little sunshine |Sogo × Reader - Befejezett|

𝟣. 𝒿𝑒𝑔𝓎𝓏𝑒𝓉

Nem mondom azt, hogy nem örültem, amikor odaértünk a szállásra, mert akkor hazudnék. Megkönnyebbülés volt az, hogy végre itt voltunk és elkezdődhetett a vakációnk. Bár előre látom, hogy rajtam kívül, minimum kettő embernek még nekem kell kipakolni, mert a többieknek csak annyiból fog állni a kipakolás, hogy kidobálják a cuccaikat a szekrénybe, vagy még oda sem.
  Megérkezve a nem túl nagy, de számunkra tökéletes szállóhoz, mind a kettő autó leállt és szépen lassan kikászálódtunk, jómagam pedig nagyot nyújtóztam és megnéztem szemtől szemben is azt a helyet, ahol egy hétig leszünk. Tipikus japán ház volt, mégis igényes. Egy szintes volt, de éppen elég nagy ahhoz, hogy három kétszemélyes és egy egyszemélyes szoba legyen benne. Vagyis nagyon remélem, hogy tényleg így van, különben hülyét kapok. A fiúk is körbe néztek kicsit, és mielőtt kipakoltuk volna a holminkat, Toshival elmentem a szomszéd házba, ahol a tulajdonos lakott. Bejelentkeztünk nála, ő adott kulcsot és elmondott pár dolgot, köztük azt is, hogy szeretné, ha épségben visszaadnánk neki a házát. Megígértük neki, bár őszintén nem tudtam, hogy egy hét elteltrével milyen állapotban lesz a ház. Miután jó gyerekek módjára megígértük, hogy vigyázunk, vissza is mentünk a többiekhez és végre be is léptünk a házba. Egyből egy folyosó fogadott minket. Jobbra négy ajtó volt, míg bal oldalt egyből egy nyitott ajtós rész, mely bevezetett a nappaliba. Egyből be is fordultam és körbe néztem a szép nappalin. A nappali két oldalán volt egy–egy ajtó. Az egyik nyitva volt és beláthattam, hogy ott a konyha van. Valószínűleg a másik a fürdőszoba lehet. Hogy megbizonyosodjak erről egyből oda is léptem, majd benyitottam. És eltaláltam. Ott volt a fürdő és a mosdó is. Ezek szerint a szobák a jobb oldali ajtók mögött lesznek. Végig néztem itt is, majd visszatértem a folyosóra, hogy megtaláljam az egy ágyas szobát, amiben mi leszünk Sogoval. Hamar megtaláltam, ugyanis a második ajtó már az volt. Nem volt egy látványos szoba, mindössze volt benne egy ágy, egy szekrény, egy asztal és egy puff. Az ablakot rögtön kinyitottam, hogy szellőztethessek.

  – Itt fogunk aludni? – lépett be barátom a szobánkba.

  – Igen, itt – fordultam meg, hogy vele szemben lehessek.

  – Valaki extrémebbre számítottam – fintorgott.

  – Még azok után is, hogy láttad képen, hogy miképp néz ki? – vontam fel a szemöldökömet.

  – Főleg azok után – dőlt el az ágyon.

  – Hé, gyere, pakoljunk ki – mentem hozzá, majd paskoltam meg a térdét.

  – Majd kipakolunk – hunyta le a szemét.

  – Minél előbb kipakolunk, annál előbb végzünk és nem marad későbbre Na, gyere – tartottam felé a kezemet, hogy felhúzzam.

Ő dörmögve nyitotta fel a szemét, fogta meg a kezemet, majd fellökte magát, de még így is segítettem neki, hogy biztosan fel tudjon kelni. Amint felállt, nem engedtem el a kezét, mindössze megcirógattam a kézfejét és belenéztem a szemébe.

  – Mi az? – kérdezte semleges tekintettel.

  – Semmi – ráztam meg kicsit a fejemet, de még mindig a szemébe néztem – Csak ez az első közös nyaralásunk, még ha a többiekkel is vagyunk. Mindig is szerettem volna veled közös nyaralásra menni – mosolyodtam el.

  – A mindig alatt mit értesz? – ült le hirtelen az ágyra és húzott magával, majd a térdeire ültetett. Egyik kezével átölelte a derekamat, míg a másikkal elkezdte a combomat simogatni – Általános óta, mióta ismerjük egymást? – vonta fel a szemöldökét.

  – Mióta együtt vagyunk – vallottam be mosolyogva és nekidöntöttem a fejemet az övének – Két éve.

  – Májusban volt kettő éve – sóhajtotta, ugyanis már július közepe volt – Jézusom, kettő éve – rezzent meg kissé.