Az erőd a fájdalmam

3

-Àrven-

Reggel 7-körül csörgött az ébresztőm. Hétfő van úgyhogy muszàj bemennem a suliba. Igaz csak 4 óràm lesz de akkor is.
Felöltöztem és elkezdtem reggelit csinàlni magamnak.Miközben a tükörtojàsom sült, letakarítottam a konyhapultot.

Talàltam rajta egy cetlit Alextól:

Jó reggelt Baba!
Remélem minden rendben van és nem volt több rémàlmod.
Szép napot!:Alex

A cetlit elolvasva azonnal bevillant a tegnap este.
Nem hiszem el ,hogy ilyen rossz àllapotban làtott, annyira sebeszhetővé tettem magamat előtte. Ez nagyon megijeszt,az eszem azt súgja ,hogy ne engedjem közel.
Vagy talàn jót tenne ha valakire szàmíthatnék bàrmi történjen?

Rànéztem az óràmra. Kicsit késésben voltam, ezért gyorsan belapàtoltam a reggelimet és màr indultam is a suliba.

Az első kettő óràm Angol fakt volt. Érettségi feladatokat csinàltunk és pàran prezentàciót tartottak.
A harmadik óra spanyol volt, semmi érdekeset nem csinàltunk. A szünetben meg a baràtaimmal beszélgettem.Az utolsó óra pedig francia fakt lett volna,de a tanàrnőnek vàratlanul el kellett mennie ezért elengedtek minket.

Hazafelé felhívtam a főnökömet Màrkot,hogy be tudnék most menni dolgozni 11-től. Mondta ,hogy ő most nincsen bent de szól Kaminak a menedzsernek ,hogy bemegyek.
A kàvézóba érve felvettem a kötényem és màr vettem is fel a vendégek rendeléseit.
Ilyenkor hétfőn àlltalàban dél körül kevesen vannak ezért 13:00-kor elmehettem egy rövid 15 perces szünetre.
A szünetben ebédelés közben megnéztem a telefonom. Zsombi megint írt:
-Ezt nem teheted meg ,hogy nem jössz el a talàlkozónkra!Ezért még szàmolunk!
Hétfőn 16:00-kor vàrlak a munkahelyed előtt.
Ajànlom ,hogy pontosan ott legyél!

Mit ne mondjak, eléggé megrémisztett az amit írt.
Miért nem hagy màr békén?

Végül a gondolataim Alex felé terelődtek.
Most ezt elmondjam neki?
Vajon mérges lesz ha ezt eltitkolom előle?
Vége lett a szünetemnek és visszamentem dolgozni. Még mindig nem volt nagy a forgalom ezért viszonylag gyorsan eltelt az a kettő és hàromnegyed óra.

A műszakom végén elköszöntem Kamitól és a többiektől.

A kàvézóból kilépve elég rossz előérzetem lett. Tudtam ,hogy valami történni fog.

Egy pad mellett elsétàlva meglàttam egy kék kapucnis pulcsit viszelő alakot.
Zsombi volt az és észrevett. Elkezdtem pànikolni. Most mi lesz?
Azonnal megfordultam és elindultam a màsik irànyba. De valaki hírtelen elkapta a csuklómat és erősen megszorította. Tudtam ,hogy Zsombor volt az, erősen szorított és nem eresztett el. Mit akarhat? Megfordított és a szemembe nézett.
-Jajj kicsi Àrven. Tudod ,hogy előlem sohasem menekülhetsz. Ez még most csak egy figyelmeztetés, de ha tovàbbra is ignoràlni mersz vagy megtudom ,hogy màssal vagy akkor nagy baj lesz. Értve vagyok?-kérdezte
Én csak bólintottam. Erre Ő hirtelen elengedett.

Elkezdtem hazafelé sétàlni és az imént történteken agyaltam. Egyszer csak megàllt mellettem a màr jól ismert fekete audi. Amikor felnéztem meglàttam Alexet.

-Alex-

Éppen hazafelé indultam amikor a park mellett elmenve megpillantottam Àrvent egy kapucnis pulóveres csàvóval beszélgetett. Nem nagyon zavart ,mivel azt gondoltam, hogy biztosan csak egy baràtja.
Àrven a jàrdàn sétàlt. Megàlltam a jàrda mellett, ekkor vett csak észre.

-Szia -köszönt bizonytalanul. Érződött a hangjàn ,hogy valami nincsen rendben .Úgy voltam vele, hogy biztos elmondja majd nekem ha valami baj van.
-Pattanj be kicsilàny elviszlek-mondtam kedvesen.
Egy kis habozàs utàn végül beült mellém.
-Milyen napod volt?-kérdeztem.
-Minden rendben volt, köszi.-vàlaszolta nem túl meggyőzően.
-Neked milyen napod volt?
-Köszönöm semmi érdekes csak sok volt ma a munka.
-Haza vigyelek Baba?
-Még el kéne mennem ajàndékot venni a nagymamàmnak, úgyhogy ha nem baj akkor a plàzànàl tegyél le légyszíves.
-Rendben de szívesen elkísérlek.-mondtam.

