Egy világvégi, poros presszóban ürítem a poharam
S mielőtt még azt hinnétek, nem sajnáltatom magam
Ünnepelek, barátaim! Élem éltem nappalát.
Savanykás is így a bor, hogy nincsen itt a sok barát
Egy idegent várok.
Várok? Várja kinek hat anyja van!
Csak számítok rá, mert eljön, akarva vagy akaratlan
Nevét sokan félik, van ki egyenesen retteg, hogy eljő érte,
Pedig nincs menekvés, mert egyszer mindenki találkozik véle
S megérkezett
Csont keze remeg, vállát éles kasza nyomja
Látványától pár embernek könnyen felfordul a gyomra
Közeledik, szembe leül,
Ami most jön: rutin, jól tudja
Hogy kihez most ült, annak véget ért, s kezdődik egy új útja
Átkozott egy vendég vagy te! Már értem tőled miért óvtak.
De ha már itt vagy...
Csapos!
Bort töltsön a fakó úrnak!
