- Miért tette?
- Nem értem mire gondol kisasszony.
- Elárulta őket. Ön is csak a pénzüket és a hatalmukat akarja.
- Mert maga nem? A bátyja eladta magát nekik, hogy pénzt nyerjen. Őszintén... - felém fordult. – Nem akar szabad lenni? Azt tenni, amit csak akar és a bátyával maradni?
- Én szabad vagyok.
- Nem. Belerángatták a saját kis üzletükbe, mint amikor majdnem megölték az ifjabbik Walkert. Maga csak áldozat volt.
- Én magam mentem oda, hogy megmentsen Briant.
- A pénzéért.
- Nem! Téved. Azért mentem oda, mert ők elfogadtak engem. – mondtam könnyes szemmel. – Árva vagyok és senkinek sem kellettem még a bátyámnak se. De ők magukhoz vettek egy szó nélkül. Tartozom nekik azzal, hogy megvédem az otthonukat. – mondtam és kiélesítettem a fegyvert. – Tűnjön el innen.
- Nem tudja megtenni. – nevetett.
- Fogadjunk? – kérdeztem és a kezére céloztam. Vettem egy mély levegőt és meghúztam a ravaszt. Csak súrolta a karját, de ez éppen elég volt, ahhoz hogy higgyen nekem.
Megfogta magát és kiment a szobából és én még mindig követtem őt egészen a bejárati ajtóig, ahol egy fekete autó parkolt az övé mellett. Csak szorítottam a fegyvert, addig, amíg be nem szállt az autójába és el nem hajtott. Mikor eltűnt remegő kezekkel térdre rogytam és kiejtettem a kezemből a fegyvert. Sikerült. Megvédtem a házat. Összeszedtem magam és felvéve a fegyvert elindultam befelé. Hajnali öt volt.
- Szerintem mára kiveszek a suliból egy szabadnapot. Nem bírom ezt a sok stresszt. – nyújtózkodtam az ajtóba.
- Ez érdekes. – hallottam a hátam mögül egy ismerős hangot, majd a kocsi ajtajának csukódását, közeledő lépteket. Kihagyott a szívem egy ütemet, amikor a két kar a derekamra fonódott a homloka, pedig a vállamon pihent. – Köszönöm Rachel, hogy megvédted a széfet. - A kezemet a meleg kezeire csúsztattam és eleredtek a könnyeim.
- Hát élsz. – mondtam, majd megfordultam és szembefordultam vele. – Annyira örülök. – öleltem meg és zokogva magamhoz szorítottam.
- Shhh... - simította végig a fejemet. – Minden rendben van. Ne sírj.
- De nem tudom abba hagyni, annyira örülök. – mondtam, majd felszisszentem, ugyanis az arcomon lévő horzsolást csípte a könnyem.
- Olyan aranyos vagy! – mosolyodott el, majd megcsókolt. Viszont most nem engedtem el. Közelebb húztam magamhoz és viszonoztam a csókját. Beletúrtam a hajába, mire elmosolyodott és neki döntött a bejárati ajtónak, amit kinyitott és bementünk rajta. Lassan elvált az ajkaimtól, majd megfogta a kezemet közben becsukta az ajtót és szorosan magához ölelt. – Hiányoztál Rachel!
Remegett a kezem. Itt van velem. Itt áll előttem. Mostmár csak hozzá akarok tartozni. Ő az, aki felemeli az én törékeny lelkemet a mélypontról. Miért csak most jöttem rá, hogy kell nekem? Miért csak most esett le a dolog, hogy csak ő tud szeretni úgy engem, ahogy szükségem van rá. Kell nekem ezt a srác. Hiába nem a legjobb vagy akármi, de fontos nekem. A többi nem számít.
