Bár tovább maradhattam volna

5.rész

Másnap reggel arra ébredtem, hogy valaki a lábamnál áll és lapozgatja a kartonom. Feljebb toltam magam, hogy rám nézzen az illető, mert kicsit se hasonlított Dr. Westre.

- Jó reggelt Miss Traynor!- emelte rám a tekintetét egy pillanatra majd az előtte heverő papír rengeteget nézte.

- Önnek is.- köszörültem meg a torkom.- Hol van Dr. West?- toltam még feljebb magam, hogy szinte már üljek.

- Ha jól tudom alszik, de ne aggódjon a reggeli vizitre mindenképp itt lesz.- nézett rám mosolyogva, majd mellém lépett és a gép adatait vizsgálta.

- Jó reggelt!- jelent meg az ajtóban az emlegetett férfi. Kissé szedett-vedett volt, de ez is jól állt neki.

- Jó reggelt.- köszöntem mosolyogva.

- Doktor úr!- lépett hátrébb mellőlem és kezet fogott a férfival.

- Hogy vagyunk?- sétált mellém már megigazított köpennyel és ő is a gép adatait nézte.

- A körülményekhez képest minden a legnagyobb rendben.

- Ezt örömmel hallom.- ült le mellém egy székre.- Van bármi kérdésed a műtét előtt?- nézett bele a szemembe a fáradtságtól csillogó szemeivel.

Persze, hogy van! Szingli?- futott végig az agyamon a kérdés. Jó nyilván nem fogom megkérdezni, azért mindennek van egy határa.

- Igen, csak egy.

- Halljam mi lenne az?- kérdezte és egy percre sem nézett félre.

- Te fogod elvégezni a műtétet?

- Az ország legjobb sebésze kezében leszel, Dr. Jackson álltal, így én csak segédkezni fogok.

- De az a lényeg, hogy te is bent leszel. Legalább egy biztos pont legyen itt bent számomra.

- Ha azt szeretnéd, egész műtét alatt fogom majd a kezed!- mondta majd egy mosolyt küldött felém és jó szorosan megszorította a kezem.

- Jó reggelt Emma.- lépett be az ajtón Dr. Jackson és mögötte még 3 ember, mire Percival seperc alatt távolabb ment és felállt.

- Jó reggelt.- köszöntem vissza és Dr. Jacksonról az imént még mellettem ülő férfira vezettem a tekintetem, majd vissza.- Ők kicsodák?- kérdeztem kissé feszengve.

- Mint tudod, ez egy oktató kórház és ők itt a ma kezdő gyakornokok.- sétált oda hozzám és egy pillantást vetett a monitorra, amit már egyszer az ápoló és Dr. West is megtett.- De nyugalom nem hagyom, hogy bármit is elrontsanak.- súgta alig hallhatón.- Most pedig! Dr. Hamilton.- nézett a mögötte álló lányra, aki egy pillanatra megilyedt, majd hozzá is látott az elemzésemnek.

- Emma Traynor, 18 éves, 4 éve diagnosztizálták nála a krónikus mieloid leukémiát. Túl van már egy célzott terápián, amely sikertelennek bizonyult ezért a transzplantációs lista élére került. Másfél éve megtörtént a csontvelő transzplantáció, majd kemoterápiával biztosítottuk be, hogy a Philadelphia kromoszóma újra a helyes kromoszóma alakját vegye fel.- kezdett bele ugyanúgy, mint egy nappal ezelőtt Percival.-Ma pedig egy vese-resectio vár a betegre, ahol a jobb oldali vesét eltávo...

- A bal oldalit!- vágott közbe Percival, mire a nő feje egyik pillanatról a másikra a paradicsommal megegyező színt vette fel a szégyenkezéstől.

- Köszönöm Dr. Hamilton. Dr. Collins készítse elő a műtétre, Dr. West és Dr. Hamilton pedig bemosakodhatnak.