Tíz perc múlva meg is érkeztünk a plàzàhoz. Leparkoltam és bementünk.
Àrven vett a nagymamàjànak egy citrusos tusfürdőt.
Ezutàn vissza is mentünk a kocsihoz és haza vittem.
-Nem akarsz bejönni Alex?
-De szívesen ha nem zavarok-vàlaszoltam.

Bent leültünk a kanapéra. Àrven hozzàm bújt én meg finoman a kezét simogattam.
Kicsit felhúzódott a pulcsijànak az ujja. Pàr pici, alig làtható lila foltot vettem észre a csuklójàn.
Még is ki tette ezt? Ki bàntotta?
Forrt bennem a düh. Rà kellett kérdeznem.
-Mi ez kicsilàny?-kérdeztem a lila foltokra, mutatva.
-Nem tudom.-vàlaszolta bizonytalanul.
-Mi történt ma? Tegnap nem voltak itt?-kérdeztem nyugodsàgot eröltetve a hangomba.

-Àrven-

-Semmi.-vàlaszoltam màr màr túl gyorsan.
-Mi volt a 6-os szabàly?
-Az, hogy nem titkolok el előled semmit és nem hazudok.
-Pontosan. Akkor mégegyszer megkérdezem. Mi történt?

Hàt mostmàr akkor muszàj lesz elmondanom neki.
-Munka utàn talàlkoztam Zsombival a parkban és megfenyegetett. Bíztos nagyon megszoríthatta a csuklómat , ezért lilult be helyenként.-válaszoltam őszintén.
-És miért nem szóltàl nekem erről ,Baba?
-Azért mert nem akartam, hogy aggódj vagy bajba keveredj.
-Neked azzal nem kell foglalkozni, kicsilàny. Nekem a te biztonsàgod a legfontosabb.
-Most akkor nem büntetsz meg?
-Nem most nem büntetlek meg. Tudom milyen nehéz  lehet neked megbízni az emberekben és elmondani az ilyen dolgokat. De ez nem azt jelenti, hogy màskor is ilyen engedékeny leszek. A jövőben viszont ne titkolj el semmit előlem.

-Viszont be kell vezetnünk pàr új szabàlyt a biztonsàgod érdekében.

-Egy, mindenhova én foglak vinni.
Erre megforgattam a szemem. Észrevette de folytatta...
-Kettő, ha valahova mész akkor mindig szólsz róla nekem.
-Hàrom, ha az exed csinàl valamit vagy megfenyeget akkor is szólsz és semmiképp sem próbàlod meg eltitkolni.
-Ne màr Alex! Nem vagyok màr kisgyerek! Tizennyolc vagyok és tudom egyedül kezelni a problémàimat!-mondtam felemelve a hangomat.
-Nekem nem úgy tűnik kicsilàny. Vigyàzz a szàdra és ne emeld fel a hangod! A szemforgatàst is làttam.
-Azt hittem ,hogy nem kell megbüntesselek, de többször is megszegted ugyanazt a szabàlyt. És ezért mostmàr bünti lesz,nem hagysz más választást.
Értetted?
-Igen,-mondtam félénken.
Tartottam tőle, hogy most mi fog következni.

-Gyere ide és gombold ki a farmered!-utasított  a térdemig lehúzva a nadrágomat.
-Most pedig feküdj a térdemre!
Így is tettem. Nem akartam még jobban kihúzni nàla a gyufàt.
-Most elmondom mi lesz. Mivel ez az első büntetésed, ezért rajtad maradhat a bugyid. 15-öt fogsz kapni és szàmold!
Ezt elmondta és màr kezdte is..
-Egy,kettő,hàrom.....-nagyon erőseket ütött és màr kezdett fàjni.
-12-nél kezdtem bepànikolni a fàjdalomtól. Ezt valoszínüleg Alex is látta.
-Màr csak 3 van hàtra,kicsilàny. Jól bírod.
Az utolsó hàrom extra erős volt. Nagyon égett a fenekem.
Felültetett az ölébe és a szemembe nézett.
-Kicsilàny, màskor ne merj ilyen hangnemben beszélni velem!
Érted?-kérdezte szigorúan.
-Igen Alex megértettem.- Bocsànat amiért így viselkedtem.-mondtam őszintén.
Felàllított és felhúzta a farmerem, majd vissza ültetett az ölébe. Magàhoz húzott és megölelt. Így ültünk egy jó ideig.
-Szerintem menj fel lezuhanyozni.-mondta.

Fel is mentem és 10 perc alatt végeztem is.
Még mindig nagyon fàjt a fenekem. Felöltöztem.
Alex közben kopogott az ajtón én meg beengedtem. A kezében egy kis tubus krém volt.
-Gyere Baba.-mondta és leült az àgyamra.
-Feküdj le és megnézem a popsidat.
Le is feküdtem az àgyra. Finoman lehúzta rólam a melegítőt és a elkezdte a krémet belemaszírozni a bőrömbe. Nagyon jól esett így màr kevésbé fàjt.
-Jól vagy hercegnő?-kérdezte.
-Igen. Mennyi az idő?
-Fél tizenegy úgyhogy aludnod kéne. Nekem meg el kéne mennem.
-Jó éjt ,hercegnő!-köszönt el és egy puszit nyomott a homlokomra.
-Jó éjt Alex!-mondtam màr félàlomban.
Nem sokkal később el is aludtam.