A bledi kastély árnyékában
Magányomban elmélkedve,
Zene hallik a strand felől,
Gyerekzajjal keveredve
A tó felett besötétül,
A nap elé száll egypár felhő
Ám mindennek ellenére
Egy embernél sincs esernyő
A vár mellett, felvigyázón,
Egyedül egy daru áll őrt
Védi féltett, drága kincsét,
Mert a végén még összedől
Bled tavának közepében
A szigeten egy apátság áll
Sokat látott, bölcs öregként
Szürke arccal tekint át rám
Ősz üstökű, vén, jó Alpok
Védelmezőn vesznek körbe
Mint édesanya a gyermekét,
A táj az engem úgy zár ölbe
A hegyek és az erdő felett
Gond nélküli madárdal száll,
Úgy megnyugtat engem e hely,
Ide tán a halál sem jár
Megszökni a jelen elől
Úgy tartom, azt nem lehet
De megbúvni egy kis időre
Bizony több, mint megengedett
Mert az embernek a kihívást
Büszkén be kell vállalnia,
S míg visszatérek, velem marad
Délszláv komám, Szlovénia
(2018)
