Csendes Könyv /Pierre Gasly F.F./

~v~i~n~g~t~

~Time skip~

-Pierre nem csinálhatod ezt! -kiabáltam neki. -Már csak 2 húzásod van és nem versenyezhetsz egy ideig. -idegesen járkáltam a konyhában. 

-Cloé kérlek ülj le. Ígérem óvatos leszek. -mondta, de nem tudom, hogy elhiggyem-e. 

Helyet foglaltam a kanapén. Már egy hónapos a kisbaba a hasamban és egyre jobban nagyobbodik a pocakom. 

-Tudom, hogy néha nagyon sokat tudok aggódni, de szeretném, hogy a kisgyereked mikor megszületik akkor majd ott lehessen a futamjaidon. Persze tudom, hogy ott lesz, de én úgy értem, hogy már a megszületése után. -mondtam és egyből eszembe jutott a kívánságom, amit még a hullócsillagkor kívántam. 

-Tudom Cloé.. Tudom... És nagyon sajnálom. -mondta és egy pohár vizet nyújtott felém amibe bele is ittam. -Remélem kislány lesz. -mondta mosolyogva a hasamra mutatva. 

-Én inkább fiúnak örülnék. -válaszoltam őszintén. 

-Ez általában nem így szokott lenni. -húzta össze a szemöldökét. 

-Tudom, hogy általában az összes nő egy jó anya-lánya kapcsolatot akar, viszont én úgy gondolom, hogy egy fiúval könnyebb bánni. -mondtam mosolyogva

-Igazad van. Ígérem, mikor már elég idős lesz hozzá elhordjuk majd gokart versenyekre. -álmodozott. 

-Ez igazán jól hangzik. Remélem olyan ügyes lesz benne mint te. -mondtam mosolyogva és hátra dőltem a kanapén. 

Kopogtak az ajtón mire arra indultam és kinyitottam. Az ajtóban Carlos állt. Mosolyogva beengedtem és láttam ahogy Pierrel kezet ráz. 

-Gratulálok! -mosolygott vőlegényemre. 

Bementem a konyhába mert innom kellett egy pohár vizet. Az emlékek előtörtek és kezdtem kicsit pánikba esni. Megmostam arcom és miután megtöröltem azt kimentem a pilótákhoz akik éppen a kanapén beszélgettek.

Amint a helységbe beléptem mindketten rám néztek. Pierre arcomat bámulta és mikor Carlosra néztem, hogy hasamat nézte undok tekintettel. Keze ökölbe volt szorítva. Tekintetünk találkozott és nem is tudom mit láttam benne. Idegesség és irigység. Már értem. Minden világos. 

Carlos Sainz irigy Pierre Gaslyra mert mellette köteleződtem el. Leültem Pierre mellé és hallgattam beszélgetésüket. Elővettem telefonomat és írtam Pierrnek. 

Cloé Nathan: Majd szeretnék veled beszélni. Nyugi semmi rosszat nem csináltál. 

Pierre rám nézett mikor látta az értesítést és szemeivel Sainz felé nézett mire bólintottam. Fura hogy így is megértjük egymást, de tetszik. 

-Minden rendben? -kérdezte Pierre hogy ne legyen feltűnő az összenézésünk. 

-Nem tudom lehet lefekszek egy kicsit ha nem baj. -mondtam Carlosra nézve mivel ő a vendég mire megértően bólintott. 

-Csak nyugodtan. -mondta és egy erőltetett mosollyal az arcomon távoztam a hálóba. 

Cloé Nathan: Charlotte nem fogod elhinni mire jöttem rá. Majd holnap feljöhetnél és akkor megbeszélhetjük. :)

Nem vártam egyből barátnőm üzenetére hiszen tudtam, hogy most valami kiránduláson vannak Charlessal. Hallottam ahogy Pierre elköszön Carlostól és a bejárati ajtó csapódását hallva egyből kirohantam a szobából és a kanapéra vetettem magam. 

-Na mi is a helyzet asszonyom? -kérdezte miközben hátradőlt a kanapén és íriszeivel arcomat fürkészte valami hír után keresve. 

-Carlos Sainz. Irigy rád. -mondtam dramatikus hangon. 

-Hogy miii? -kérdezett vissza miközben hirtelen felült. -Mesélj!

-Szóval amikor kijöttem a konyhából azért nem néztem rád mert kíváncsi voltam Carlos tekintetére. Mármint hogy mit sugároz. És valahogy idegességet és irigységet láttam benne. -hadartam el mire Pierre nevetésben tört ki. -Na várjál még van egy story amit el szeretnék mesélni mert eddig nem voltam benne biztos, de most már az vagyok. 

-Hallgatlak. -mondta még mindig nevetve. 

-Ugye volt a buli.. Te is tudod.. -mondtam mire hatalmas mosoly ült ki az arcára. Az a buli ami után életemben először feküdtem le Pierre Gaslyval. -És mikor fent voltunk a színpadon. Mindenki tapsolt és gondoltam körbenézek. És akkor is találkozott a tekintetünk. Ugyan ezt sugározta. Sajnálom hogy nem mondtam el csak nem voltam még benne biztos. -mondtam mire Pierre csak mosolygott és a kanapéról felállva a házban járt. 

-Carlos Sainz csak nem irigyek vagyunk...- suttogta

-Pierre kérlek nyugi mert még a végén megölsz valakit. -mondtam nevetve

-Már pontos személyt is tudok. -fordult felém. 

-Szerintem nem az lenne a legjobb ha megölnéd. Mondjuk az szerintem jobb lenne, ha mondjuk addig kínozzuk amíg meg nem őrül. Mármint úgy érzem a kínzást, hogy olyan dolgokat csinálunk amitől még irigyebb lenne és ebbe szerintem egy idő után csak belebolondul. 

-Cloé, de imádlak. -mondta és elkezdte járni örömtáncát.