Az erőd a fájdalmam

49

-Alex

Másnap már hajnali négy órakor bent voltam Árvinál. Szerencsére Jamie megengedte,hogy még nyitás előtt korán ott lehessek vele.Felhúztam az ablakot takaró redőnyt, hogy kicsit több fény kerülhessen a beteg szobába.A barátnőm pont úgy festett mint aki nyugodtan alszik holott még a mesterséges kómát előidéző gyógyszer hatása alatt volt.Eligazítottam rajta a takarót majd a haját simogattam aztán megpusziltam a homlokát.Jó érzés volt kettesben lennem vele annak ellenére hogy nem igazán volt magánál.

Az arcát fürkészve folytattam a simogatását miközben a szépségét csodáltam.Kisvártatva mocorogni kezdett majd megkísérelt az oldalára fordulni hogy az irányomba fordíthassa az arcát. Gyengéden visszatoltam a vállát az ágyra hogy továbbra is a hátán feküdjön, erre mozgatni kezdte a hozzám közelebbi kezét és tapogatózott maga mellett, megfogtam a kézfejét mivel azt hittem hogy megint a barnüljétől akar meg szabadulni mint ezelőtt oly sokszor.Lassan megnyugodott, Jamie pedig belépett a szobába.

-Láttam már mocorog, ideje felébreszteni.-mondta az orvos mosolyogva miközben elővett egy ampullát és a hozzá tartozó injekciós tűt.Ezután precízen beadta a barátnőmnek a szert.

Nem sokkal később Árvi megmozdult aztán újra felém akart fordulni mire cirógatni kezdtem az arcát majd finoman visszatoltam a vállát az ágyra.

-Hamar ébredezik, felcsipogom Andrewt hogy jöjjön be.-mondta Jamie barátságosan.Rövidesen a barátnőm a nevemet suttogta félálomba és végül kinyitotta a szemeit.

-Mit szeretnél Baba?-érdeklődtem a szőkés barna tincseivel játszadozva.

-Hmm... téged.-felelt a feje mellett fekvő karomhoz bújva, olyan édes volt.Feltápászkodott, mert gondolom ülő pozíciót akart felvenni.

-Ezt nem lehet picim.Feküdj vissza kérlek.-szóltam rá kedvesen.Hallgatott rám és beletörődött a dologba így csupán csendben megragadta a kezemet és azt szorongatta miközben felnézett rám.

-Andrewnak kell egy pár perc, azt mondta elmegy még valahová.-kezdte az orvos de beszéd közben észrevette hogy a barátnőm mostanra éberebb állapotba került.

-Szeretnél felülni?-kérdezte Árvit az ágy mellé sétálva.A lány csak bólintott mire Jamie egy gomb segítségével felemelte az ágy tetejét azért hogy az ülő helyzet felvétele kevésbé legyen megerőltető számára.

-Nézd mit hoztam neked hugi!!!-köszönt Andrew szokatlanul vidáman, belépve a szoba ajtaján.Aztán valamit dobott a barátnőm felé amit a lány ügyesen el is kapott.Az idősebb férfi erre elmosolyodott konstatálva hogy Árvi reflexei remekül működnek az altatás után.

-Andrew, légyszíves ne dobáld a betegemet!-szólt rá a fiatalabb férfira egy rosszalló pillantással.

-Nem lett semmi baja, sőt az a csokoládé isteni. Egyébként is ő mindkettőnk betege.- javította ki a göndör hajú elhúzva a száját.

-Attól még húgodról van szó..

-Pontosan és ez szerencsére a műtétnél sem okozott gondot. Hogy vagy hercegnő?-kérdezte Árvihoz fordulva majd az ágy mellé lépett.

-Nem igazán érzek semmit, bár picit melegem van.Mondjuk lehet csak sok a takaró miatt.-felelete a barátnőm miközben a kezében fogatta az előbb kapott csomagolt édességet.Erre Jamie kissé aggódva nyúlt a homlokához majd megkönnyebbülve sóhajtott fel amikor meggyőződött arról ,hogy nincs láza a lánynak.

-Akkor szeretnék ránézni a varratokra.- szólt Andrew felhúzva egy pár gumikesztyűt. Árven megfogta a csuklómat, mivel valószínűleg támogatásra vágyott miközben a fogadott bátyja gyorsan de alaposan ellenőrizte a műtéti sebet majd visszahúzta rá a takarót nehogy fázzon.