little sunshine |Sogo × Reader - Befejezett|

𝟪.𝒿𝑒𝑔𝓎𝓏𝑒𝓉

A negyedik napunk további része pihenéssel és azzal telt, hogy minél jobban helyrehozzuk Sogot. Nem akartuk erőszakosan és feltűnően meggyógyítani őt, vagy hogy azt érezze, sajnálva van. Így a többiek a saját maguk módján gondoskodtak róla. Gintokiék valóban bevásároltak neki minden jóval, így ő azt tudott enni, amit csak akart. Emellett otthon Kondo csinált neki egy kisebb programot, majd társasoztunk is egyet mindannyian. Sogo nem volt folyamatosan velem. Váltogatta azt, hogy éppen kivel lóg együtt. Nevetett és el tudat terelni a figyelmet, nekem pedig csak ez számított. Más nem igen. Az, hogy kivel volt boldog, már nem volt annyira lényeges. Boldog volt és csak ez számított. Este, fürdés után még össze kellett őt kicsit kaparnom, így bementem vele kettesben a szobába, hogy együtt lehessünk. Nem sírt, viszont elégé le volt törve. Most inkább csak arra volt szüksége, hogy együtt lehessünk és kicsit összebújjunk. Ezt pedig meg is adtam neki. Cirógattam a hátát, a haját, kedves dolgokat suttogtam a fülébe és magamhoz öleltem folyamatosan. Azt akartam, hogy rendben legyen és meg tudjon gyógyulni, legalább egy kis időre is. Folyamatosan hozzám bújt, igényelte a szeretetem és látszott rajta, hogy nem érzi jól magát. Szerencsére egy háromnegyed óra múlva sikerült újra összekaparni őt és kimentünk kicsit a kertbe, hogy levegőzzön. Közben Toshi kijött cigizni és a mai nap először, de beszélgetett barátommal este. Magukra hagytam őket, ugyanis mind a ketten ugyanazt érezték. Tudtam, hogy habár más dolgokban nem értik meg egymást, ebben megfogják. Ugyanazt az embert veszítették el, aki mind a kettőjüknek máshogy volt fontos. Míg ők beszélgettek, addig én bementem és készítettem magamnak némi ennivalót, ugyanis éhes voltam. Közben beszélgetni kezdtem Kaguraval és Shinpachival is. Nem volt szó a mai dolgokról, ugyanis szerettük volna kicsit elkerülni ezt a témát. Így másról kezdtünk el beszélgetni. Magam sem gondoltam volna, de Toshiék közel másfél órán keresztül beszélgettek kint. Addig mi elvoltunk bent és csináltam barátomnak is egy kis ennivalót. Ennek köszönhetően, amikor bejöttek, tudott egyből enni is. A konyhában leült az ölembe és úgy falatozott. A többiek nem igen szokták meg, hogy ennyire bújós legyen előttük, de most nem tettek rá semmilyen megjegyzést. Én pedig hagytam, hogy Sogo az ölemben legyen, hozzám bújjon és mellettem legyen. Későn mentünk el aludni, ugyanis mi a szobában kicsit még beszélgettünk és néztem barátommal egy kis mesét is. Ő ezen aludt be, miközben rajtam feküdt. Miután bealudt, letettem a telefonom a kezemből és betakargattam őt. Magamhoz öleltem és hagytam, hogy álmában hozzám bújjon, majd jómagam is elszenderedtem.
