Csendes Könyv /Pierre Gasly F.F./

~q~u~i~n~z~e~

C l o é  N a t h a n

-Pierre. -néztem felé mire felvonta szemöldökét. -Ugye összeöltözünk? -kérdeztem.

-Hát persze. -mondta mosolyogva és már a szekrény felé vette az irányt. 

Pár másodpercet tétovázott és végül előhúzott egy szürke öltönyt és egy hozzá illő nadrágot. 

-Szerinted milyen inget vegyek fel hozzá? -kérdezett és én elkezdtem kutatni a szekrényben. 

-Fehér jó lesz. -mondtam és odanyomtam a kezébe. 

A konyha felé vettem az irányt és engedtem magamnak egy pohár vizet. 

-Hányra kell-. -kezdtem volna bele a kérdésembe mikor láttam hogy barátomnak felsőteste félig kilátszik. 

Szürke nadrágja rajta volt és éppen ingjét gombolta. Kidolgozott hasának nem tudtam ellenállni. Nem tudom, hogy a mai napon hányszor pirultam már el, de a mostani a legdurvább. 

-Cloé jól vagy? -kérdezte barátom mikor végzett a gombok begombolásával. 

-P-Persze. -bólogattam hevesen miközben felidéztem a másodpercekkel ezelőtt történteket. 

-10 perc múlva ha elindulunk az jó? -kérdezett miközben megnézte magát a tükörben. 

-Ha kész vagy felőlem indulhatunk. -mondtam és odaálltam barátom mellé. 

-Még 5 perc mondjuk? -kérdezte 

-Mit szeretnél még magadon kicsípni ennyire? -kérdeztem nevetve

-Már semmit. -mondta és az utolsó simítást is elvégezte a haján. 

-Akkor mehetünk? -kérdeztem mire bólintott. 

Felhúztam szandálom és már léptem volna ki az ajtón mikor láttam, hogy Pierre nincs a közelemben. 

-Pierre!- kiáltottam

-Mindjárt jövök csak megnéztem, hogy bezártunk- e mindent. -mondta. -Ülj be addig az autóba. 

P i e r r e  G a s l y 

Gyorsan zsebre tettem a gyűrűs dobozt és már rohantam is ki a házból. 

-Kész vagyok. -vetődtem be az autóba, amivel kicsit megijesztettem Cloét. -Jaj bocsánat.- mondtam mire nevetni kezdett.

-Semmi baj. Csak el kéne indulnunk mert hogyha ilyen tempóban haladunk akkor talán a végére odaérünk. -mondta nevetve

-Jó oké naa. -mondtam és az autót beindítva neki is vágtunk 15 perces utunknak. 

Mikor odaértünk a kijelölt helyhez egyből be is siettünk, hogy egyetlen percről se maradjunk le. 

-Gyere, gyere!- mondta Cloé miközben a kezemnél fogva szorosan maga mellett vezetett. 

Mikor egy üresebb helyre értünk pont egy lassú szám következett. 

-Most mutassuk meg mit tudunk. -mondta barátnőm nevetve. 

Imádom mikor ilyen jó kedve van és az alkalmat kihasználva egyből megfogtam a kezét és lassúzni kezdtünk. Kezem derekán nyugtattam ő pedig fejét mellkasomhoz hajtva hallgatta a dalt. Egyszer csak megláttam főnököm a tömegben. 

-Még egy szám és utána gyere. -olvastam le a szájáról a mondatot. 

Mikor elkezdődött a következő zene Cloé füléhez hajoltam, hogy hallja mit mondok. 

-Nem akarsz eljönni valamelyik asztalhoz enni vagy inni valamit? -kérdeztem mire az evés szóra felcsillant a szeme. 

-Mehetünk. -mondta mosolyogva és már meg is indult a legközelebb eső üres asztalhoz. 

Felmarkolt pár péksüteményt egy szalvétába és kezembe adta a vizét. 

-Nagyon otthonosan érzed magad. -mondtam nevetve 

-Jaj bocsánat akkor inkább feszült leszek. -mondta mosolyogva miután beleharapott a croissanjába. 

-Imádom mikor ilyen jó kedved van. -jegyeztem meg mire megint vörös lett az arca. Ez a lány. Belekortyoltam a vízbe és láttam, hogy mérgesen néz rám. Bajban vagyok. 

-Ugye nekem is hagysz? -kérdezte miközben egy huncut mosolyt eresztett el. Mégsem vagyok bajban.

-Nem terveztem. -mondtam és elfordultam. 

-Ennek örülök. -mondta nevetve. Lassan ránéztem és láttam, hogy szeme csillog a boldogságtól. 

-Figyi elmegyek wc-re. Légyszi maradj itt, hogy könnyebben megtaláljalak. -mondtam mosolyogva mire ő csak bólintott. 

A színpad felé vettem az irányt ahol már főnököm várt. 

-Jó estét! -köszöntem neki mire biccentett.

-Készen állsz? -kérdezte mire lassan, de bólintott