Csendes Könyv /Pierre Gasly F.F./

~d~i~x~

C l o é  N a t h a n

Már csak 2 nap volt a hajózásig. Bevallom eléggé féltem. Nem is tengertől hanem az új emberek megismerése volt az ami nekem elég nehézséges. Mi lesz ha elítélnek bikiniben. Pierre is szakít majd velem ha meglát. 

Na és ez volt pánik rohamom oka. Szépen lassan nehezebben kezdtem levegőt kapni és szédülni kezdtem. Mint minden rohamom ez is úgy végződött, hogy a földön feküdtem eszméletlenül. Egy kis idő után puha ágyamban találtam magam. 

-Mond min pánikoltál be? -hallottam Pierre nyugodt hangját. 

-Nem nagy dolog. -rántottam meg a vállamat, mert nem szerettem volna megbántani. 

-Kérlek. -mondta miközben felült mellém. 

-Azon, hogy nem vagyok jó neked. -ezt a kegyes hazugságot vetettem be. Végül is volt benne valami igazság. 

-Cloé. Te vagy a legcsodálatosabb ember akivel egész életemben találkoztam. -mondta miközben megfogta kezem.

-És ha találkozol nálam jobb lánnyal? Biztos fogsz. -mondtam miközben könnyek gyűltek össze szememben. 

-Nem fogok nyugi. -mondta Pierre

~ ~ ~ ~ ~ ~

P i e r r e  G a s l y 

A következő napon mentünk Charlessékkal hajózni ezért ma már repülőre kellett szállnunk. 

-Cloé jó reggelt!- ébresztettem barátnőmet aki lassan ki is nyitotta a szemét.

-Jó reggelt! -mondta miközben felült és megnézte a telefonját. -Miért keltettél fel 6 órakor? -kérdezte miközben egy nagyot ásított.

-Ma megyünk Monacoba. -mondtam mosolyogva. 

-Hánykor meg a gép? -kérdezte

-11-kor. -mondtam és elindultam a konyhába főzni mindkettőnknek egy kávét. 

Cloé is lassan kimászott az ágyból és pakolásba kezdett. 

-Itt a kávé a hölgynek. -mondtam miközben felé nyújtottam a bögrét amit mosolyogva el is fogadott. 

-Szerinted mibe menjek? -kérdeztem barátnőmet miközben kihúztam a bőröndömet a nappaliba. 

-Ú tudooooom. -mondta és a szekrény felé vette az irányt és elővett egy fehér pólót és egy fekete melegítő nadrágot. 

-Köszönöm. -bólintottam és már magamra is kaptam a ruhákat. Ez a lány tényleg tud valamit. 

C l o é  N a t h a n

A szekrény előtt ácsorogva nem is tudtam mit fogok felvenni. Rettenetesen nehéz ennyi ruha közül választani. Úgy döntöttem, hogy és is fekete-fehér öltözékbe bújok. 

Egy fehér tank topot vettem fel egy lazább fekete farmerrel. 

-Nézd!- szóltam Pierrenek mire ő azonnal felém is fordult. 

-Ugyan úgy nézünk ki. -állapította meg. 

-Igen ezt nagyon jól látod. -mondtam mosolyogva és órámra néztem. - Mennyi idő innen a reptér? -kérdeztem 

-Egy óra. Miért mennyi az idő? -kérdezte miközben felém kezdett sétálni. 

-7 óra 57. -mondtam. 

-Mennünk kéne. -mondtuk ki egyszerre amin csak egy nagyot nevettünk. 

Cipőnket felhúzva el is hagytuk a házat. Pierre autója felé menet már izgulni kezdtem. Repültem már párszor, de az kiskoromban volt. Út közben szerintem elaludtam, ezért Pierrenek fel kellett ébresztenie. 

-Igen? -kérdeztem miközben megdörzsöltem a szememet. 

-Itt vagyunk. -mondta miközben kiszállt az autóból és gyorsan az én ajtómhoz sietett, hogy kinyithassa azt. 

-Milyen udvarias. -mondtam nevetve

-A felségért mindent. - mondta miközben próbált meghajolni. 

-Ezt ne erőltesd.- nevettem és kinyitottam a csomagtartót. 

A bőröndöket kivéve elindultunk becsekkolni. Nem volt nagy tömeg. Mire feleszmélhettem volna már a gépen ültünk. 

-Izgulsz? -kérdezte Pierre miközben megfogta a kezemet.

-Kicsit. -mondtam mire ő bólintott. 

Pierre vállára helyeztem fejemet és miután a gép felszállt el is nyomott az álom. 

P i e r r e  G a s l y 

Cloé az egész utat végig aludta. Eléggé megviseltnek nézett ki amikor felkeltettem, mert a gép már kezdett ereszkedni. 

-Nagyon szarul nézek ki? -kérdezte barátnőm mire egy halk nevetés hagyta el a számat.- Akkor igen. -mondta és a telefonja képernyőjét tükör ként használva megigazította haját

-Köszönöm segítségedet. -mondta miközben valami fura arcot vágott

-Nincs mit. -mondtam nevetve és megfogtam a kezét.

15 perc múlva le is szállt a repülő és a bőröndjeinket elvéve a szalagról hívtam egy taxit és a monacoi lakásom felé vettük az irányt.