Csendes Könyv /Pierre Gasly F.F./

~c~i~n~q~

C l o é N a t h a n

Reggel Pierre karjaiban ébredtem. Ő még szuszogott úgyhogy nem akartam felkelteni. Ránéztem az órára és 10:34-et mutatott. FÉL 11 VAN? Húha.

Pierre fölé másztam másztam és simogatni kezdtem az arcát.

-Pierre... Pierre fél 11 van. -mondtam mire egyből kinyitotta a szemét.

-Bocsáss meg mennyi? -kérdezte mintha süket lenne

-Fél 11. -mondtam nevetve. -Ma tudod milyen nap van ugyee? -kérdeztem

-Persze hogy tudom. -mosolygott miközben lemásztam róla és a szekrénye felé vettem az irányt.

Egy ideig elgondolkoztam mit vegyek fel majd az egyik melegítőpárost mutattam fel neki mire ő bólintott. Átmentem a szobámba és elkészültem. A fiú ruháinak rettenetesen jó illata van. Örökre tudnám őket hordani. A szobámból kilépve hallottam, hogy Pierre már a konyhában van.

-Szerintem többször kéne az én ruháimat is hordanod. -mondta mikor odaléptem mellé és egy szoros ölelésbe húztam.

-Most te komolyan azt mondtad, hogy az én ruháim rosszak? Megbánod te még ezt Pierre Gasly. -nevettem, majd egyre közelebb mentem hozzá és mikor elég közel voltam rácsaptam hátsójára és futkostam körbe lakásában miközben ő kergetett.

Végül mindketten a kanapén kötöttünk ki .

-Ezt még visszakapod. -mondta Pierre miközben kifújta a levegőt.

-Persze amikor Yuki ül az öledben az jól esik mi? -kérdeztem irigykedve

-Lehettél volna Yuki helyében. -mondta mosolyogva mire én tiszta vörös lettem

Egy kicsit még beszélgettünk, majd elindultunk gyalog.  Az első hely egy nem annyira drága, de nem annyira olcsó üzlet volt ahol valami estéji ruhát akartam nézni. Először egy babalila földig érő ruhát néztem, de valahogy nem volt a legjobb.

Pierre beadott egy vörös szoknyát ami rettenetesen tetszett, egyszerűen maga a tökéletesség volt. Kiléptem a próbafülkéből és a fiú felé fordultam.

-Fordulj meg! Fordulj meg!- mondta kisfiús hangnemben és én úgy tettem ahogyan kért. -Gyönyörű vagy!- mondta.

-Köszönöm. -mosolyogtam. -Ez lesz. -mondtam az eladónak aki egy széles vigyorral támogatta döntésemet.

Gyorsan levettem a ruhát és kifizettem, majd mentünk is tovább.

-Ide. Be. Kell. Mennünk. -mondta Pierre egy másik ruhaboltra mutatva mire én bólintottam.

P i e r r e  G a s l y  

Belépve az egyik kedvenc boltomba egyből tudtam, hogy merre kell mennünk. Meg is találtam azt a két ruhadarabot, ami Cloénak rettenetesen jól fog állni. 

-Ezeket vedd fel egybe. -adtam kezébe egy bézs kötött pulcsit és egy halványszürke- bézses keverékű kiskockákkal ellátott szoknyát. 

1 perc múlva már húzódott is el a fülke függönye és amikor megláttam a lányt teljesen  elállt a lélegzetem. 

-Nekem nagyon tetszik- mondta miközben megfordult, hogy  láthassam a ruhát hátulról is. 

-Nekem tetszik a legjobban. -mondtam miközben alig bírtam levenni róla szemeimet. 

Cloé kifizette a ruhákat és olyan este 6 körül elindultunk egy közeli étteremben. Elfoglaltuk helyünket és megrendeltük az ételeket. Amíg a pincér ki nem hozta azokat addig beszélgettünk. 

Elfogyasztottuk vacsoránkat, majd szóltam a pincérnek aki hozta azt, hogy fizetni szeretnék mire ő egyből ott is termett. Cloé visszafojtotta nevetését miközben én intéztem a számlát. 

-Elárulnád, hogy jól vagy?- kérdeztem mikor a csaj elment. 

-Nem. Nem teljesen. -mondta nevetve. Elvette a számlát ami előttem hevert és felém mutatta a hátulját amin egy telefonszám volt. 

-Tudod mit kell tenni ugye? -kérdeztem miközben elhagytuk az épületet. 

-Hát persze vőlegényem. -mondta miközben belekarolt zsebredugott kezembe. -Gyere fel hozzám. -mondta hirtelen mire csak bólintottam egyet. 

Cloé házába felérve levettem a cipőm és beütöttem a telefonszámot. 

-Tetszett mi? -kérdezte kicsit komolyabban.

-Nem dehogy. -mondtam és kihangosítottam ,majd megfogtam a lány kezét, hogy tudja, hogy én őt szeretem. Igaz nem vagyunk együtt, de most jegyesek vagyunk. 

-Szia!- hallottam meg a pincér hangját. 

-Szia! Gondoltam felhívlak. -mondtam 

-Örülök neki. Esetleg lenne kedved beszélgetni? -kérdezte

-Igen. Ezért is hívtalak. -mondtam miközben egy biztató mosolyt vetettem Cloéra. 

-Na ez még jobb. Miről szeretnél beszélni? -kérdezte

-Szóval az lenne a kérdésem, hogy ti esküvőkre szállítotok ki ételt? -kérdeztem

-Igen. Esetleg egy ismerősödnek lenne? -kérdezte

-Nem. Igazából nekem és a menyasszonyomnak. Tudod egy hete jegyeztem el és mivel eléggé ízlett mindkettőnknek az étel ezért gondoltam rákérdezek. - mondtam miközben Cloén láttam ,hogy már szó szerint sír a nevetéstől. 

-Oh értem. -ennyit mondott a lány ,mire "menyasszonyom" a konyhába szaladt. 

-Pierre drágám gyere itt a vized. -üvöltötte.

-Na mennem kell. Még átgondoljuk. -mondtam és rányomtam a telefont. 

Mind ketten elterültünk a nevetéstől. 

-Vőlegényem. -mondta miközben odafeküdt mellém és ráhajtotta fejét a mellkasomra. 

-Menyasszonyom. -mondtam és elkezdtem simogatni feje tetejét. -Nem baj ha maradok? -kérdeztem 

-Dehogy is. Ennek igazán örülök. -mondta

Az este további részében filmeztünk és a végén egymás mellett aludtunk el.