little sunshine |Sogo × Reader - Befejezett|

𝟣2.𝒿𝑒𝑔𝓎𝓏𝑒𝓉 - 𝓋é𝑔𝑒

  – Ez az utolsó? – kérdezte meg Kondo, ahogy kipakoltuk a cuccainkat a kocsiból előttünk.

  – Igen – bólintott Yamazaki.

  – Bocsi, hogy mindenki itt lett kirakva – kértem elnézést.

  – Már az is nagy dolog, hogy elhoztatok – mosolygott Kagura, majd Toshira nézett – Jobbulást! – ölelte meg őt, mint utolsó embert, aztán Shinpachi társaságában hagyták el a házunk területét.

  – Yamazaki, megyünk együtt haza? – nézett Kondo a fiúra.

  – Igen – bólintott – El sem hiszem, hogy eltelt egy hét – nyújtózott nagyot.

  – De milyen hét – sóhajtott Toshi.

  – Mi megyünk akkor – ölelt meg minket Kondo – Majd beszélünk.

  – Sziasztok – búcsúzott el Yamazaki is.

A srácok elmenetével mindössze Sogo, Toshi, Gintoki és én maradtuk.

  – Jönnek érted anyudék? – kérdeztem rá Toshinál.

  – Egy tíz perc múlva kb – válaszolt.

  – Én...megyek – mutatott Gintoki a házuk felé – Programom van.

  – Kivel? – kérdeztem meg mosolyogva.

  – Nem kell tudnotok róla – dugta ki a nyelvét, majd lazán megölelt engem, Sogoval lepacsizott, Toshinak pedig megpaskolta a fejét.

  – Ki van itthon? – kérdezte meg Sogo.

  – Csak a tesóim – sóhajtottam – Bár megértem, ha nem nagyon akarnak most kimozdulni.

  – Jobb lesz. segítünk – szólt aggodalmasan Toshi.

  – Egyszer biztos – mosolyodtam el zavartan – Olyan jó volt ez a nyaralás. Leszámítva pár dolgot – húztam el a számat.

  – Három hónap a varrattal, nagyszerű élet lesz – fintorgott a fekete hajú.

  – Tesi felmentés – mondtam el a pozitív oldalát.

  – Cheater! – kerekedett el Sogo szeme.

  – Mintha olyan jó lenne, hogy ez történt! – akadt ki Toshi.

Toshi és Sogo kicsit összekaptak, de ez abba is maradt, miután jöttek Toshiért gyalog, majd az ő kocsijával vitték el őt. Ketten maradtunk barátommal és őszintén féltem belépni a házunkba.

  – Segítesz? – kérdeztem féle.

  – Persze – bólintott – Bármikor és bármiben – puszilta meg a fejemet.

  – Vissza szeretnék menni Oaraira...Olyan jó volt veletek ez az egy hét.

  – Ezen a nyaraláson kívül is mindig együtt vagyunk.

  – De ez más volt...Olyan....Olyan szabad érzés, Sogo – néztem fel rá.

  – Szeretnél a napokban kirándulni egyet kettesben? A hegyi levegő majd megnyugtat – mosolyodott el.

  – Szeretnék – mosolyogtam – Szeretlek, baba.

  – Én is szeretlek téged, babe – puszilta meg az ajkamat.

Habár véget ért a felejthetetlen és fontos nyaralásunk, az élet megy tovább. Most érkezik egy olyan állomás az életemet szállító vonatnak, ami nem lesz egyszerű. Viszont vannak mellettem olyanok, akik miatt érdemes lesz kitartanom. És ha tényleg úgy érzem, hogy menthetetlen minden, akkor visszanézem a képeket, vagy visszapörgetem az emlékeim között ezt az egy hetet, ami egy felejthetetlen kalanddá vált számomra a többiekkel. Vagy jobbat fogok tenni. Felülök az első vonatra és megadva magamnak azt a szabadságot, amire szükségem van, elmegyek Oarai partjaira, hogy a lelkem megnyugodhasson. És egy dolog biztos. Akármelyiket is valósítom meg, mindig lesz mellettem egy barna hajú fiú útitársként, akinek a jegye mindig mellém fog szólni az életben.

VÉGE

🏝🏝🏝

Sziasztok babák! ^^

Nehézkesen, de ezt a történetet is befejeztem. nem hittem volna, hogy eddig fog tartani megírni, viszont összejöttek a dolgok sajnos. Viszont most képes voltam befejezni és habár nem lett erős lezárása, szerintem így sincs baj vele.

Köszönöm szépen azoknak, akik itt voltak és olvasták a történetemet. Köszönök minden csillagot, kommentet és kedves szót! Szeretlek titeket és hamarosan jövök egy új könnyvel, amiről előre tudom, hogy sokkalta aktívabb lesz, mint ez.

Vigyázzatok magatokra!💗💗