mint száz, Malfoy – mondta Potter, miközben távoztak –, ne sértegesd Hermione macskáját!

– Túl késő – válaszolta Draco.

***

Két hét telt el, és ezalatt minden csendes volt Granger-fronton. A gyűrűjét úgy kalibrálták, hogy Dracót figyelmeztesse a szélsőséges fiziológiai vagy érzelmi változásokra, amelyek közvetlen veszélyre utalhatnak: a félelem, a pánik, a fájdalom vagy a szokatlanul magas szívverés jelentős kiugrásaira.

Általában Granger csodálatosan kiegyensúlyozottnak tűnt. Volt egy nap, amikor Draco gyűrűje egész délelőtt bizsergett rajta, jelezve, hogy Granger pulzusa különböző pontokon megemelkedett, de nem még nem azon a küszöbön, ami vad pánikot jelentett volna.

Elhessegette ezt a gondolatot, és csatlakozott Gogginhoz, meg néhány fiatal aurorhoz egy közelharc-edzésre. Tonks ragaszkodott hozzá, hogy az aurorjai ne csak a párbajtudásukat tartsák fenn szigorú gyakorlással, hanem a fizikailag is fejlesszék harci képességeiket. Sokan nyögtek amiatt, hogy úgy kell megtanulniuk harcolni, mint a mugliknak. Tonks helyre tette őket, hiszen egy lefegyverzett, kézitusa képzésben részesülő auror is képes lehetett túljárni az ellenfele eszén, lefegyverezni vagy legalább sebesíteni képes volt, persze ha megőrizte az eszét. Egy pálcátlan auror ezek nélkül nagyon is halott auror.