Reggel kómásan nyitottam ki a szememet. Alig aludtam valamit, de már beállt a szervezetem, hogy reggel 6 kor felkeljek. Felültem az ágyon, ami kínszenvedés volt és így a reggeli zavaromba még azt sem tudtam, hogyan kerültem ide. Emlékszem, hogy tegnap az ajtóban álltunk és utána teljesen sötét minden. Kicsoszogtam a szobámból és elindultam le a lépcsőn. A konyhában ott ült Michael és kávézott. Szerintem ő sem tudott teljesen magáról ugyanis támasztotta a fejét, de az mindig le akart dőlni. Rám emelte a tekintetét, majd nagy nehezen a másik kezével intett nekem.
- Jó reggelt. – mondtam és a hűtőhöz léptem, hogy elővegyem a tejet, bár nem tudtam minek.
A szervezetem folyadékért kiabált. Kiöntöttem egy bögrébe és elkezdtem inni a jóleső hideg tejet. Kicsit felébresztett, de még így is hasonló állapotban voltam, mint a mellettem ülő férfi, aki már az asztalon pihentette a fejét.
Nem erőltettem ezt a beszélgetés dolgot, így inkább vissza sasszéztam a szobámba. Halkan ugyanis a mellettem lévő szobába még a kisherceg nagyban húzta a lóbőrt. Este, vagyis hajnalban értek haza én, pedig letámadtam. Sóhajtottam egyet, majd az ágyamhoz lépve neki álltam rendet rakni. Bevetettem az ágyam és mindent visszaraktam a helyére. Ugyanis a tegnapi nap folyamán valaki nagyon keresett valamit és azt hitte az én szobámba találja. Magyarul széthajigáltak mindent, amit csak tudtak. Őrültem, hogy betudtam menni úgy a szobámba, hogy nem állt bele semmi sem a lábamba. A képkereteimet is összetörték. Mindent, amit lehetett, szóval el kell mennem bevásárolnom, újra.
Mikorra végeztem és csak a porszívózás hiányzott kopogtattak.
- Jó reggelt! - köszönt és oda jött hozzám.
- Jó reggelt! - mosolyogtam rá. - Hogy aludtál? - kérdeztem, de a válasz helyett csak felemelte az államat és megcsókolt. Fülig vörösödtem. Nem voltam hozzászokva ehhez.
- Zavarba jöttél? - kérdezte mosolyogva és látszott rajta, hogy tetszik neki a helyzet.
- Nem látszik.
- Dehogynem. Csak hallani akarom. - ölelte át a derekam.
- Biztos, hogy nem.
- Addig nem engedlek el.
- Szörnyű vagy. - mosolyodtam el. - Zavarban vagyok. Így jó?
- Túlontúl tökéletes.
- Remek. Akkor folytathatom a rendrakást. Még a végén belelépsz az üvegszilánkba. - mondtam és eltoltam magamtól, hiába tetszett a helyzet.
- Milyen kis szorgos. - mosolyodott el, majd kiment a szobából én, pedig nyugodtan befejezhettem a dogomat.
Ahogy készen lettem büszkén néztem körbe, majd az eszembe jutott, hogy az egész ház hátra van még. Vettem egy mély levegőt és folytattam a takarítást.
A nap végére fáradtan hullottam az ágyamba. Már csak a meleg fürdőt kívántam és semmi mást. Mondjuk erőm másra nem is maradt. Hihetetlen mekkora ez a ház. Észre se vettem eddig, hiszen csak port kellett törölnöm, meg hasonlók. Olyan még nem volt, hogy minden zugot ki kellett volna takarítanom.
Összeszedtem magamat és elmentem a fürdőbe, ahol felfrissítettem magam, ugyanis holnap nekem suli volt. Az, hogy Brian mit szeretne nem tudom. Neki még itthon kellene maradnia, de nem hiszem, hogy maradna. Túl sokat hiányzott.
ESTÁS LEYENDO
Rosszfiú markában [Befejezett]
Romance"Mikor az élet a földre lök, akkor nem szabad ott maradni. Fel kell állnod, mert hozhat valami újat, ami boldogsággal tölt el téged. Én is így gondoltam." "- Mit akarsz tőlem? - kérdeztem remegő ajkakkal. - Már mindenemet elvetted tőlem. Felvásárolt...