Draco Malfoy és a szerelem gyötrelmes megpróbáltatásai [Befejezett]

11. fejezet - Draco Malfoy, az önfeledt idióta

A hőterápiáról szóló disszertáció ellenére, Draco alig érintkezett Grangerrel a vidám májusi hónapban. Őt és auror társait új és izgalmas bűnözői zavargások kötötték le országszerte (egy varázsló, aki egy egész mugli falut imperiált, majd a királyukként vezette őket, csecsemőkre vadászó vérfarkasok, lopás a Gringottsnál, és néhány emberrablás a változatosság kedvéért).

Május közepén Draco egy zűrös ügy végére tett pontot: egy sheffieldi bájitalmesterrel került kapcsolatba, aki egyfajta „szerelmi médium" valaminek adta ki magát, és szerelmi bájitalokat árult mugliknak. Draco épp a rejtekhelyen talált dolgok lefoglalásán, és egy mugli amneziálásán dolgozott, amikor a pálcája riasztva zümmögött. Az a bizonyos riasztás azt jelezte, hogy valaki kikapcsolta Granger őrvarázslatait. És nem az irodája vagy a laboratórium védővarázslatait, hanem az otthonánál lévőket.

Draco gyorsan befejezte a műveletet a muglin, és eltűnt a legközelebbi kandalló irányába, ami elvitte őt a Mitrához, onnan pedig hoppanált Granger házikójához. Pálcáját kivonta, és kiábrándító bűbájt használt magán.

A riasztás és a megérkezése között Draco becslése szerint három perc telt el. De ezalatt a három perc alatt el is késett. Bárki is piszkálta meg a varázslatokat, már elment. Draco feltáró varázslatai nem jeleztek emberi jelenlétet a közelben, kivéve Granger mugli szomszédját, aki éppen szundikált.

Draco egy finom, mágiafelismerő varázslatot mondott. A birtok körüli őrvarázslatok fényesen izzottak, de ezt figyelmen kívül hagyta, és inkább a Granger háza körüli földet vizsgálta. Magasba tartotta a pálcáját, amíg meg nem találta, amit keresett: egy halványan látható nyomot a levegőben, amelyet egy olyan valaki hagyott maga után, aki pillanatokkal korábban mágiát használt.

A halványan derengő nyom hirtelen véget ért a Granger házikója mögötti mező közepén, talán az a valaki hoppanált vagy zsupszkulcsot használt.

Dracónak ez nem tetszett. Lehet, hogy csak egy kíváncsi varázsló vagy csupán egy tolvaj – igazán ez lett volna a legjobb forgatókönyv. De az is elképzelhető lehetett, hogy ez volt az első jel arra, hogy valaki szemet vetett Grangerre, és Shacklebolt paranoiája mégsem teljesen alaptalan.

Draco küldött egy gyors üzenetet Grangernek:

Valaki kikapcsolta az őrvarázslataidat. Beszélnünk kell.

Amikor Granger nem válaszolt azonnal, megnézte a napirendjét. Jelenleg a cambridge-i mugli egyetemen tartott előadást.

Draco úgy döntött, hogy csatlakozik hozzá, lényegében úgyis a szomszédban volt.

Elmegyek hozzád – írta.

Még mindig kiábrándultan a Trinity College-ba hoppanált.

***

Granger előadása a vége felé járt. Dracónak csak tíz percet kellett várnia a kis tanterem ajtaja előtt. Féltucatnyi diák vonult ki, amikor ő – mugli szemek számára szinte láthatatlanul – besurrant közöttük a terembe.

A tábla jelezte, hogy a napi téma a „Konjugált monoklonális antitestek" volt. Draco örült, amiért ezek az antitestek tudták az angol igeidőket, ha más nem is.

Granger, aki nem vett tudomást a jelenlétéről, éppen papírokat pakolt (pálca nélkül) egy aktatáskába. Magas derekú, nadrágba bújtatott, tűsávos blúzt viselt, olyan ruhadarabokat, amelyekről Draco nem gondolta volna azonnal, hogy kiegészítik egymást, és mégis, Grangeren az együttes meglehetősen előnyösen állt.

Amikor az utolsó diák is távozott, Granger elővette a zsebéből a jegyzetfüzetét. Draco különös örömmel figyelte, ahogy a lány felcsapja azt, és láthatóan érdeklődni kezd, amikor meglátja, hogy egy üzenetet kapott tőle.