  Másnap Sogo előbb felkelt, mint én. Úgy kezdődött meg az ötödik napunk reggel, hogy barátom csinált nekem reggelit, amit be is hozott a szobába. Kissé meglepődtem ezen, de nem szóltam érte. Jól esett, hogy csinált nekem reggelit és örömmel fogadtam. Miután odaadta, bebújt mellém az ágyba. Miközben falatoztam, ő beszélni kezdett hozzám. Elmondta, hogy köszöni a tegnapi napot és nagyon hálás nekem. Meglepett, hogy ennyire hirtelen megnyílt nekem, hiába ismertem már őt. Csak pislogva figyeltem, miközben a rántottámat ettem. Sogo beszélt és beszélt, nekem pedig egyre nagyobb melegség telepedett a szívemre. őszinte volt és tényleg meghálálta, valamint megköszönte nekem azt, hogy segítettem és ott voltam mellette. Szerettem ezt a fiút és a tűzbe is beletettem volna miatta a kezemet. Soha nem hagyott magamra, mindig velem volt és mellette egy percig se éreztem magamat magányosnak. Ez pedig fordítva is így volt. Mindig éreztem, hogy Sogo hálás nekem azért, amiért itt vagyok neki. Különös volt a mi kapcsolatunk, de így volt tökéletes. Így voltunk egészek és ekképp szerettük egymást.
  A napot fürdőzéssel kezdtük, ugyanis úgy ítéltük meg, hogy nincs annyira meleg, így le tudtunk menni a partra. Mivel nem mindenki akart, így csak jómagam, Gintoki, Kagura és Yamazaki mentünk le. A többiek ott maradtak, valamint Kondo mondta, hogy csinál ebédet. Ehhez befogta Shinpachit is. Azt, hogy Toshi és Sogo mivel ütik el az időt, azt nem tudom.
A parton Kagurat kértem meg, hogy kenje be a hátamat, de közben Gintoki viccesnek gondolta magát és hirtelen széthúzta a megkötött bikinifelsőmet. Emiatt összekentem homokkal a haját, ami neki nem tetszett, így beledobott a vízbe, a part mellett. Kagura nevetve nézte végig azt, ahogy marakodunk, én azonban szerettem volna elkapni Gintokit. Nos, ez nem volt kivitelezhető, ugyanis ő erősebb volt nálam és gyorsabb is. Hiába futottam előle, ő utolért engem. Ez a macska–egér játék egészen addig ment, míg ő bele nem lépett egy törődött, kisebb kagylóba, ami felvágta kicsit a talpát. Emiatt rögtön szaladtam haza és szólás nélkül vettem magamhoz az elsősegély dobozt, majd rohantam vissza hozzá. Ő a parton ült és próbálta elállítani a vérzést, azonban mivel homokos volt a keze, ezért a sebe is olyan lett. Kicsit leszidtam, hogy ilyet ne csináljon, majd normálisan elláttam őt. A kis baleset után egyikünk se akart maradni, így visszamentünk a szállásra. Még kellett várni kicsit, míg kész az ebéd, így addig elmentünk zuhanyozni egyet. Mikor én mentem, Sogo bejött hozzám és annak ellenére, hogy semmi oka nem volt arra, hogy velem zuhanyozzon, beállt mellém. Mikor rákérdeztem, arra fogta, hogy melege van és leizzadt. Inkább nem is foglalkoztam ezzel a kifogással, csak próbáltam rendesen lezuhanyozni, amit barátom természetesen nem engedett. Én nem akartam semmit sem, ő azonban igen, így miután kicsit túl sokáig is taperolt, mondtam neki, hogy nyugodjon meg. Ő kisfiús sértődéssel húzódott el, majd várta, hogy az ő kezébe is kerülhessen a zuhanyfej. Miután én készen voltam, odaadtam neki. Míg zuhanyzott, addig jómagam megtörölköztem és felöltöztem. Megvártam őt, míg kész nincs és fel nem öltözik, majd együtt mentünk ki. Kondo nagyon aranyos volt, ugyanis meg is terített mindenkinek. Arról pedig nem is beszélve, hogy mennyire jó illat volt kint. Mondanom se kell, hogy elég hamar elfoglaltuk az asztalt és el is kezdtünk enni. Annyira, de annyira finom volt az, amit Kondo csinált, hogy nagyon hamar el is fogyott minden. Nagyon hálásak voltunk neki és utána segítettem is neki elpakolni, valamint mosogatni.