Alice, amióta vámpír életet éli tudja, hogy mi fog bekövetkezni a jövőben. Azt viszont még ő maga sem tudja, hogy létezik a földön egyetlen egy ember, akinek döntései alapján nincsenek látomásai a jövőt illetően. Az az egy ember, pedig nem más, mint...
Este az ágyamba feküdve könyvet olvastam. Úgy döntöttem, ha tudom is, hogy miről szólt, akkor is volt már vagy 40 éve, hogy utoljára olvastam A nagy Gatsby-t, szóval most újra a kezembe vettem. Egész éjszaka, ezzel foglalatoskodtam, meg zenét hallgattam. Az ismerős zene és világa a könyvnek visszarepített az időben. A 20-as évek környékén változtattak át, szóval amiről a könyvben szó van, annál én is ott voltam, így vagy úgy. A blues lágy dallama betöltötte a szobámat. Szinte éreztem a égett cigaretta füstjét az orromba. Akkoriban mindenhol, ahol csak tudtak dohányoztak az emberek. Az utcákat róttam elmémben, láttam magam előtt, ahogy bepillantok a legdrágább éttermekbe és jómódú fess férfiak, a legvörösebb rúzzsal kikent szájú nők vacsoráznak a lágy fényben. Kellemes dallamot búg egy énekesnő, az élő zenekar előtt. Ábrándozásomat Emmett szakította meg. - Hé hugi! Öltözz át, mindjárt indulunk. - mondta, majd azzal ki is ment. 7 óra. Észre sem vettem, hogy ennyi ideig álmodoztam, bár nem lepődtem meg magamon. A többieknek folyton emlékeztetniük kell, hogy próbáljak a jelenben maradni. Vagy a jövő furakodja be magát az fejembe vagy a múlton ábrándozom, de a jelent észre sem veszem. Hát nem különös? - elmélkedtem magamban.
Az iskolába érve, mindent jég és hó borított be. Amint kiszálltam a kocsiból, láttam Bellát a furgonja hóláncával babrálni. Az arcán lágy kifejezés ült, mintha elérzékenyült volna tőle.
A délelőtt lassan vánszorgott. Azt éreztem, hogy már alig várom, hogy újra láthassam Bellát. Ezek az új ismeretlen érzések, teljesen megbolondítottak. Olyan emberiek voltak. Nem tudtam, mi történik velem, de úgy döntöttem nem fog érdekelni, csak úszom az árral. Olyan jó volt úgy érezni, mintha tényleg élnék. A 3. óra után átkérettem magam a titkárságon, hogy ugyanakkor legyen a biológia órám, mint neki. Utána végigszenvedtem még egy algebra órát Mr. Varnerrel. Ezután végre a biosz következett. Boldogan szökdécseltem a terem felé. Megpillantottam Bellát Edward régi helye melletti széken üldögélni, egyedül. A füzetébe firkált valamit éppen. Felvillanyozódtam. - Szia, Bella! - röppentem oda hozzá, aztán eszembe jutott a múltkori kínos elköszönésünk. Lefagytam egy pillanatra, de folytattam, mintha mi sem történt volna. - Szia, Alice! - nézett fel a füzetéből mosolyogva. Még az asztal mellett álltam. - Nem gond, ha melléd ülök? Áttetek erre az órára és itt nem igazán ismerek senkit. - hazudtam, mint a vízfolyás. - Dehogy baj. Örülök, hogy itt vagy. - pirult el és bennem fellángolt valami. - Én is. - foglaltam el mellette a székét, a táskámat pedig az asztalra raktam - Szóval, akkor hogy is legyen a mi kis projektünk? - pillantottam rá, miközben megigazítottam a nyakamnál az ingemet. Szeretem a fehér bársony ingeket, de néha fullasztóak tudnak lenni. Nem mintha szükségem lenne levegőre. Somolyogtam egyet magamban. Ekkor észrevettem, hogy mozdulatom Bella tekintetét a nyakamra vonzotta. Ő nyelt egy nagyot és a tábla felé fordította tekintetét. - Írhatjuk nálam, ha gondolod. - szólalt meg és mintha nagyon koncentrált volna valamire, de a vállán, de a mellkasán felkúszó pírt nem