Csendes Könyv /Pierre Gasly F.F./

~d~o~u~z~e~

Cl o é  N a t h a n 

A mai nap mentünk hajózni Charlessékkal. Kissé ideges vagyok. Remélem nem lesz semmi baj. 

-Hánykor megyünk? -kérdeztem Pierret 

-4-kor. -mondta miközben felnézett telefonjából.

-Okés. -mondtam és a fürdő felé vettem az irányt. 

Mai napon egy melegítőfelsőt és egy rövidnadrágot viseltem. A tükör elé állva könnyek szöktek a szemembe. Oldalra fordulva nézegettem testem vastagságát miközben forró könnyek gördültek le arcomon. Valamit kezdenem kéne magammal. Még vékonyabbnak kéne lennem. Gyorsan megtöröltem szemeimet és lehúztam a wc-t mintha csak a dolgomat végeztem volna el. 

Hogyha kevesebbet eszek akkor még vékonyabb lehetek. Talán még el is járok majd futni. 

Pierre a kanapén feküdt és telefonozott. 

-Van valami új hír? -kérdeztem mintha nem nézegetném minden egyes percben a híreket.

-Nincsen. -mondta Pierre álmos hangon. -Nincs kedved aludni? -kérdezte

-Aludni? Most keltem fel. -mondtam kicsit nevetve. 

-Jó oké én álmos vagyok. Olvasol esti mesét? -kérdezte Pierre mire bólintottam és elővettem a könyvet amit éppen olvastam. Bár ne tettem volna. 

-Honnan olvassam? -kérdeztem 

-Ott ahol most tartasz. -mondta mosolyogva. -Csak folytasd nyugodtan. -mondta és én ránéztem arra az oldalra ahol éppen tartottam. 

Halványan elmosolyogtam magam mikor megláttam, hogy egy durvább résznél tartok. 

-Pierre nem biztos, hogy ez a rész lenne a legjobb estimesének. -mondtam már nevetve. 

-Miért? kérdezte miközben felült mellém.

Megmutattam neki a könyvet ész szemei elkerekedtek.

-Cloé te komolyan ilyet olvasol? -kérdezte mosolyogva és felkelt a kanapéról és könyvespolca felé vette az irányt.

-Igen. Miért baj? -kérdeztem miközben minden egyes mozdulatát követtem íriszeimmel.

-Nem. -mondta majd egyik könyvét leemelve visszajött mellém. Ugyan azt a könyvet tartotta kezében amit olvasok. -Egyik kedvenc részem volt ez a fejezet. -mondta miközben kinyitott ugyan azon az oldalon amin én tartok. 

-Ez véletlen lehet. Vagy lekövettél és megnézted, hogy melyik könyvet veszem meg. -mondtam nevetve. 

-Én a másodiknál maradnék. -mondta. - "Derekamnál fogva a falhoz nyomott és nyakamat csókolni kezdte. Minden egyes mozdulatát élveztem. Lassan minden ruhadarab lekerült rólunk." -idézte a szövegrészt mire halványan elmosolyodtam. 

-Igen ezt már olvastam. -mondtam

-Tudsz valami ilyesmi könyvet? -kérdezte

-Hmmm nem is tudom talán éppen ilyenen dolgozom. -mondtam miközben tengerkék szemeibe néztem

-Mi komolyan? -kérdezte mire bólintottam. -Elolvashatom? -kezdett egyre jobban izgatott lenni. 

-Jó oké tessék. -mondtam majd felé nyomtam a laptopomat. 

Fél óra után mikor végzett az eddig megírt fejezeteimmel mosolyra húzta száját. 

-Elég hamar belekezdtek a dolgokba. -mondta miközben lecsukta laptopomat. 

-Hát igen és még ez a negyede sem volt. -mondtam mire ő tágra nyitotta szemeit. -Igen jól hallottad. 

-Hát az komoly. -mondta miközben telefonjára nézett. -Lassan készülni kéne.

-Igen az mondjuk jó ötlet. -bólintottam és elővettem bikinimet és egy rövidebb szoknyámat.

Pierre egy over-sized pólót és fürdőnadrágot viselt. Papucsunkba belebújva be is ültünk autójába és Charlessék felé vettük az irányt. Pulzusom az egekbe szökött mikor megálltunk a ház előtt. 

-Cloé nyugi nem lesz semmi baj. -mondta Pierre miután kiszálltunk a kocsiból és megfogta a kezem. 

Lassan kifújtam a levegőt és mire feleszmélhettem volna Charlessék már jöttek is ki. Charlotte gyönyörű lány. Eléggé összeillenek Charlessal. Arthur tisztára olyan volt mint Charles csak szőkében. 

-Sziasztok!- köszönt a barna hajú fiú mire mi visszaköszöntünk. Kicsit kínos a helyzet, hogy így egy 2 percig nem szól senki semmit, de szerencsére Charlotte odajött hozzám és beszélgetni kezdtünk. Elég kedves lány, már most bírom. 

Még ki nem értünk a kikötőbe arról beszélgettünk, hogy milyen könyveket olvasunk. Meg persze gyors elérhetőséget cseréltünk. Mint kiderült ugyanolyan az ízlésünk. A fiúkat bevárva fel is sétáltunk a "hajóra". Úgy döntöttünk, hogy először csak nézelődünk egy kicsit és utána fürdünk. 

-Mrs. Gaslyhoz van szerencsém? -kérdezte Arthur miközben leült mellém. 

-Még nem Mrs. -mondtam nevetve. Úgy érzem, hogy a Leclerc testvérek egy elég jó közösség. 

-Még. -mondta miközben felemelte mutatóujját. 

-Jaaaj Arthur lelőtted a meglepetést. -mondta Pierre miközben odaült a másik szabad oldalamra. 

-Mivan? Miről maradtam le? -értetlenkedtem, mert tényleg nem értettem, hogy miről van szó.

-Nem hiszem el. Nem érti. -mondta a fiatalabbik Leclerc dramatikus hangon. 

-Jólvan Arthur te meg rosszabb vagy, mint egy pletykás öregasszony. -mondta Pierre mire mindenki nevetni kezdett csak Arthur vágott durcás arcot. 

-Nyem is vagyok az. -mondta kisgyerekes hangon . Hát ez a fiú színésznek is elmehetne. 

-Arthur nem vagy véletlenül színész? -kérdeztem miközben ránéztem. 

-De, annak készülök? Miért talán tetszik a színjátszásom? -kérdezte miközben felcsillant a szeme

-De még mennyire. -mondtuk egyszerre Pierrel. 

Az út további részében a fiúk a futamokról beszéltek. Vagy is inkább Charles jártatta a száját arról, hogy mennyire elege van már abból amit a Ferrari csinál. El is hiszem. Szegény fiúnak nagyon rossz lehet ilyen eredmények után. Főleg, hogy a világbajnoki címe már valószínűleg elúszott. 

A fürdés nagyon jó volt és nem is gondoltam az alakomra. Úgy érzem én vagyok a legszerencsésebb ember, hogy Pierre Gaslyt a barátomnak nevezhetem.