little sunshine |Sogo × Reader - Befejezett|

𝟥.𝒿𝑒𝑔𝓎𝓏𝑒𝓉

Reggel előbb felébredtem, mint Sogo és fel is keltem mellőle, hogy mosdóba mehessek. Toshi és Kondo már fent voltak és láttam, hogy a kertben vannak kint. Toshi cigizett, míg Kondo beszélgetett vele közben és telefonozott is. Elvégezve a folyóügyeimet, álmosan battyogtam visszafelé és közben összefutottam Yamazakival.

  – Jó reggelt – intettem neki.

  – Neked is – mosolygott – Egész jól kialudtam magamat, ahhoz képest, hogy nem aludtam sokat.

  – Én nagyon fáradt vagyok – motyogtam álomittas hangon – Nem kényelmes az ágy és Sogo még az ágy szélére is szorított.

  – A kanapé egész kényelmes – nézett rám, lehetséges megoldásként.

  – Ha nagyon nem bírok majd aludni, akkor kijövök ide – biccentettem – Mennyi az idő?

  – Háromnegyed kilenc lesz lassan.

  – Olyan korán? – illetődtem meg – Jó, én visszadőlök még.

  – Szerintem a többiek nem kelnek fel tíznél előbb, szóval pihenj még – mosolygott, majd ellépett mellőlem és a konyhába ment.

Amint elment, jómagam is tovább álltam. Benyitottam a szobánkba, ahol Sogo már nem aludt, hanem csukott szemmel nyújtózkodott. Szó nélkül mentem az ágyhoz és a pulcsinak az ujját (mely barátomé volt egyébként) ráhúztam a kezeimre. Rátérdeltem az ágyra, majd leültem a szélére és Sogot néztem. Ő, miután kinyújtózta magát, felnyitotta a szemeit és rám nézett.

  – Csáó – szólt álmos hangon, mire én csak integettem neki – Álmos vagy? – bólintottam – Miért vagy álmos.

  – Kényelmetlen az ágy és a szélére túrtál – magyaráztam meg rekedtes hangon.

Ő ekkor szó nélkül emelte fel a takarót, hogy bebújhassak hozzá. Azonnal kaptam az alkalmon és bebújtam hozzá. Amint ez megtörtént, ő leengedte a takarót és hagyta, hogy hozzábújjak. Kellemes meleg volt a takaró miatt és barátom teste miatt is. Arcomat a nyakába fúrtam és kiengedtem egy fáradt sóhajtást. Ő átölelt a takaró alatt és szorosan magához húzott.

  – Maradjunk így még – kértem őt halkan.

  – Aludj még kicsit. Itt leszek – suttogta a fülembe és adott egy puszit a halántékomra.

Habár jobban nem tudtam, mégis próbáltam hozzábújni, hogy közelebb lehessek hozzá. Ezt természetesen megérezte és elnevette magát. Nyakamhoz hajolt, apró puszit kaptam tőle, majd csöndben maradt, hogy kiélvezhessem azt a kis időt és pihenhessek még.
  Valószínűleg idő volt, ugyanis egy idő után éreztem, hogy Sogo megpróbál engem felkelteni. nehézkesen keltem ki az ágyból, annak ellenére, hogy igazából kipihentem magamat. A szobában öltöztem fel, és miután ezzel megvoltam, kimentem a többiekhez. Toshi és Shinpachi kint voltak az udvaron (az unokatestvérem cigizett ismét és a fiúval beszélgetett), Kagura evett a konyhában Yamazaki társaságában, Kondo álmosan nyomta a fejét egy párnának, miközben a tévét nézte és Sogo az egyik fotelben telefonozott. Gintoki nem volt sehol sem.

  – Kondo – guggoltam a fiú mellé, aki kissé fáradtan nézett engem.

  – Hm?

  – Hol van Gintoki?

  – Alszik – mondta el.

  – Felébresztem – ásítottam, majd felálltam és elindultam az ő szobájuk felé.

A szobához érve, halkan benyitottam és rögtön meg is pillantottam Gintokit, ahogy hirtelen úgy csinál, mint aki aludna és emiatt a telefont is kiejti a kezéből.