Cseng az ébresztő, borús, hideg a reggel
Kelni kell, pedig még a nap sem kelt fel
Szememből az álmot kitörlöm, ásítok
De nyomottul nézek ki. Ó, ha látnátok!
Az éjjel még rám sem köszönt az álom
Az ilyen estéket én mennyire utálom
Csak forgolódtam ágyamban, hasztalan
Örülök, ha egyáltalán érzem önmagam
Az életkedv legkisebb jele nélkül,
Nem vidáman, s nem is élénkül,
Összeszedem magam s a lakást elhagyom
Nincsen kedvem elindulni, de nagyon!
Rovom az utcákat, s morgok néha közben,
Hogy enyhíteném hangulatom egy jó korsó sörben
Az istenit, aki kitalálta, hogy ki volt, nem tudom,
Hogy napkelte előtt kel nekem a járdán baktatnom
Egy hideg fuvallat csap meg hirtelen
Ki vagy mi küldte, el nem képzelem,
De oka volt, mert amint megcsapott,
Kiütötte fejemből az álmatlan álmot
Kellemesen hűvös van, frissítő a szellő
Látom mér a napot is! Nem takarja felhő
Nem is rossz egy reggel, gondoltam bármit is
Eszemhez térített a hűvös, hajnali Április
Immár élénkebben folytatom az utamat
Nem gyűrhet le se a ma, a múlt, vagy a holnap
Az állomáson már várnak a fáradt népek,
Fáradtak, morognak, gyakran félre lépnek,
Mert nem vették erejét a hajnali szélnek.
(2019. április)
