Csendes Könyv /Pierre Gasly F.F./

~q~u~a~t~r~e~

C l o é   N a t h a n

Pierre házához érve elállt a lélegzetem. Kívül kis háznak nézett ki, de belül tágas és ízléses volt.

Tényleg tud valamit ez a férfi.

-A vendégszoba a folyosó jobb oldalán a 2. Azzal szemben van az én szobám, ha szeretnél valamit és nem találsz a nappaliba vagy saját magaddal akkor ott keress. -hadarta el

-Okés.- vágtam rá egy egyszerű választ majd levettem a cipőm és bementem a szobába.

A szobának világosszürke falai voltak, egy nagy franciaággyal, beépített szekrény, tv, és még saját fürdőszoba is volt. Hát ez a fiú tényleg tudja mivel kell egy lányt elcsábítani. És most itt nem a pénzre gondolok.

-Tetszik?- kérdezte Pierre miközben hátulról megölelt

-Tökéletes- mondtam még mindig csodálkozva.

-Válassz ki nyugodtan ruhákat a szekrényemből én addig csinálok vacsit. -mondja

-Igen is főnök!- ezen a mondaton mindketten nevetésben törtünk ki.

Beléptem Pierre szobájába és az egész helyiséget belepte az ő illata. Majdnem elájultam. *chefs kiss* Kinyitottam a szekrényét és vagy 3000 darab ruhát láttam. Rengeteg. Kiválasztottam magamnak egy pólót amin a legjobban lehetett érezni az illatát és elmentem zuhanyozni. 

A zuhanyból kilépve megtörölköztem és felvettem a pólót és persze egy új alsóneműt. (lányok mindig legyen nálatok +1 mert kitudja mikor kell)  Hajamat egy laza kontyba fogtam és kimentem a konyhába ahol Pierre nagyon a főzésbe volt merülve így úgy gondoltam, hogy kicsit megijesztem. 

Lassan mögé surrantam és megöleltem, mire hirtelen felugrott és én a nevetéstől a földön vergődtem. 

-Nem vagy vicces Cloé. -mondta miközben próbálta leplezni ijedtségét.

-Lehet, hogy én nem, de te igen. -mondtam miközben újra a földre rogytam ahogy felidéztem Pierre mozdulatait. 

-Na jól van azért meg ne halj. -mondja már ő is nevetve. 

Nem tudtam válaszolni mert már szó szerint alig kaptam levegőt a nevetéstől. Egy kis idő után feltápászkodtam és vigasztalás képpen újra megöleltem. Most nem ijedt meg, mint az előbb. 

-Na megnyugodtál? -kérdezte miközben felém fordult és én bólogattam. 

-Mi lesz a vacsi?- kérdeztem miközben a serpenyő fölé hajoltam de Pierre vissza is húzott a derekamnál fogva. 

-Meg fogod magad égetni. -mondja miközben elengedett. Ebben mondjuk volt valami igaz.

-Még mindig nem kaptam választ. -puffogtam. 

-Rántotta. -mondta

-Imádom. -mondtam és örömömben elkezdtem körülötte ugrálni. 

-Te mindig ilyen hiperaktív vagy?- kérdezte 

-Csak akkor ha boldog vagyok vagy azzal vagyok akit szeretek. -mondtam miközben közelebb lépem hozzá. -Mikor lesz kész? -kérdeztem

-Nyugii, egy perc és ehetsz is. -mondta.

-Mi. Az. Hogy. ÉN. Ehetek?- kérdeztem tagolva a mondatot. -Te is eszel. -mondtam és csípőre tettem a kezem. 

-Én is eszek nyugi. -mondta miközben rámnézett. 

-Akkor jó. -mondtam. -Elfáradtam. -mondtam és elterültem a kanapén, ami nagyon kényelmes volt. 

Pár perc múlva kissé bealudtam és arra keltem fel, hogy Pierre leül mellém és simogatni kezdi a fejem tetejét. 

-Cloé. -hallottam halk hangját mire egyből felültem

-Bealudtam?- kérdeztem mire a fiú csak bólogatott. -Kész a kaja? -kérdeztem

-Igen. -mondta majd megsimogatta a hátamat. 

Odaültem a pulthoz a fiú mellé és nekiláttam vacsorámnak. Ez a fiú még főzni is tud. Te jó Isten. 

-Köszönöm szépen! -mondtam miután befejeztem a vacsorámat és megpusziltam Pierre borostás arcát, amit ő egy mosollyal kísért. 

Odaléptem a mosogatóhoz és elmostam a tányérjainkat, evőeszközeinket és odafeküdtem Pierre mellé a kanapéra. 

-Ki lesz még ott Charlessékkal? -kérdeztem

-Valószínűleg Charlotte, Carlos és a barátnője és lehet még Arthur. -mondta mire bólintottam egyet.- Álmos vagy? -kérdezte 

-Eléggé. -mondtam 

-Akkor menjünk pihenni a holnapi vásárlásodra. -mondta miközben megsimogatta a fejem tetejét. 

-Okés.-mondtam és elindultam a szobám felé. 

Az ajtó előtt megvártam Pierret és amikor odaért megöleltem, aztán a szobámba érve megmostam a fogam és megpróbáltam aludni. 

Fél egy van és arra keltem, hogy hatalmas vihar van. Tudom azt mondtam, hogy szeretem az esőt, de az ilyen viharoktól nagyon félek.  Megpróbáltam visszaaludni, de a dörgés egyre hangosabb lett. Gyorsan feltápászkodtam az ágyból és elindultam Pierre szobája felé ahol bekopogtam. 

-Igen? Gyere be- mondta álmos hangon.

Lassan kinyitottam az ajtót és éreztem ahogy könnyeim legördültek az arcomon. A fiú felkapcsolta a lámpát és amikor meglátta, hogy sírok kipattant az ágyból.

-Félsz? -kérdezte miközben szorosan megölelt.

-Igen...- mondtam

-Gyere. Itt maradhatsz. -mondta miközben megfogta a kezem és az ágy felé vezetett. 

Lassan befeküdtem mellé és hozzábújtam. Közelsége megnyugtatott és lassan elnyomott az álom.