Felejthetetlen |Iwaizumi Fanfiction - Befejezett|

4. fejezet

Az alvásom végeztével ébredezni kezdtem és kellemes melegséget illetve kényelmet éreztem, ahogy egyre jobban magamhoz tértem. Szemeimet még nem nyitottam ki, csak nyújtózni próbáltam, azonban nem tudtam teljes mértékben. Hamar rájöttem, hogy Iwaizumi miatt nem.

  – Jó reggelt, vagy inkább délutánt, picim – mosolygott kedvesen és ahogy meghallottam a hangját, egyből elmosolyodtam – Na, mi ez a nagy mosoly? – simogatta meg az oldalamat, miközben halkan beszélt hozzám, az álmosággom miatt.

  – Olyan jó melletted és a te hangodra kelni – mondtam el őszintén, miközben szorosan hozzábújtam – Mennyi az idő?

  – Délután négy óra lesz lassan – válaszolta meg a kérdésemet – Lustizunk egy kicsit és aztán eszünk egyet? Kicsit éhes vagyok.

  – Nyugodtan felkelthettél volna, hogy éhes vagy – nyitottam ki a szemeimet és belenéztem zöld szemeibe. csodálatos érzés volt ennyire közelről látni a szemeinek a színék, melyek gyönyörű zöldek voltak.

  – A világért se keltettelek volna fel – sóhajtott aprót, majd puszit adott a hajamba és ott tartott az ajkát – Olyan jó volt együtt aludni kicsit.

  – Egyetértek veled – öleltem át óvatosan a derekát.

  – Nem baj, hogyha gyorsan leszaladok a kocsihoz?

  – Menj csak – húzódtam el tőle – Készítettem ki neked papucsot, hogy abban legyél, amíg itt vagy.

  – De drága vagy – simogatta meg az arcomat, miközben felült – Köszönöm – hajolt vissza egy pusziért, mait az arcomra adott.

  – Mire visszajössz, kijózanodok – ásítottam nagyot.

  – Oké–oké – nevetett, majd felkelt az ágyból – A fekete az a lila mellett?

  – Igen – szóltam egyből.

Iwaizumi belelépett a papucsba, mely a szobámba volt, majd intett egyet kedvesen és magamra hagyott. Amint kiment, idegbeteg módon kezdtem el vigyorogni és fúrtam a fejemet a párnába a boldogságtól. Hogy lehet valaki ennyire helyes és törődő is egyben? Milyen fajta álomvilágban élek, amiért pont ő lett a barátom? Én minden embernek ilyen párt kívánok. Szó szerint fürdőzők a szeretetében és egyszerűen nem tudok vele betelni. Az, hogy jelenleg itt van velem és közvetlenül is vele lehetek, csak még jobban boldoggá tesz. Ez szinte már földöntúli boldogság számomra. Úgy beszélt velem mindig is, mintha egy értékes és törékeny kincs lennék, vagy egy milliárdokat érő porcelán baba. Most, hogy találkoztunk, élőben is megtapasztalhattam ezt a fajta kedvességet és törődést, hiába vagyok vele csak pár órája, amiből a legtöbbet alvással töltöttük. Finoman és gyengéden ér hozzám és mindenhol perzsel a bőröm, ahol megérint. Kellemes érzés érezni az illatát és a teste melegét. Egyszerűen elmondhatatlanul jól esik az ölelése. Mindig őt szeretném ölelni.

  – Itt is vagyok! – nyitott be a bejárati ajtón, majd kiabált be nekem.

Nagyot nyújtóztam, majd kikeltem az ágyamból, beleléptem a papucsomba és kimentem a szobámból. Iwaizumi ott állt a bejárati ajtó előtt, mire biccentettem neki, hogy kövessen. A nappaliba léptem, ő pedig közvetlen mögöttem jött be.

  – Miért hoztál táskát? – kérdeztem rá, miközben leültem a kanapéra.

  – Mindjárt megtudod – ült el velem szembe, majd az ölébe helyezte a táskát és elkezdte kicipzározni – Először is, ezt anyu küldi – emelt ki egy átlátszó kajás dobozt, amiben süti volt.

  – Olyan drága anyukád. Köszönöm szépen! – vettem el a fiútól hálásan a sütit.

  – Már nagyon várta, hogy csinálhasson neked sütit – mosolygott zavartan – Ezen kívül Oikawa üdvözöl téged.