Az erőd a fájdalmam

43

-Árven

Körülöttem zajló halk beszélgetésre ébredtem. Az egyik hang biztosan Alexé volt a másik viszont csak ismerősen csengett. Megfordultam azonban az erős napfény kellemetlenül sütött a fáradt szemeimbe. Reggel lett és jobban voltam, mint az éjszaka. Lassan felültem, a hátam mögé rögtön egy párnát helyezett valaki, gondolom a barátom.

-Szép reggelt! Hogy van? - kérdezte Jamie. -fogalmam sem volt, hogy ő hogyan került ide, de jelenleg ez kevéssé érdekelt. Alexre vágytam az ő meleg ölelésére.

-Jobban, mint tegnap. -feleltem halkan.

-Ezt jó hallani. Mint tudja a gyógyszer sajnos nem használt, amit tegnap az alvására adtam. Lázgörcs rohamai lettek tőlé. Ahogy látom lement a láza a hajnali órákhoz képest, ami remek hír.

-Mikor mehetek haza? -kérdeztem közbevágva.

-Most nyolc óra lesz. Bent kell maradnia egy ideig talán éjszakára is az állapotától függően. Addig pihenjen és gyógyuljon, a többi fontos információt már elmondtam a barátjának is. -válaszolt az orvos kézségesen majd megfordult és elindult kifelé. Alex közvetlenül az ágyam mellet ült egy széken a karjába kapaszkodva átültem az ölébe.

-Az ágyban kell maradnod Baba! -mondta a barátom a hajamba puszilva.

-Valóban jobb lenne. -mondta az Jamie visszasétálva hozzánk. Mire én még közelebb húzódtam a barátomhoz és a pulcsijába kapaszkodtam.

-Alapból ragaszkodnék ehhez, de azt hiszem tehetek kivételt most az egyszer azzal a kikötéssel, hogy alszol és nem beszélgetsz, arra később is lesz idő. -csupán bólintottam beleegyezve a feltételekbe.

-Viszont tudnia kell kisasszony, hogy ez egy privilégium. Eddig magán kívül egy önhöz hasonló férfinak engedtem meg. Rendkívül oroszlán szívű vagyok álltalában. -mondta az orvos játékosan rám kacsintva. Nagyra értékeltem a jófejségét. Miután kiment Alexel szemben helyet foglaltam az ölébe a felsőtestemmel az ő mellkasához simultam, a lábaimat pedig kétoldalt a dereka mellett lelóghattam, majd a fejemet a vállára tettem és a karjaimat a nyaka köré fontam. Kényelmes volt nekem ez a pozíció.

-Alex

Árven már egy jó fél órája az ölemben aludt. Elég furcsa testhelyzetben, rendkívül közel volt hozzám mindenhol. Ugyan nem zavart viszont uralkodnom kellett magamon. Vigyázni akartam nehogy izgalomba jöjjek ettől a pozíciótól mert annak a lehető legrosszabb kimenetele lenne. A barátnőm bízik bennem, szóval még gondolni sem gondolhatok szexuális töltetű dolgokra. Annak is eljön majd az ideje, de itt semmiképpen nincs helye. Gyengéden megtámasztottam a hátát és simogatni kezdtem. Miközben ő édesen szuszogott a mellkasomnak dőlve.

Egy órával később megmozdult és finoman eltolt magától majd felállt. Aztán elindult a kórteremből nyíló vécé felé. Gyenge volt látszódott a bizonytalan járásán, ezért utánamentem, hogy bekísérjem. Amikor visszasétáltunk és újra az ölembe ültettem beszélgetést kezdeményeztem.

-Hogy vagy kicsilány?

-Sokkal jobban szerintem kezd elmúlni a lázam. -Pont ezután nemsokkal jött be egy nővér megmérni. 37,5 volt, ami tökéletes. Csodás, mehetünk haza azt hiszem.

-Remek javulás. Megyek szólok a doktorúrnak, megírja a zárójelentést és mehetnek is. -közölte mosolyogva a nővér. Árven is örült a hallottaknak. Segítettem neki átöltözni egy pulóverbe és egy melegítőnadrágba. Jamie még utoljára bejött elköszönni és odaadni a zárójelentésünket. Innentől már szabad kiút vezetett hozzám az otthonunkba.

Árven felment a fürdőnkbe zuhanyozni amíg én összedobtam egy gyors spagettitésztát pestoval és egy gyümölcssalátával, amit desszertnek szántam.