Bár tovább maradhattam volna

6.rész

Emma

Kissé kábán, de annál erősebb fejfájással ébredtem fel. A szobában körbe nézve a baloldalamon Derek ült a kezemet szorítva, míg apa és Tom a sarokban álltak és beszélgettek, a lábamnál pedig egy ápoló állt.

Sokáig nem mondtam semmit csak kerestem a szavakat, de egy se jött ki a torkomon míg ki nem tudtam bökni végre, hogy: Szia...- mondtam kiszáradt torokkal szinte alig hallhatón.

- Felébredt!- emelte fel a fejét Derek, és a sarokban beszélgetők is rám figyeltek.

- Nem tudtál volna még egy kicsit rák mentes lenni igaz?- kérdezte mosolyogva Derek és láttam a szemében egyfajta megnyugvást, hogy felébredtem.

- Jaj de hülye vagy!- erőltettem magamra egy féloldalas mosolyt majd apáékra néztem.- Na mizu?- próbáltam feljebb tolni magam, de nem igazán sikerült.

- Dr. Jackson azt mondta, hogy sikeres volt a műtét és ha a kemóval végeztél nagy valószínűséggel nem fogunk ez ügyben találkozni vele többé.- sétált a másik oldalamra és megszorította a kezem.

- És a csereprogram?- néztem Tomra, majd ahogy átvezettem a tekintetem apára láttam, hogy az ápoló is elmosolyodott a kérdésemen.- Végre normális életem lehet?- kérdeztem ezt már apától.

- Ezt még megbeszéljük.- mondta majd egy puszit nyomott a fejem tetejére.

- Ezek szerint felébredt.- jelent meg az ajtóban Dr. Jackson, Percival és ha jól emlékszem Dr. Collins.

- Hallottam minden jól sikerült.- mondtam mosolyogva főleg amikor egy halvány mosoly megjelent Percival arcán is.

- Igen, minden a legnagyobb rendben ment.- erősítette meg Dr. Jackson.

- Meddig kell még bent maradnom?

- 3 napig még megfigyeljük, aztán haza mehet. És míg itt lesz, megkapja az első dózist a kemóból - válaszolt Dr. Jackson.

- És mennyi ideig nem mehetek iskolába?- néztem felváltva mindenkire, aki a szobában tartózkodott.

- Mivel 2 hetente fogod kapni a kezelést és négy alkalommal kell visszajönnöd, vagyis csak három alkalommal így, hogy a két nap múlva megkapod az első kezelést és nem tudhatjuk, hogy a szervezeted, hogy fog erre reagálni ezért minimum a 2 hónap.- magyarázta Dr. Collins.

- És utána?

- Reméljük a legjobbakat és mehetsz iskolába.- mondta mosolyogva Percival.

- Rendben.-mosolyogtam vissza, majd Derekre néztem és szorosan magamhoz öleltem.

- Van még valami?- kérdezte Apa.

- Nincs!- förmedt rá Percival és kiment a helyiségből.

- Elnézést!- mondta Dr. Jackson és Dr. Collinssal a nyomában elhagyták a szobát.

- Ennek meg mi baja?- nézett rám Derek.

- Honnan tudjam nem én vagyok az orvos.- néztem még egy pillanatig arra a pontra ahol az imént még Percival állt majd Derekre vezettem a tekintetem.- Amúgy te mit keresel itt? Itt se lehet egy fél nap nyugtom tőled?- kérdeztem úgy, hogy ne nevessem el magam.

- Akkor nem én lennék a legjobb barátod ha hagynék neked ennyi időt.- vonta meg lezseren a vállát.

- Tudom és ezért szeretlek a legjobban.- legyintettem, hogy jöjjön közelebb hogy megölelhessem ismét.

- Mi ki megyünk kávézni, ti kértek valamit?- nézett rám apa mielőtt elindultak volna.

- Vicky megigérte, hogy kapok fagyit, megkérdezed, hogy mikor ehetem meg végre?- nem mondott erre semmit csak biccentett egyet majd Derekre nézet.