Rosszfiú markában [Befejezett]

18. rész

- Örülök, hogy találtál valakit, aki viszont szeret téged. - mondta Brian mikor hazaértem. 

Lefagytam. Lesokkoltam. Mégis miét gondolta ezt? Nem volt közöttünk semmi. Mit tettem, hogy ezt gondolja. Nem adtam rá semmilyen indokot. Vagyis legalább, amit én annak gondolok olyat nem adtam neki. 

- Nem tudom miről beszélsz. 

- Nem kell titkolnod. Én is összejöttem hivatalosan is a lánnyal, aki idejár.

- Tessék? - kérdeztem és a szemeimbe könnyek gyűltek. 

- Jobb lesz így. Mindkettőnknek. - mondta és elkomorodott.

- Nem akarok veled élni. Csinálj a bátyámmal, amit akarsz. Ez már túlságosan fáj. Szeretlek, de te ennyire nem tudod felfogni? Igazad van. Jobb lesz ez így. - mondtam és kiviharzottam a házból. 

Fogalmam sem volt arról, hogy hova menjek. Csak baktattam az utcán és pörögtek a gondolataim. Hogy lehet ezt? Miért kell ennek így végződnie? Nem értek már semmit. Miért? Miért nem jöhet nekem össze semmi nyugodtan? Remek kérdések, de senki nem tud erre nekem rendes választ adni. Kisírtam már a szememet, de már nem tudtam mit tenni. Egyszerűen ez volt az egyetlen megoldás. 

- Vrum-vrum. - hallottam a hátam mögül egy hangot. Megfordultam és egy ismerős szőkét láttam magammal szembe. 

Mosolyogva néztem rá, de ő mindent átlátott nagyon könnyen. Főleg engem. De ez mindig is így volt. Ha baj volt megjelent és onnan folytattuk, ahol abba hagytuk. Fura egy fazon az biztos, de gyanakszom, hogy lehallgat, hiszen most nem tudhatta, hogy baj van. 

- MIt keresel itt Mark?

- Nem tudom. Egy hang a fülemben azt suttogta, hogy meg kell téged keresni. 

- Nem vagyok én akkora bajban. - nevettem, hiszen magam sem hittem el, amit mondtam. 

- Aha. Persze. - mondta és kitárta a kezét. - Gyere ide egy ölelésre. 

Erre a mondatra a maradék könnyem is előcsordult. Sírva bújtam a karjaiba és hagytam, hogy próbáljon megnyugtatni.

- Szeretem. Nagyon szeretem. Nem tudok ellene mit tenni. Egyszerűen csak magaménak akarom tudni és semmi több. Mit tegyek?

- Nem tudom, de most nyugodj meg. Együtt megoldjuk.

- Nem tudom, hogy ez mennyire lesz lehetséges. - mondtam, majd sóhajtott és nem mondott semmit. Tényleg a csend néha a legjobb válasz.

- Szóval elszaladsz, hogy vele lehess? - hallottam meg Brian hangját Mark mögül. Ideges volt. 

- Hé, nyugodj meg. 

- Te nekem csak ne mondj semmit. Ő az én tulajdonom. - ragadta meg a kezem és maga mellé húzott.

- Megengednéd, hogy elmagyarázzam? - kérdezte Mark teljesen higgadtan.

- Nem érdekelnek a magyarázatok. Ezek után nem mehetsz ki a házból csak úgy. Mindenről tudnom kell.

- Ember. Gondolj már az ő érzéseire is. Nem gondolod, hogy ez túlzás. Oké, hogy a tiéd, de neki is vannak érzései és nincs közöttünk semmi. Nekem menyasszonyom van. 

- Mi van? 

- Nem csalnám meg őt. Rachelnek szüksége volt rám. - mondta, majd rám nézett. - Elmondhatom? - kérdezte tőlem, de meglepett, hogy ennyire nyugodt tudott maradni és ezzel a hozzá állással lenyugtatta a dühöngő Briant is.

- Igen.

- Amíg te, kényed-kedved szerint játszol a lányokkal ő szerelmes beléd. És te arra kéred, hogy maradjon egy házba veled, amíg ott a csajod? Megőrültél? Essél úgy szerelembe, hogy a másik félnél végig kell hallgatnod a piszkos részleteket, hiszen nem szabadulhatsz a házból. - mondta nyugodtan. - Szóval vagy figyelembe veszed az érzéseit vagy kénytelen leszek elrabolni tőled. Az egyetlen olyan barátomat akarod kínozni, akinek rám van szüksége és nem a pénzemre, szóval kösd fel a gatyád, mert ha be telik a pohár akkor minden módszert felhasználok, hogy nálam kössön ki. Például a kiskorúak megrontása elég nyomós érv. 

- Brian... - mondtam halkan és belé kapaszkodtam. - tudom, hogy nem lennél képes viszont szeretni, szóval legalább engedd meg, hogy, ha a barátnőd ott van, akkor elmenjek. Ígérerm elfelejtelek, de nem akarom végig hallgatni.

A fiú végig nézett rajtam. nem tudtam elképzelni mit gondolhat. Szemeiből azt sem tudtam megmondani, hogy mit gondol, így nagyon nehéz volt ezt az egészet megfejteni. Egyszerűen csak túl akartam ezen esni és nem beszélni többet az érzéseimről. Könyörgöm. Legyen már vége ennek. 

- Legyen. - sóhajtott. - De most gyere haza.

- Rendben, De kérek még egy percet. - mondtam és oda mentem Markhoz. - Köszönöm szépen, hogy mellettem álltál. Lehet, hogy mostantól egyszerűbb lesz.

- Biztosan. van egy olyan sejtésem, hogy erőteljesen féltékeny volt rám. - mosolyodott el gonoszan, majd a fiúra nézett. - Én már tudom jól, hogy mi lesz ennek a vége. 

- Miért?

- Gyere ide. Szeretgess meg. - mondta és magához ölelt én, pedig éreztem, hogy Brian tekintete égette a tarkómat. - Minden rendben lesz. Csak lógj többet fiúkkal. Még ő se tudja, de nagyon is féltékeny. - suttogta a fülembe. Bólintottam, majd oda mentem Brian mellé és elindultunk haza. 

Kívácsi vagyok mi lesz ebből az egészből, de tudni is akarom, hogy mire gondolt Mark. Oh, tényleg. Meg sem kérdeztem, hogy miért van menyasszonya. Nem hiszem, hogy ez igaz lett volna. Valószínűleg hazudott, hogy megvédjen, de már érdekel. Azt se tudtam, hogy gazdag. Na mindegy. majd alakul ez az egész valahogy.