Az erőd a fájdalmam

40

-Árven

Pihenten keltem tudtam aludni és nem álmodtam rosszat hiszem Alex betartotta az ígéretét így az ő hangjára aludhattam el tegnap esete is. Az azelőtti nap volt egy rémálmom szerencse, hogy most bevált ez a módszer. Pizsamában mentem le az alsó szintre kávét készíteni, a nappaliban ücsörögve ittam meg a forró italt. Ez a nap már most jónak indult, reménykedtem, hogy így is fog maradni. Viszont nem reggeliztem a rossz szokásomhoz híven.

Átöltöztem itthoni ruhába, ami most Alex egyik tengerkék pulóveréből állt. A napom húzós lesz. Elsőnek be kellene fejeznem a vallomásomat Zsombor tárgyalására. Annyira túl szeretnék lenni ezen és lezárni ezt a fejezettet. A múltam nem szabad, hogy megzavarja a jelenemet. Miután elkortyolgattam a kávémat leültem a kanapéra az ölembe vettem a laptopomat és folytattam a vallomásom írását, ahol tegnap abba hagytam. Kitűztem célul, hogy befejezem és megkérem Alexet, hogy olvassa el. Nincs erőm mindent kimondani. A szavak legtöbbször fájdalmasak és nehezek, ezért jobb, ha maga olvassa el és tekint be a múltamba az abúzív kapcsolatom tükrén keresztül. Némán nyomkodtam a billentyűket a szavak folyóként áradtak ki belőlem és hagyták el az elmémet. A lelkem összefacsarodott amikor vissza olvastam az utolsó lezáró részt. Vettem egy nagy levegőt és tudtam, hogy végleg lezárásra került az életem ezen szakasza. Reménykedtem abban, hogy az évek múltával enyhülni fog a fájdalmam. Nem marcangolhat többé, nem láncolhat le. Élnem kell, szeretnem azt, amim van, hálás vagyok mindenért. A nehézségek ellenére boldog vagyok. Pár hónap múlva 19 éves leszek, belevágtam a felnőttéletbe, a szerelembe és bátran ugrok a felfedettlen jövőm tengerébe.

Az telefonomra pillantottam egy másodpercre, fél tizenegy lesz öt perc múlva. Készülnöm kellette ugyanis Feliksel mára beszéltük meg a tervezett programot. A lőtérre megyünk. Ezzel kapcsolatban vegyes érzelmek kavarogtak bennem, utoljára az Apámmal voltam szerintem hétévesen ilyen helyen. Egy kisfiú biztosan örülne ha az apukája lőni tanítaná, én is örültem nem erről van szó csak én leginkább a szeretetére vágytam, amit lehetetlen volt elérnem, de még kiérdemelnem is képtelenség lett volna.

Egy khaki színű v-nyakú pólót, farmert és egy farmerkabátot vettem fel. Úgy gondoltam ez a szett pont az alkalomhoz illőre sikeredett. Felhívtam a biztonságiakat, hogy jöjjenek értem. Alex ragaszkodott hozzájuk így nem ellenkezem, a barátommal harcolni értelmetlen ilyen kis dolgokon pedig még fölösleges is. Tíz percen belül a ház előtt voltak, valamiért két autóval mentünk. Furcsa volt egy sofőr mögött üldögélni az utazás ideje alatt. Szerencsémre hamar megérkeztünk, az épület parkolója üres volt a bátyám különleges autóját kivéve amit már a távolból kiszúrtam. Kiszálltam, és a három őr jött velem, volt náluk fegyver is azt hiszem. Feliks lazán a recepciós pultnak dőlve beszélgetett egy idősebb hölggyel, aki körülbelül a hatvanas évei közepén járhatott. A bátyám bőrdzsekit viselt és egy az enyémhez hasonló khaki színű pólót.

-Szia húgi! - köszönt tőle szokatlan jókedvvel és adott egy oldalölelést.

-A 2-es szoba balra, csak a szokásos. -mondta a nő miután végigmért. Nagyon úgy tűnt, hogy Feliks gyakorta megfordul itt. Elkezdtünk sétálni a kiadott ajtó felé az őrök szorosan a nyakunkban voltak. A bátyám lazán lenyomta a kilincset és kinyitotta előttem az ajtót. Beléptem, de mielőtt a mögöttem álló férfiak követhettek volna megállította őket.

-Nem kell aggódni fiúk, vigyázok rá. Viszont ez most egy privát családi program. -közölte egyszerűen majd utánam jött és belülről kulcsra zárta az ajtót. A szobában volt két kisebb ablak és három fali fegyverszekrény különféle lőfegyverekkel és tartozékokkal az alattuk lévő asztalokon. A fülkéhez hasonló felosztás mögötti területen volt minimum tíz emberszerű alak, céltáblákkal a babák testén. Hagyományos lőtéri szoba volt semmi extra. Olyasmi, mint amilyenbe az apámmal voltunk.