Az erőd a fájdalmam

36

-Árven-

A reggelem nagyon laza volt. Kényelmesen 8-kor keltem. Felöltöztem és elmentem dolgozni az új munkahelyemre. Amikor Londonba költöztünk Alexel kerestem munkát,mert szerettem volna ugyan úgy dolgozni mint otthon.A több éves tapasztalatom miatt gyorsan fel is vettek egy kávéház láncba. A britek szeretnek kávézni és teázni ezért bőven válogathattam a helyek között. Rugalmasan dolgozom általában hétvégente. Először egy Costa Coffee-ban kezdtem el dolgozni ,de az nem tetszett annyira ezért pár alkalom után kiléptem. Aztán felvettek a Nero café-ba. Városszerte vannak kávézóik és mindig odamehetek ami éppen közelebb van. A mai napon az egyetemhez közelibe mentem egy hosszabb műszakra.

Amint beértem köszöntem a kollégáimnak és felvettem a saját kötényemet. Kiszolgáltam pár korábban érkező vendéget , itt ugyanis reggel 9 korai időpontnak számít kávézgatáshoz, pláne szombaton. Oxford egyetemi város. Azt hittem ,hogy az egyetemisták kávézókban tanulnak ,de nem , hanem inkább a könyvtárakban. A legtöbb könyvtárban lehet kapni kávét vagy saját kávézója van a népszerűbb helyeknek.Délelőtt társaságok vagy barátok jönnek be.Egyébként nem nehéz angolul beszélnem mindenkivel, pedig azt gondoltam,hogy kihívást jelent majd. Az óráimon is majdnem mindent értek, aminek szintén örülök.

A műszak végén azt terveztem ,hogy bemegyek a kampusz-i könyvtárba. Sajnos nehéz átrágnom magam az Európai jog fontos könyvein, a britt törvénykönyvekről nem is beszélve. Fárasztó a suli, de szeretem. Energiát vesz el és ad is.A megfelelő motivációval és szorgalommal,tudom bármire képes vagyok.Felszálltam a metróra és két megálló után meg is érkeztem.

A belső térben bolyongtam egy kicsit a sorok között ,mert nem találtam a megfelelő könyvet.Végül megkértem egy könyvtárost ,hogy igazítson el.Végre megtaláltam amit kerestem.Levettem a polcról az első könyvet az ölembe helyeztem és kinyitottam a laptopomat, kijegyzeteltem pár dolgot. Leültem a sor végébe a szőnyeggel borított padlóra és az ölembe tettem a Római jogot majd olvasni kezdtem.A barna kötött pulcsim ujját a kézfejeimre húztam,hogy ne fázzak.

Egy ideig teljesen más világban jártam amíg ki nem szakítottak a gondolataim tengeréből.Hallottam ahogy valaki hangos léptekkel sétál vagy inkább rohan a sorok között.Visszamerültem a könyvembe, a szemem sarkából megláttam egy magas férfit.A hátát a polc sarkának támasztotta és karjait összefonta maga előtt és engem vizslatott. Az egyetemi könyvtárban ücsörögtem a földön mivel már minden hely foglalt volt,először azt hittem ezt furcsállja.Jobban megnézve nem tűnt egyetemistának, mert sokkal idősebb lehetett.Nem gondoltam ,hogy bántani akarna ezért szimplán figyelmen kívül hagytam egészen addig amíg meg nem szólalt.

-Mit csinálsz hugi?-kérdezte.Már magától a hangjától elállt a szavam nemhogy a kérdésétől.

-Mi?-hőköltem hátra felpattanva.

-Nyugi hugi! Azért ennyire nem kellene frászt kapnod.-nevette el magát. Na jó ez nekem gyors most mi történik ? -kérdeztem magamban.

-Ne szólíts így, nem ismerlek!-Vágtam vissza miután visszatértem az előbbi kissé sokkos állapotomból.

-Tudom én sem téged ezért jöttem.-Ez egészen reálisnak hangzott, ezért úgy döntöttem végighallgatom a mondandóját.

-Oké, viszont nekem nincsen testvérem pláne nem bátyám,csak tudnék róla.

-Én sem tudtam ,hogy létezel 10 évvel ezelőttig.-magyarázta.

-Az Apám küldött,hogy hülyét csináljon belőlem?-kérdeztem idegesen.

-Nem hugi! Látod már is van egy közös dolog bennünk. Mindketten zsigerből utáljuk az Apánkat.-tudom ,hogy valószínűleg viccnek szánta ,de számomra semmi ami az apámmal kapcsolatos nem lehet humoros.