Felejthetetlen |Iwaizumi Fanfiction - Befejezett|

12. fejezet

Sziasztok! 🥰

Képzeljétek el, hogy jövő héten egyetemi gólyatáborba leszek és habár nagyon izgulok, nagyon várom már. Boldog vagyok, hogy idén végre összejött az egyetem és ott lehetek a gólyatáborban. ^^

Valószínűleg csak hétvégén lesz rész bármelyik könyvemben is, de addig is vigyázzatok magatokra és szurkoljatok kérlek, hogy minden jól menjen nekem a táborban és megtaláljam a helyemet. 🤗❤

UI: Jó szórakozást és olvasást ehhez a 4000+ szavas részhez!💖

🌠🌠🌠

Másnap úgy éreztem, hogy folyamatosan pillangók vannak a gyomromban. Egészen attól a pillanattól, hogy felkeltem. Csak arra tudtam gondolni, hogy mit beszéltünk és éreztem, hogy most fog történni valami a kapcsolatunkban. Lehet, hogy nem jutunk el odáig, hogy meg is történjen az a tényleges dolog, viszont teljesen be voltam zsongva minden miatt.
Iwaizumi írt reggel, hogy majd csak egy óra körül tud jönni, ugyanis még segíteni kell a keresztszüleinek. Mondtam neki, hogy akkor jön, amikor tud és ne siessen. Ahogy ráér, majd úgy jön. Míg nem jött, addig csináltam kaját is és játszottam is egy kicsit a laptopomon. Hiába csináltam valamit, a gondolataim folyamatosan visszavándoroltak a barátom szavaira és egyetlen egy dolgon pörgött az agyam.
  Ahogy közeledtünk egy órához, úgy éreztem magamat, mintha most találkoznánk először. Tudom, hogyha esetleg nem szeretnék valamit, akkor nem csinálna semmit. Viszont nem ez volt a helyzet. Én akartam ezt az egészet és őt is. Mindössze tapasztalat és élményhiány miatt nagyon új volt még ez nekem és nem tudtam, hogy mire számítsak. Féltem ettől az új élménytől és emiatt izgultam ennyire. Habár neki is ez lenne az első, úgy érezem, hogy ő sokkalta jobban fog teljesíteni, mint én. Nem mintha nekem lenne sok teljesíteni valóm, hiszen a legtöbb dolgot ő csinálja majd.
  Fél egy is elmúlt már, amikor már úgy éreztem, hogy nem normális ez a nagy izgalom. Éppen Mikanak írtam és vele beszéltem, amikor hirtelen nyílott az ajtó. A nappaliból pont láttam az ajtóra, hiszen szinte egy térségben volt. A bejáraton barátom jelent meg, kezében az összes cuccával. Bejött, letette a táskáját és becsukta az ajtót. Ezt követően levette a cipőjét. valószínűleg megérezte, hogy figyelem, így felemelte a fejét és felém nézett. kedvesen elmosolyodott és intett nekem.

  – Szia – integettem neki vissza.

  – Beviszem a szobádba a cuccomat – biccentett a helység felé.

  – Megyek veled – álltam fel a kanapéról és a telefonomat az asztalon hagytam. Barátomhoz siettem, majd megfogtam a hátán lévő táskát – Add ide, segítek.

  – Idáig elhoztam, szóval ez a pár méter nem árt meg – nevette el magát.

  – Elmentem volna és segítettem volna elhozni – pislogtam fel rá.

  – A keresztapukám elhozott, szóval csak lépcsőztem vele – magyarázta meg, majd a szobámba indult.

Szorgosan követtem őt és míg én leültem az ágyamra, addig ő lepakolta a cuccait.

  – Hagyd csak, majd elpakolászod. Nyugodtan tedd le, ahova akarod.

Ő csak szó nélkül tette le a nagy utazótáskáját a tükör elé, a táskáját pedig mellé.

  – Mi újság? – kérdeztem rá, miközben összekulcsoltam magam előtt a kezeimet és kissé úgy éreztem, hogy görcsöl a hasam az izgatottságtól.

  – Képzeld el, leárazás volt az egyik boltban amikor reggel voltam a keresztanyummal és nézd mit hoztam – tette le a papírtasakot, majd kivett belőle egy nagy doboz nyalókát. Olyan dobozt, mint amiben a boltban vannak – Ez az egész rohadt olcsó volt, szóval elhoztam annak tudatában, hogy mind a ketten imádjuk.