Felejthetetlen |Iwaizumi Fanfiction - Befejezett|

19. fejezet

Ha az érkezésünk napjától számítjuk, akkor másfél hetet töltöttünk Miyagiban Iwaizumival. Eleinte úgy gondoltam, hogy nagyon fárasztó és monoton lesz az, hogy nap, mint nap edzésre megyek vele, de ez meg meg közelítette a valóságot. Ahogy teltek a napok, egyre jobban vártam, hogy mehessek vele a sulijába és nézzem, ahogy részt vesz az edzésen. Élvezetes volt nézni, ahogy mindent belead az edzésükbe és utána nagy örömmel adtam neki vizet, vagy tettem meg, amit éppen kért tőlem. Mindig vittem magammal némi harapnivalót, hogyha esetleg megéhezik, de nem akar túl nagy kaját enni, akkor legyen mit ennie. A többiekkel is összebarátkoztam és nagyon aranyosak voltak velem, de Matsukawa barátnőjével is. Ő nem ide jár suliba és nem is a városban lakik, de nagyon sok időt töltenek el együtt. Egyik nap ő is ott volt az edzésen és közösen ülve a padon, kettő barátunkat néztük. Ő teljesen megértette, hogy mit érzek, miközben nézem Iwaizumit, ugyanis ugyanazt érezte, amikor Matsukawat nézte. Hamar megtaláltuk a közös hangot és elég hosszadalmasan képesek voltunk elbeszélgetni. Viszont a napok teltek és vége lett az edzős hétnek. Ennek végeztével nem mentünk azonnal vissza Tokióba, helyette még maradtunk pár napot és elmentünk pár helyre, amit Iwaizumi meg szeretett volna mutatni nekem. Volt olyan hely, ahova Oikawa is eljött velünk, de nem bántam egy percét sem. Egész nyáron nem látta a legjobb barátját, csak most, míg hazajött az edzés miatt. Rendes srác volt és élveztem a társaságát. Mind a ketten tudtak nekem különlegességeket mutatni az otthonukba és egyszer el is mentünk túrázni a közeli erdőbe. Habár ide csak ketten mentünk Iwaizumival, úgy éreztem, hogy ez az egyik legszebb közös napunk. Estig túráztunk és meg is tudtuk nézni a naplementét, mely csodálatosan világította be a szántóföldeket. Imádatm vidéken lenni, ugyanis egy teljesen másik világban éreztem magamat a látványa miatt.
  Másfél hét után döntöttük el, hogy visszamegyünk Tokióba. maradhattunk volna még, azonban beszélgettünk és úgy döntöttünk, hogy visszamegyünk hozzám. Ott mégiscsak teljes mértékben tudtunk kettesben lenni és habár több, mint másfél hónap még vissza volt a nyárból, szerettük volna egymással tölteni. Így történt, hogy az egyik pénteki napon mentünk el Iwaizumiéktól. Amikor a szüleitől elköszöntem, megköszöntem nekik mindent és azt is, hogy itt lehettem. Ők elmondták, hogy menjek bármikor, ugyanis szívesen látnak. Oikawanak is hasonló volt a búcsúja és megkért, hogy gyakrabban menjek majd én is hozzájuk és akkor majd vele is találkozzak. Örülök, hogy teljes mértékben barátok lettünk. Ahogy elnéztem, Iwaizumi is örül annak, hogy a barátnője és a legjobb barátja jóban lettek és barátokká váltak. Vannak olyan emberek, akiket ez zavarna, hiszen félnek attól, hogy esetleg több is lesz aközött a két fél között, viszont a mi esetünkben nem kellett ettől félni. Én tiszta szívemből szerettem Iwaizumit és akármennyire is bírtam Oikawat, ő nem olyan típusú fiú volt, aki az én esetem lett volna. Én teljes mértékben Iwaizumiért voltam oda. Oikawan pedig látszott, hogy tényleg barátként tekint rám és soha nem lenne képes arra, hogy nem baráti szándékból közeledjen felénk. Mellesleg nem egyszer elmondta, hogy nagyon örül annak, hogy itt vagyok Iwaizuminak és boldog velem.
  A búcsút követően lassacskán a vonatunk is elindult és zakatoltunk hazafelé, Tokióba. Suguru említette, hogy kijön elém az állomásra és eljön velem haza, ugyanis régen látott már és az anyukája készített nekem sütit és kaját is. Nagyon hálás voltam nekik, amiért ezt megtették értem és teljes mértékben a családjuk részese lehettem. Anyuék tényleg nem jönnek haza októberig, viszont addigis próbálok arra összpontosítani, amit Oikawa is mondott nekem, valamint anyuék, akikkel később beszéltem. Nem vagyok egyedül és tényleg itt vannak azok, akikre számíthatok. Még ha Izumi nem is lesz itt mellettem közvetlen, soha nem leszek egyedül.

A vonatunk késő délután érkezett meg az állomásra és miután leszálltunk, írtam Sugurunak, hogy itt vagyunk. A válasz elég hamar jött is tőle, hogy ott várnak minket az épület bejárata előtt. Kissé meglepődtem, hogy többesszámba tette, ugyanis nem említette, hogy más is jönne vele. kíváncsi tekintettel indultam el az épület elé, Iwaizumi pedig mellettem battyogott. Ahogy a látókörömbe került a bejárat, kissé ledermedtem, ugyanis megláttam Suguruékat. Az unokatesóm mellett ott állt a legjobb barátnőm, akit nem láttam személyesen az évzáró óta.