Bár tovább maradhattam volna

2.rész

- Hogy lehet valaki ennyire paraszt, ha bekerül egy új osztályba?- tettem fel a költői kérdésem, miután leültünk az egyik padra a terem közelében.

- Ugye jól sejtem, hogy erre most nem vársz választ?- kérdezett vissza Derek.

- Ha csak nem tudod a pontos választ akkor nem.- mosolyodtam el a mondat végén.

- Megbeszéltük!- nevetett fel.

- Emma, Derek!- jelent meg előttünk Tom és mutatta, hogy jó lenne ha visszamennénk a terembe.

- Megyünk már, megyünk!- állt fel Derek majd engem is felhúzott a helyemről.

- Adam adsz egy tollat?- néztem rá mivel pont előtte volt a jelentkezési lap, az Argentínai programról.

- Itt van.- vette elő a tolltartójából és a kezembe nyomta. Gyorsan végigfutottam a neveket és akkor láttam, hogy Regina és Daniel is felírta a nevét a listára.

- Derek téged is felírhatlak?- néztem rá és közben mutattam a lapot.

- Még szép! Azt hitted nélkülem mész?- kapta ki a kezemből a papírt és a tollat és már le is írta nevét.- Mr. Morgan!- mutatta Derek a papírt és átadta neki.

- Köszönöm.- mondta majd lerakta az asztalra.

- Köszi a tollat Adam.- mondtam mosolyogva és letettem az asztalára az említett íróeszközt.

- Szívesen!- nézett ránk a válla fölött hátra nézve.

Lassan eltelt ez a maradék 3 óra és már Derekkel készülődtünk, hogy elhagyhassuk az iskolát mikor Tom bejött az ajtón. Mivel szokás szerint mi vagyunk az utolsók akik elhagyják a termet így mosolyogva jött felénk.

- Sziasztok srácok!- ölelt magához mikor ideért mellém.

- Szia.

- Hali!- köszöntem vissza majd viszonoztam az ölelését.

- Emma apádnak megigértem, hogy hazaviszlek ma az órák után.- dőlt neki az egyik padnak.

-  Rendben.- tettem el a tolltartóm és a vállamra kaptam a táskám.- Akkor holnap találkozunk!- öleltem magamhoz a legjobb barátom.

- Reggel megyek érted.- mondta miközben viszonozta az ölelésem.

- Mehetünk?- nézett rám kérdőn Tom.

- Persze. Szia Derek.- mondtam majd egy puszit küldtem az irányába.- Szóval végre elmondod, hogy mi történt?

- Igen...- mondta majd egy hatalmas sóhaj hagyta el az ajkait.

- Nagyszerű!- csaptam össze a tenyerem mivel tényleg nagyon érdekelt, hogy mi is történt a nyáron.

- Mindjárt jövök a tanáriban felejtettem a telefonom!- vette észre a készülék hiányát a portánál, így sietős léptekkel indult el a tanáriba.

A telefonomat elővettem a táskám oldalsó zsebéből és az Instagram megnyitását követően vettem észre, hogy új követési kérésem van. Megnyitottam és akkor vettem észre, hogy Daniel az.

Nem láttam teljesen tisztán kicsit jobban kellett fokuszálnom a telefon kijelzőjét.

- Emma minden rendben van veled?- jelent meg mellettem az idősödő pocakos portás.

- Persze, miért?- emeltem rá a tekintetem, de ahelyett, hogy a férfi aggódó arcát láthattam volna csak elmosódott körvonalait láttam és a lábamat pillanatok alatt elhagyta az erő és ha nem lett volna ott Steve biztos lehetek abban, hogy már a földön hevernék.