- És én?- szólalt meg a harmadik gyakornok.

- Maga menjen a postopokhoz.- nézte a kartonom Dr. Jackson majd összecsukta.

- Nemsokára találkoznunk.- mondta Dr. Jackson és mindenki kiment kivétel Dr. Collins.

Nemsokkal később már a 2-es műtőben feküdtem míg mellettem Dr. Jackson és Dr. West álltak.

- Ne aggódjon Emma ez egy rutin műtétnek számít egy óra múlva már ismét a szobájában lesz és pihenhet.

- Dr. West ugye fogni fogja a kezem a műtét alatt?- néztem Percivalra.

- Persze.- mondta mosolyogva és egy széket húzott a fejem mellé és leült arra és meg is fogta már most a kezem.- Kérem szóljon az egyik gyakornoknak, hogy mosakodjon be helyettem.

- Biztos benne?- tartotta fenn a választás jogát.

- Igen. Azt mondták nem csak a gyógyítás a lényeg, hanem, hogy a beteg biztonságban érezze magát és megbízzon az orvosaiban.- mondta Percival mire Dr. Jackson elismerő mosollyal bólogatott.

- Mrs. Robbins hívja Dr. Collinst, hogy mosakodjon be.

- Rendben doktor úr.- állt fel az egyik ápoló, hogy a falra szerelt telefonhoz siessen.

- Emma most pedig megkérlek, hogy számolj vissza 10-től egyesével.- nézett a szemembe Percival és egy oxigén maszkot adott rám és ahogy kérte el is kezdtem visszaszámolni.

- 10... 9... 8... 7... 6......- és éreztem, hogy egyre nehezebben tudom már nyitva tartani a szemem és be is következett, elaludtam még nem aludtam annyira mélyen, de éreztem, hogy Percival itt ül mellettem és fogja a kezem. Most már csak abban tudok reménykedni, hogy pár óra múlva felébredek mintha misem történt volna.

Dr. Percival West

Miután Emma elaludt Sebastian, Collins és Hamilton kimentek bemosakodni így csak az aneszteziológus és én maradtunk bent pár műtős aszisztenssel.

Már mélyen aludt, de még mindig fogtam a kezét hiszen megígértem neki és olyan érzésem volt, hogyha elengedném a kezét, akkor felébredne. Alap esetben nem így cselekedtem volna, de ez a lány olyan érzéseket vált ki belőlem, amire soha nem gondoltam volna, hogy valaki bármikor is képes lenne rá. Nem tudom pontosan mi ez, amit érzek, de nem akarok változtatni ezen.

- Hölgyek, urak! Ez egy gyönyörű nap, hogy életet menstünk!- csapta össze a kezeit Sebastian miután felvette a műtős köpenyét és a kesztyűket.- 10-es szikét!- nyújtotta ki a kezét és az asszisztens máris nyújtotta a fém eszközt. Hát elkezdődött, most már nincs vissza út.

Végig Emma és a gépek adatai között cikázott a tekintetem, egészen addig míg a gépek el nem kezdtek egyre gyorsabban csipogni.

- Mi történt?- fordítottam a fejem Jacksonra, aki kapkodva vette el a gézlapokat a tálcáról.

- Ideje bemosakodnia Dr. West! Ezek a zöldfülüek most nincsenek nagy hasznomra. Ide most egy olyan 5. évesre van szükségem, aki majdnem olyan tökéletes sebész mint én! - mondta eréjes hangon. Egy pillanatra lenéztem Emmára, aki ugyanazzal a békés arcal feküdt mellettem, mint aki semmiről se tud, majd a lehető leggyorsabban álltam fel, hogy bemosakodjak. Itt most minden perc számít. Tachycardia és nem tudom pontosan melyik, ami nagyon zavar, annyi féle, típusú van ebből, hogy innen az üvegfalon keresztül nem tudom megállapítani, mert még mindig a kezemet kell mosnom, hogy ne legyen fertőzés.