Felejthetetlen |Iwaizumi Fanfiction - Befejezett|

7. fejezet

Megkésett gyereknap, vagy mi, de ma minden könyvembe hozok részt és egy új könyvet is feltettem.👀

Embik, akik szeretik a Stranger Thingset, és Eddiet, ez a könyv nektek szól most.🥰

Leírás:

[Név] tavaly nyár elején költözött Hawkinsba, unokatestvéréhez, Dustinhoz, így nyáron ő is tagja volt annak a bizonyos incidensnek a többiekkel. Viszont arra senki se számított, hogy '86 tavaszán a gonosz visszatér. Míg Mike Kaliforniába utazik Willékhez, addig [Név] Hawkinsba marad barátaival és barátjával, Eddievel, viszont akkor még nem tudják, hogy a tavaszi szünetük móka helyett, inkább életük legveszélyesebb küzdelme lesz.

🌠🌠🌠

Másnap délelőtt Iwaizumi nem jött, ugyanis a keresztapukájának kellett segítenie. Míg ő nem volt itt, addig gyorsan elszaladtam bevásárolni neki a tortájához. Beszéltem Suguruval is és belement abba, hogy majd délután átjöjjön, hogy közösen elkészíthessük a tortát. Szeretnék még muffint is csinálni, ugyanis Iwaizumi nagyon szereti, főleg a kávésat. Már az egész estét elterveztem és együtt szeretnék vele átlépni a holnapi napba, ugyanis holnap június tizedike lesz, az ő születésnapja. Irtózatosan vártam már ezt a napot és azt is, hogy vel tölthessem. Szeretném, hogyha nagyon jól telne a napja és bármit megteszek ezért. Az ajándéka már kész van egy ideje. Egy albumot csináltam neki, amibe kinyomtattam pár fontos beszélgetésünket, képeket, amiket egymásnak küldtünk, videóhívásban készítettünk és dátumokat is. Elég sok munkám volt vele, mégis rettentően élveztem elkészíteni. Remélem tetszeni fog majd neki. Valószínűleg klisésen hangzik, azonban szerintem kedves gesztus, ha valakik a közös emlékeiket felidézve készítenek ajándékot, fontos képekkel, szövegekkel és dátumokkal.
  Míg Iwaizumi nem jött, addig összepakoltam a tortához és muffinhoz kellő dolgokat. Az ajándékát beletettem egy kék színű ajándékos tasiba és elrejtettem, hogy véletlenül se láthassa meg. Miután ezzel megvoltam, csináltam magamnak kaját. Többet készítettem, hogyha Iwaizumi éhes lenne, akkor ehessen. Mire ezekkel végeztem, tizenegy óra is elmúlott. Írtam barátomnak, hogy mi újság velük, és hamar vissza is írt, hogy már úton van felém. Ezúttal gyalog jön, így kicsit hosszadalmasabb ideig fog neki idetartani, de én türelmesen vártam rá.
  Háromnegyed tizenkettő múlott pár perce, amikor megszólalt a csengőnk. Nagy vigyorral az arcomon siettem ajtót nyitni, ahol barátom mosolygos tekintete nézett rám. Kezében ott volt pár szál hortenzia.

  – Szia picim – hajolt oda és adott puszit – tessék, ezt neked hoztam – nyújtotta felém a virágokat.

  – De aranyos vagy. Köszönöm szépen Iwaizumi – pillantottam fel hálásan a szemébe, majd elvettem tőle a virágokat. Nagyon szépek voltak és emiatt jobban vigyorogtam. Beengedtem őt, majd felpipiskedtem és puszit adtam az ajkára – Köszönöm tényleg.