Lágyan cirógatja arcom a meleg epiruszi szél
S egy hideg úzó mellett elmélkedem, az élet mit is ér
Úgy olvadnak jó éveink és emlékként szállnak tova,
Mint az ánizs illatú nedűben az a pár kósza jégkocka
Ledöntünk egyet és mire a boldog mámor beáll,
Máris asztalunkra kerül egy újabb hideg pohár
Van ki issza kettesével, nem várva a jég-évek múlását
És van ki lassan kortyol, kiélvezve minden pillanatát
Van ki gyűlöli, de issza, mert hát neki ez jutott
És van ki hozzá se ér úgy olvadnak a hónapok
Fogyasztom én is, ámbár néha fintorogva,
De lecsúszik az ital és a megolvadt jégkocka
És gyakran persze élvezettel gördülnek a kortyok,
Mert Hellász ánizsos zamatától felejtek, s leszek boldog
Legyen az élet keserű, akár egy jó hazai unicum,
Vagy lehet akár édes koktélba kevert rum,
A jégkockáink olvadnak, ez ellen nem lehet mit tenni,
És ha élvezni akarjuk a hűs létet...
Előbb utóbb mindent meg kell inni
Majd jön az ambrózia, mi elhozza a boldog mámort,
Ahogy engem a hellén ánizs szintén elvarázsolt
