little sunshine |Sogo × Reader - Befejezett|

𝟧.𝒿𝑒𝑔𝓎𝓏𝑒𝓉

A harmadik nap délelőttjén eléggé meleg volt, így nem igen terveztünk semmit. Vagyis terveztünk egy olyat, hogy el megyünk kirándulni, de annyira borzasztóan meleg volt, hogy inkább kihúztuk a mai nap listájáról azt, hogy kirándulni menjünk. Én próbáltam a többieket rávenni, hogy azért mégis menjünk el, de nem nagyon akartak velem tartani. Még Yamazaki és Shinpachi is őrültnek tartott, amiért ilyen időben akartam elmenni a szabadba. Így történt, hogy egyedül telefonoztam a nappaliban, miközben a többiek éppen kipihenték a reggelit, vagy a meleg elől bújtak el. Egészen addig voltam nyugodtan, míg nem egyszer csak a légkondi elkezdett fura hangokat kiadni, majd leállt. Nagyokat pislogtam, ahogy felnéztem a szerkezetre és hiába próbáltam bekapcsolni a távirányítóval, az nem jött össze.

  – Ne, ne, ne, ne! – suttogtam magam elé.

Nem tudom, hogy melyik dolog ijesztett meg jobban. Az, hogy elromlott és meg fogok dögleni a melegben, vagy az, hogy a tulaj azt fogja hinni, hogy mi rontottuk el és kifizetteti velünk. Pedig az istenekre esküszöm, semmit se tettünk vele.

  – Valaki! – kiabáltam be a többieknek és néhány másodperc múlva Kondo ki is jött hozzám.

  – Igen? – pillantott felém, miközben magát legyezte, majd felnézett a légkondira – Miért nyomtad ki?

  – Magától állt le – álltam fel a kanapéról, majd felnéztem a falra – Hiába próbálom bekapcsolni, nem tudom. Ugye nem romlott el? – estem kétségbe.

  – Nyugalom, biztosan csak sok volt neki a használat – vette el tőlem a távirányítót, majd kicsit megütögette, hátha azzal van gond – Furcsa – nézett megkérdőjelezve a távirányítóra, aminek világított a tetején a kis gomb – Ez elméletileg működik.

  – Miért pont nálunk történik ez? Ugye a többiek nem csináltak vele semmit?

  – Dehogy, azért több eszük van annál, minthogy szétszedjenek egy több ezres légkondit – sóhajtotta – megoldjuk, jó? – nézett rám kedvesen, majd felállt a kanapéra és kicsit megütögette a légkondit.

Lehet, hogy ez nem volt a legjobb ötlet, ugyanis hirtelen elkezdett hangosan tisztítani és a semmiből benyomódott a meleg rajta. Egy pillanat alatt csak jobban felforrósodott a légtér. Riadtan néztem a barna hajú fiúra, ő pedig ismét rácsapott kettőt. A következő pillanatban elég fura hangot adott ki és a meleg helyett szinte jéghideget kezdett el kifújni.

  – A tulaj megöl minket – suttogtam rémültem, miközben elkezdtem dörzsölni a karomat.

  – Mi az anyám baja van? – zsörtölődött Kondo, ahogy a légkondit vizslatta.

  – Mit csináltok? – jelent meg Yamazaki a nappaliban – Miért van ilyen hideg? – rezzent össze.

  – Elromlott a légkondi – nyomta meg ismét Kondo a távirányítót, és újra meleget kezdett el áramoltatni magából – Az isten verje bele! – csapta a távirányítót a combjának.

Olyan egy percig küzdöttünk még azzal, hogy a meleget elállítsuk, amit kifújt magából a gépezet, míg nem egyszer csak lekapcsolt magától. Mi pedig ott maradtunk a túlfűtött nappaliban.

  – Baszki – szóltam magam elé és a két fiúra néztem – Ki jön át velem a tulajhoz?

Yamazaki arca elfehéredett, Kondo pedig nagyot sóhajtott, ahogy felém nézett.

  – Szóval én – emelte fel a kezét.

  – Ti rontottátok el! – csattant fel Yamazaki.

  – Nem rontottuk el! – mordultam rá – Magától lett rossz!