Felejthetetlen |Iwaizumi Fanfiction - Befejezett|

9. fejezet

Reggel magamtól keltem fel és úgy éreztem, hogy teljesen kipihent vagyok. Egy pillanatig nem realizáltam semmit, de ezt követően rájöttem, hogy Iwaizumival együtt aludtunk. Habár semmire se emlékszem, miután ágyba feküdtünk, ugyanis elaludtam, de ennek ellenére nagyon kellemes volt vele együtt aludni. Már csak annak a tudata, hogy itt van velem, jó érzéssel töltött el. Oldalra fordultam, ahol Iwaizumi feküdt lehunyt szemmel, hason. A takaró nem fedte be teljesen a felsőtestét, így végig tudtam vezetni a tekintetem a hátán. Annyira szép és kidolgozott izomzata volt, hogy az már mesebeli volt. Odanyújtottam a kezemet, majd elkezdtem cirógatni a vállát és a hátát.

  – Ébren vagyok – szólalt meg hirtelen, eléggé álmos hangon.

  – Jó reggelt – köszöntöttem egy mosoly mellett, majd közelebb hajoltam és adtam egy puszit a vállára – Hogy aludtál, hm? – vezettem át a kezemet a hajába, majd tincseit kezdtem el simogatni.

  – Rohadt jól – nyitotta fel zöld szemeit és az arcomra nézett – Jó reggelt, picim – mosolyodott el kedvesen, majd közelebb húzódott hozzám és felemelte azt a karját, amin nem feküdt – Bújjunk össze – kérte édes hangon.

Egy másodpercet se kellett várnia, közelebb bújtam hozzá, adtam egy puszit az arcára, majd lazán megöleltem és szorosan hozzá is bújtam. Ő álmosan ölelt át és bújt hozzám. Ez az érzés valami isteni volt. Iwaizumi kis kómás tekintete, viselkedése és laza, mégis szeretetteljes ölelése túlzottan is boldoggá tett.

  – Milyen volt együtt aludni? – kérdeztem meg, a haja cirógatása közben.

  – Őszintén szólva, szinte azonnal elaludtam – vallotta be – És neked?

  – Velem is ez történt – nevettem el magamat – Viszont a tudat, hogy itt vagy mellettem, mennyei volt.

  – Számomra is – puszilt erőtlenül a hajamba.

  – Olyan jó volt. Olyan jó reggel melletted felébredni és álmosan látni. Olyan aranyos vagy így – mosolyodtam el, amit ő nem láthatott.

  – Mintha én mondtam volna – suttogta kedvesen – Olyan jó veled minden. De tényleg minden – húzódott közelebb – Majd nem baj, ha hazamegyek mások ruháért? Az ajándékomat itt szeretném hagyni, hiszen itt többet vagyok, mint a keresztszüleimnél.

  – Dehogy baj. Lassan úgyis majd itt leszel.

  – Menjünk el holnap a strandra és utána majd mit szólsz hozzá, ha idehozom a cuccaimat? És akkor holnaputántól kezdve itt lennék veled. Mit szólsz hozzá, picim? – húzódott a nyakamhoz, majd adott a bőrömre egy puszit.

  – Nagyon szeretném, ha már itt lennél velem, szóval benne vagyok – néztem fel az arcára – Tényleg nagyon szeretném már.

  – Komolyan mondom, hogy soha nem volt jobb nyaram a mostaninál. Pedig csak pár napja tart – sóhajtotta egy mosoly mellett.

  – Nekem sem – simogattam meg az arcát – Maradunk még az ágyban?

  – Persze – suttogta, majd az ajkaimra hajolt és óvatosan megcsókolt.

Lassan csókolt és finoman, pont úgy, ami illett egy ébredés utáni csókhoz. A csókot én szakítottam meg hosszú percek elteltével és azért, hogy puszikat adhassak az arcára. Szerintem barátom picit fáradt volt, ugyanis a puszik és a haja simogatása közben kicsit visszaaludt, de a világért se keltettem volna fel. Óvatosan puszikat adtam az arcára és vigyáztam, hogy ne keltsem fel velük. Viszont nem tudtam ellenállni és megakadályozni magamat, hogy puszit ne adjak édes arcára.
  Miután Iwaizumi felkelt, egy fél óra múlva, megetettem őt reggelivel és ezt követően elindult haza a keresztszüleihez. míg ő távol volt, addig összeütöttem egy könnyű és egyszerű kaját, hogy legyen mit ennünk. Eközben azon gondolkoztam, hogy mit csináljunk ma. Habár nagyon sok mindent szeretnék csinálni vele, nehéz választani, és olyat is akarok, ami emlékezetes lehet számunkra. Így hát hirtelen jött egy ötlet és csak reméltem, hogy barátom bele megy.