tudtam nem észrevenni. Fogadni mertem volna, hogy arra koncentrál elrejtse zavarát. Miután újra lenyugodott a pulzusa visszanézett az arcomra. - Nekem megfelel. - vigyorogtam rá, miközben a tekintetében kutattam a szememmel. Szemei, mintha egy végtelen sötét erdőt ábrázoltak volna. Nem tudtam belőlük semmit sem kiolvasni, csak talán egy kis kíváncsiságot. Ő megint levegőért kapott, mint a legutóbbi alkalommal, de most egy hajszálnyit a széken is megingot. Nem annyira, hogy észrevehető legyen egy ember számára, de az én kiélesedett érzékeimet nem hagyták figyelem nélkül. - Ó, meg is feletkeztem, te már elolvastad a könyvet? - tudakolta. - Igen, még tegnap este. - válaszoltam gondolkodás nélkül. Hoppá. - Azta, dehát az vagy 200 oldal, nem? - nézett rám meglepetten. Aztán öszehúzott szemöldökkel elkezdett agyalni, mintha ki akarná kalkulálni hány perc alatt lehet elolvasni egy oldalt egy embernek, így kiszámítva mennyi időbe került volna nekem végigolvasni az egész könyvet. - De igen, pontosabban 208, - magyaráztam - de én ezt már olvastam egyszer, szóval csak átfutottam. - elezdtem babrálni az ingujjam szélével. - De jó, már én is olvastam az előző sulimban! - mosolygott rám, amitől csak mégjobban zavarba jöttem - Akkor akár ma is hozzákezdhetünk, ha van időd délután. - a tollával a száját ütögette, ameddig az invitációjára várta a választ. Én pedig nem tudtam nem oda nézni. A szája vérrel teli lüktetése vonzott magához. Kicsit megráztam a fejem, hogy kizökkenjek ajkai bámulásából. A pulzusa újból felszökött, amit nem értettem. Lehet, hogy megijesztettem a bámulásommal? - Persze, jó nekem a mai nap, szabad vagyok. - bólintottam, amint próbáltam összeszedni magam. - Akkor órák után találkozzunk az autómnál. - zárta le még mindig zavarban a témát.
Az óra további részében nem beszélgettünk. Bellának viszont egész óra alatt össze-viszza verdesett a szíve, amitől nekem összefutott a nyál a számban. Nehezen, de türtőztettem magam. Persze, nekem nem az "énekesem" a vére, de így is nehéz volt visszafognom magam. A legfurcsább, pedig az volt, hogy az állatias étvágy mellett, másfajta vágyak is megjelentek, amiket nem értettem. Annyira meg akartam érinteni őt. A haját, a kezét, az arcát, a vállát, a nyakát. Továbbra is az ingujjamat gyűrögettem bizonytalanságomban. Csoda volt, hogy még nem téptem el. Eközben Mikeot figyeltem, ahogy folyamatosan Bella és köztem jár a tekintete. Mégis mi a fene baja van? - Akkor ott találkozunk! - szólaltam meg egy kicsit rekedtesen a szomjúságtól. Majd egy másodperc múlva kicsöngettek. Válaszát meg sem várva, kirohantam a teremből.
Ebédnél szokásosan a testvéreimmel ültem. - Alice, mi van veled? - kérdezte Emmett aggodalmasan, ami nagyon nem vallt rá. - Nem tudom. - suttogtam, inkább csak magamnak. - Csak nem az új lány csavarta el a fejed? - cukkolt. - Mivan? - kérdezte felháborodottan Rosalie - Alice, ugye ez csak valami vicc? Veszélyt jelentek ránk az emberek, én értem, hogy nehéz neked egyed- - Jajj, fejezd már Rose! - emeltem fel épp, hogy egy kicsit a hangom - Tudom, mit csinálok. - Akkor remélem azt is tudod, mekkora veszélybe sodorsz minket, ha bármilyen kapcsolatot létesítesz a lánnyal. - figyelmeztetett bajlós tekintetével. - Tudom.
_______________________
Helló! Ma is hoztam egy új részt, remélem tetszett! Ha igen, jelezd valahogy :)
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
